„ismerj fel**”
I.
Boldogságom oly törékeny,
Féltett, Kényes Játékszer,
Összerezzent, Koldus Szegény,
Lábad előtt ott hever,
Tőled függ, hogy Örömöm
Vagy Kétely- Kínom gyúl-e ki,
S itt e Szív, – e koldus árva –
Téged óhajt szeretni.
.
S Boldogságom oly mulandó,
Óvott kincsem most nekem,
Mégis úgy fél, remeg szegény
Karcsú, roncs-pilléreken
Árván reszket, kétely-teli,
(úgy bíztam csak kegyedre),
Szívem néked ajánlottam
S te vagy kínja, gyönyöre.
.
Hisz szeretni vágy régóta
Gyötört, Fáradt, Éj – Szívem,
S lám most végre évek múltán
Itt a Remény! Itt velem!
Érted vágyok fölkelni csak,
S Érted élni új napot,
S ki tudja, tán szíved mélyén
Végül Kincseket hagyok.
.
II.
Te égsz itt a szemeimben
Nappal s éjjel, szüntelen,
Minden Hibád gyönyör nékem,
Minden Hibád szeretem.
Nincs ember, ki kedvesebben
Lép, tekint és kötekszik,
Lelkem Erkölcs s Önző Cél,
E két erővel verekszik.
.
Ezért kérlek: óvatos légy!
Féltve, óva bánj velem,
Kedvességed Mennyországom,
Éltető nektár nekem,
Ne törd össze reményeim!
(Távolodj csak lassan el),
Ám ha érzed, amint érzek
Engedj magadhoz közel!
.
III.
Lennék Barát. Párod. Minden
Víg. Szomorú. Mind, mi kell,
Támasz lennék, óvó Bástyád,
Puha Ágy, s Biztató Jel
Napfény lennék: Ölelnélek,
Éj lennék: ha fáradt vagy,
Zengő hang, ha fájó a csend,
S Csönd lennék, ha borús vagy.
.
Eljátszanék bármit én,
Mit Kívánsz, Akarsz, Kérsz tőlem,
S cserébe Te csókjaiddal
Takarnád be bús fejem.
..
.
Kerepesi Igor
Megosztás:
Tetszett önnek ez a cikk?
Kattintson az alábbi gombra vagy a kommentek között bővebben is kifejtheti véleményét.
