A római katolikus egyház egyik leglátványosabb, külső megnyilvánulásában legszebb ünnepe az úrnapja, mely Krisztus Szent Testének és Vérének, tehát az Oltáriszentségnek (görögül: Eucharisztia) főünnepe. Ezt az ünnepet mindig a Szentháromság vasárnapját követő csütörtökön tartják, amely az idei esztendőben május 30-ra esett.
A szentmiséhez kapcsolódó, a templom falain kívül végigvonuló úrnapi körmenet virágdíszes pompájával, hangulatával, a magas műértékű szertartási kellékeivel a legünnepélyesebb hitvallásként jelenik meg.
Az ötvenes-hatvanas években faluhelyeken még gyönyörű, zöld ágakból font sátrakat is állítottak fel az utcai oltároknak egy-egy szent szobránál vagy a Krisztus-keresztek mellett. Az egyházi szertarás e külső formája a nyolcvanas évek végére azonban eltűnt, de a rendszerváltást követően egyre több településen újraéledt.
A komáromi a Szent András-bazilikában 18.00 órakor kezdődött az úrnapi latin-magyar-szlovák nyelvű ünnepi szentmise, melyet Kiss Róbert kanonok, komáromi esperes-plébános és a lengyel származású missziós Atanáz atya, teljes nevén Maciej Krzysztof Wojtal celebráltak.
Az úrnapját közel nyolcszáz éve IV. Orbán pápa alapította, melyet – szinte szakadatlanul – leginkább a magyar nyelvterületeken ápoltak. A bibliai tanítás szerint Jézus nagycsütörtökön, az utolsó vacsorán tett ígérete szerint az általa megtört kenyér és megáldott bor színe alatt örökre velünk maradt, és az átváltoztatás e misztériumát az apostolaira hagyományozta: „Ezt cselekedjék az én emlékezetemre”. Tehát napjainkban is, a szentmise során, az átváltoztatáskor a kenyérből Krisztus valóságos teste, míg a borból valóságos vére lesz.
A Szent András-bazilika úrnapi szentmiséjén a polgári hétköznap ellenére számos hívő vett részt, ami egyaránt tükrözi a keresztény és népi hagyományok erősségét. A szentmisét követően került sor az úrnapi körmenetre, amelyen már többszázas tömeg tette tiszteletét, s kísérte az Oltáriszentséget.
Az ünnepi menet elején kis ministránsok és elsőáldozó leánykák haladtak virágszirmokat szórva az úttestre, hogy az Úr feldíszített útvonalon haladhasson végig, utánuk pedig az egyházi méltóságok a díszes, aranyfoglalatos Oltáriszentséggel, végül pedig a hívek sokasága.
Az úrnapi szertartás fő éneke a Tantum ergo, vagyis az Ez nagy szentség valóban kezdetű himnusz, amelyet az egész sokadalom zengett:
Ez nagy Szentség valóban, ezt imádjuk mindnyájan,
melyet Jézus nekünk hagyott testamentumban.Jelen van itt test és vér, minden kinccsel ez felér,
ha elhagyjuk vétkeinket, minden jót ígér.Háborútól oltalmazz, híveidnek irgalmazz,
betegséget, éhínséget tőlünk távoztass!
Az ünnepi menet a Nádor utcán és a Megye utcán haladt végig, közben négy, virágokkal, zöld ágakkal, szentképekkel feldíszített stációnál – jelen esetben utcai oltárnál megállt, amelyeknél a pap az evangéliumból olvasott fel, felmutatta az Oltáriszentséget, és a hívőközösség pedig leborulva fejezte ki tiszteletét.
Az úrnapi körmenet ünnepélyességét a nemesócsai OCHA fúvószenekar emelte, akik a legismertebb katolikus egyházi népénekek dallamaival kísérték végig a sokaságot.
Buday Mária
A képek a szerző felvételei.
Megosztás:
Tetszett önnek ez a cikk?
Kattintson az alábbi gombra vagy a kommentek között bővebben is kifejtheti véleményét.
