Nyitókép: Nemzeti Fotótár Fotó: Kollányi Péter
Frissítve: 2022.07.12
Dalaikat mindmáig játszák a rádiók, szövegeiket milliók éneklik mély átéléssel a rádió előtt és koncerteken egyaránt, s karrierjük indulása óta az elefántdübörgés valami egészen speciálisat jelent. Működésüknek köszönhetően azok számára is jól ismert az egykori észak-afrikai város neve, akik gyűlölték a törénelemórákat s máig minden magyar folytatni tudja e sort: „ugye, eljössz még…“ Hölgyeim és Uraim, ők a Karthago együttes.
Pályájuk 1979-ben, azaz pontosan negyven éve indult, s máig aktív és érdekes színfoltjai a magyar könnyűzenének. Épp mostanság jelent meg vadiúj stúdiólemezük, legnagyobb örömömre vinyllemezként is, új dalukhoz új videoklip is készült, épphogy csak maguk mögött hagyták jubileumi nagykoncertjüket s bizakodva tekintenek a jövőbe.
A Karthago a maga korának egyik különlegessége volt, újdonságokkal gazdagította a magyar könnyűzene egét, ők lettek ugyanis magyarországi meghonosítói az ún. West coast rocknak, amire a zúzós rockalap és a többszólamú, gazdag vokálok nagyszerű ötvözése jellemző. A tagok mind kiváló tehetségű muzsikusok és nem mellesleg remek hangi adottságokkal megáldott férfiak voltak, a zene pedig, amit hátrahagytak egy, sőt immáron két generáció zenei ízlését, világlátását és mindennapjait határozta meg örökbecsű értékké változva közben. Vivát Karthago!
1979. Maximális hőfokon ég a diszkóláz, és egyre másra alakulnak az újhullámos együttesek a világban. Idehaza olyan bandák uralják a mezőnyt, mint a Neoton Família és a Piramis. Már létezik az Edda és a P.Mobil. Szigeti Ferenc gitáros együttese a Corvina sikereit követő időszak ez, mikor az énekes –dalszerző új lehetőségek után kutat. A Betricéből ekkoriban válik ki az extravagáns külsejéről ismert orgonavirtuóz, Gidófalvy Attila.
A későbbi együttes további tagjai a nagy loboncáról és elképesztő hangjáról nevezetes dobos, Kocsándi Miklós és Kiss Zoltán Zénó basszusgitáros, akikhez az énekes-szájharmonikás Takáts Tamás csatlakozott. A tagok mind különböző zenei múlttal és zenei érdeklődéssel rendelkeztek, Szigeti elmondása szerint épp ennek köszönhető a Karthago izgalmas sokszínűsége és megunhatatlansága.
Az együttes tagjai csakhamar munkához láttak s Magyarország, sőt Közép-Európa egyik kedvenc rockegyüttesévé váltak, olyanokká, akik 1979-től néhány hónapon belül valamennyi slágerlistát meghódították, s belevésték magukat a köztudatba.
A fények, a hangok az árnyak című örökbecsű slágerükkel mutatkoztak be a nagyközönség előtt, majd háttérzenészekként részt vettek Máté Péter és Zalatnay Sarolta lemezeinek felvételein. A fent említett dal az Apáink útján című másik klasszikussal végül az új évtized elején, 1980-ban jelent meg kislemezen, majd a következő esztendővel útjára indult az elefántdübörgés fémjelezte legendás karrier, mely belföldi és külföldi sikereket, remekbeszabott nagylemezeket és kophatatlan hírnevet eredményezett.
Első lemezük nemes egyszerűséggel a Karthago I. címet viselte, s az albumboríton nevükhöz hűen egy szemeiből sugarat lövellő elefánt, feltehetőleg Hannibál elefántja volt látható.
Az album szemet és fület gyönyörködtető, a klasszikusok egyik klasszikusává érett olyan remekbeszabott dalokkal, mint az albumindító Lépd át a múltat, a korábban már kislemezen megjelent Apáink útján, Az éjszaka vándora, A pénz, Az áruló, A fények, a hangok, az árnyak, a Paks, az atomváros és a Lázban égő nemzedék.
Mazsolázni sem tudunk köztük, mihelyst a korong legjobb dalainak felsorolására kerül sor, azon kapjuk magunk, hogy az album valamennyi dalát felsroltuk már. A banda, úgy gondolom, itt ért kreatív erőinek csúcsára. A lemez rekordszámban fogyott, seperc alatt az egekig röpítve a bandát, melynek innentől fogva mintegy címerállatává vált az elefánt.
Az újabb év újabb eredményekkel s újabb sikerekkel köszöntött az együttesre. És tragédiákkal is: az együttes koncertjén egy fiatal srác kábítószerek áldozata lett. Ez a szörnyű élmény ihlette Szigeti Ferencet a banda talán leghíresebb dalának, a Requiemnek a megírására.
A remekmű egy óra alatt elkészült, majd azonnal fel is keltette a hatóságok érdeklődését. Zavarta őket a dalszöveg, mert véleményük szerint a drogos befolyásoltság állapotát írja le („A fiú elindult a fények útján“) márpedig a szocialista világban olyan hogy kábítószer és kábítószer okozta halál nem fordulhatott elő.
A dal végül megjelenhetett kislemezen, de a hanglemezgyártó vállalat teljhatalmú ura, Erdős Péter kijelentette, hogy a nóta semmiféle reklámban, támogatásban nem részesülhet és csak fehér borítóban jelenhet meg.
Igy is történt, s a dal végül támogatás s reklám nélkül is elképesztő karriert futott be s a Karthago elsőszámú, legismertebb s legtöbbet játszott dalává lett, mely nemzetközi karriert is befutott végül. 1983-ban a dal megnyerte az ausztriai Villachban tartott Nemzetközi Táncdalfesztivál nagydíját, majd a banda szerződést kötött egy osztrák lemeztársasággal s e frigyből végül két nagylemezük is született.
Idehaza közben megjelent második nagylemezük, az Ezredforduló, mely tovább vitte az előző korong értékeit, s mely újabb klasszikusokkal bővítette a Karthago dalok terebélyes listáját.
Ezen dalok sorába tartozott a Barátok nélkül, az Ezredforduló, a Senki lánya és a terjedelmes, sötét jövő-látomás, Az utolsó szó.
A banda közben megállás nélkül koncertezett, fellépéseik élményszámba mentek: Megjárták Ausztriát, az NSZK-t, Kubát és a Szovjetúniót is.
1984-ben jelent meg harmadik magyar nyelvű nagylemezük, a Senkiföldjén, mely megőrizve a Karthagora jellemző hangzásokat és megoldásokat már egy új szellemiséget mutat, új hangzásokkal és a kor elvárásainak megfelelő új hangszerekkel kísérletezik, mindezt úgy, hogy közben nem fojtja meg az ízig-vérig rockhangzást.
Kiváló bizonyítékai ennek a Keleti éj, a Csak a zene szól vagy éppen a Hajnali hosszú úton című dalok.
A változás szelei érződtek azonban. A 80-as évek közepére az addig népszerű rockzenekaroknak kezdett bealkonyulni, s új idők új titánjai vették át helyüket. A Karthago is érezte mindezt, s ahelyett hogy az érdektelenség és lassú leépülés útjára léptek volna, 1985. május 1-jén felfüggesztették működésüket.
Öt év hallgatás után újra összeállt azonban a legendás formáció és egy nagyszabású, sikeres koncertet adtak a Petőfi Csarnokban. A 90-es évek a koncertek és válogatáslemezek jegyében múltak el, majd az új évezred elején a banda vadonatúj lemezzel jelentkezett, melynek címe Valóságrock lett. A borítón mi más, mint a címerállat, egy elefánt szerepelt.
A hangzás minősége természetesen alkalmazkodott a modern korok elvárásaihoz, a dalok azonban ugyanazt az őserőt hordozzák magukbn, mint 80-as évekbeli társaik. Ezt a lemezt a 2009-es, azaz alakulásuk 30. évfordulója alkalmábol megjelent stúdióalbumuk követte, mely az Időtorés címet viselte.
A 10-es években aktívan, mint koncertező banda nemcsak Magyarországon, de az utódállamokban is megörvendeztették a rajongókat. Nekem is alkalmam nyílt látni s hallani őket élőben Rozsnyón. Évi 50-60 koncertet adtak.
Idén ünnepelték megalakulásuk 40. évfordulóját, s ez a szám azért is különleges, mert feltehetőleg Közép-Európa egyetlen olyan négy évtizedes rockbandája ők, akik változtalan, eredeti felállásban zenéltek.
E különleges évfordulóra nagykoncerttel készültek a Budapest Arénába és vadonatúj lemezzel, melynek címe az Együtt 40 éve lett. Különlegesség, hogy az album cd és bakelitlemezen is megjelent.
A dalok kidolgozott, ütős szerzemények, s a líraibb, finomabb hangvétel is képviselteti magét a korongon, ennek ékes bizonyitéka a Valahol című Karthago nóta, amit sokan már most a modern kor Requiemjeként emlegetnek. A dalhoz videóklip is készült.
Itt tartunk tehát most: 40 évvel a hátuk mögött a banda tagjai még mindig lelkesen, lendületesen állnak a koncertezéshez és stúdiózáshoz. Hallatnak magukról, s fiatalokat megszégyenítő teljesítményt produkálnak, hogy a lehető legtovább életben tartsák azt a bizonyos elefántdübörgést.
Kerepesi Igor
Képek: Internet
Megosztás:
Címkék: 40 éve együtt Apáink útján Az utolsó szó bakelit Bakelit-sztorik Beatrice budapest Corvina elefánt Ezredforduló Gidófalvy Attila Gömörhorka Hannibál Időtörés igee Igee Kerepesi Karthago Kerepesi Igor Kiss Zoltán Kocsándi Miklós Komárom pozsony requiem Senkiföldjén Szigeti Ferenc Takáts Tamás Valóságrock zene
Tetszett önnek ez a cikk?
Kattintson az alábbi gombra vagy a kommentek között bővebben is kifejtheti véleményét.