Megint támad –érzem – mint rég,
Mint egy átkos vendég jön,
S közelében megszeppenve,
Görcsben vár a rég-öröm,
Olyan sokszor leküzdöttem,
Ajtó mögé zártam el,
S mégis újra, ezredszer is
Itt fojt újra, itt ölel.
S mosoly, széles, arcomon bár,
Feszít belül valami,
S számból újra zavart, súlyos,
Kínos panaszt hallani,
Magam vagyok évek óta,
Nincs, ki várjon, érintsen,
S nincs, ki vágyja, elképzelje
Életútját énvelem.
Számon egyre nehezebben
Terem meg a drága szó,
S bezárkózom, mint ki tudja,
Világ néki nem való.
Én vagyok a Bűnös, Átkos,
Az ki magam zárom el,
El e világ s társak elől,
Vágyaimat adva fel.
De bosszút áll a múltam, tudom,
Élesíti karmait,
S megbánom még, százezerszer
Eltékozolt napjait,
Mert sokáig megtagadni álmunk,
Vágyunk nem lehet,
Magányomban kérdésemre
Nem jön semmi felelet.
Kerepesi Igor
Megosztás:
Címkék: Felvidék Főoldal Gömörhorka igee Igee Kerepesi Karcolatok Kerepesi Igor Nincs felelet pozsony vers
Tetszett önnek ez a cikk?
Kattintson az alábbi gombra vagy a kommentek között bővebben is kifejtheti véleményét.
