A csapat, a DAC szeretete mellett fontos számára a nemzethez való szoros kötődés és annak megvallása is. Évek óta fényképezi szűkebb és tágabb szülőföldjét. Felvételei az örömszerzésen túl gyakran nosztalgiázásra, emlékezésre is késztetik a közönséget.

 

Karaffa Attilával beszélgettünk legújabb fotókiállítása kapcsán.

 

Milyen volt az esemény fogadtatása?

 

Biennálé formájában 33 éves koromtól mutatkozom be elsőként mindig a szülővárosomban és nagy öröm, hogy mindig megtisztelnek barátaim, ismerőseim a jelenlétükkel. És mivel a Csaplár Benedek Városi Művelődési Központ élettel van tele, akarva-akaratlanul is találkoznak a fényképekkel az odalátogatók.

 hirdetes_810x300  

 

Ez már nem az első kiállítása. Miben különbözik az eddigiektől ez a mostani?

 

Minden kiállítás egy kicsit más és valahol mégis megtalálhatóak mindegyikben azok az ismertetőjegyek, amelyek jellemeznek. A nemzetszeretet, a vallás, a sport és a természet mindig előkerülnek akár legyenek azok felvidéki vagy más tájon, országban készült fényképek. A mostani kicsit régebbre nyúlik vissza, 5-6 évvel ezelőtti fényképekből válogattam. Talán kicsit több most az ember ábrázolása, közszereplők, politikusok, DAC szurkolók mind megtalálhatóak a fényképeimen.

 

 

Egy fotós óhatatlanul is más szemmel nézi a környezetét. Az Ön képeinek tematikája leginkább a szülőföldet, Csallóközt, Felvidéket mutatja be. Milyen érzést kelt Önben ez a régió és mit tud róla elmondani ennyi fotó elkészülte után?

 

Valóban, szeretem a szülőföldem és megbecsülésem egyik jele, hogy megörökítem történelmünk értékeit, természeti szépségeinket, az itt élő embereket, az itt történt megmozdulásokat. A gyökér tartós, amelyet szüleimtől kaptam, nem fogja az asszimiláció fejszéje. Sok idegenbeli DAC meccs előtt készült jó pár fényképem, hiszen barátaimmal mindig ügyeltünk arra is, hogy a közelben lévő történelmi emlékeinket felkutassuk. A csapat szeretete és a klubhűség mellett fontos számomra, számunkra a nemzethez való szoros kötődés és annak megvallása is.

 

 

Csodás helyeken jártam és még nagyon sok helyre szeretnék eljutni, elsősorban idehaza, majd a Kárpát-medencében. Fényképek, emlékek. Szeretem! Jó visszanézni időnként a felvidéki tájat, a várakat, városokat, az embereket. Mindegyik fénykép egy emlék, amely rögzül az elmében és a fényképen. Meglátni és megmutatni a szépet egy kihívás a mai világban. Elmélyülni a számodra kedves dolgokban, akár egy fénykép segítségével is örömet okozhat.

 

Vannak olyan élethelyzetek, amikor az ember szinte rákényszerül a fénykép készítésére. Előveszi a fényképezőgépet és kattint. Lehet csak egy idő után értékeli a fényképet, de a kép már létezik, már valós. Csak arra vár, hogy mások is megtekinthessék…

 

Mi lesz a sorsa a fényképeknek a kiállítások után?

 

A dunaszerdahelyi kiállításom után vándorútra készülök fényképeimmel, szeretnék olyan városokban bemutatkozni, ahol még nem jártam. Oda jobbára az eddigi kiállításaimból egy külön válogatással indulok. Jó látni, amikor a közönség meg-megáll egy fényképnél és nosztalgiázik, vagy éppen felelevenít egy történelmi eseményt.

 

 

Milyen tervei vannak a jövőben?

 

Szeretném, ha továbbra is hobbiként űzhetném a pillanatok megőrzését és azok megmutatását a közönségnek. Utazásaim során, mindig magammal viszem a fényképezőgépem, de van, amikor célirányosan indulok útnak. Most már párom is elkísér és együtt barangolunk, csodáljuk meg a szépséges és dicső felvidéki tájat, várakat, városokat.

 

Körkép.sk/KZs

 hirdetes_810x300  

Megosztás:

Tetszett önnek ez a cikk?

Kattintson az alábbi gombra vagy a kommentek között bővebben is kifejtheti véleményét.

Ön lehet az első aki a tetszik gombra kattint!