A sárkány karmai: Kína terjeszkedése a Dél-kínai-tengeren

A jelenkor történelmében, a nyári olimpia játékok alatt, szinte szokássá vált, hogy amíg a világ figyelme a sporteseményekre, sportolókra, sporttörténetre vagy a rendezésre összpontosul, addig a háttérben jelentős és egyben kevésbé feltűnő események zajlanak. Példának említhetnénk a legutóbbi, 2008-as pekingi olimpiát is: Miközben a média a sporteseményekre koncentrált, a Kaukázusban egy háború zajlott Grúzia és Oroszország között. Nos, idén sem maradt az olimpia feszültség nélkül: A londoni játékok alatt, a háttérben Kína  határozott, szinte vakmerő, katonai-politikai lépésre szánta el magát, amely kevésbé keltette fel a világ figyelmét. Ám annak hatását és következményeit még talán évek múlva is érezni fogja a világ.

A Dél-kínai-tenger: Vitatott szigetek

A feszültség forrása nem más, mint a Dél-kínai-tengeren található Spratly-szigetcsoport.  A lakatlan, kopár, homokkal és korallal borított szigetek már régóta komoly vita tárgyát képezik a Dél-kínai-tenger térségében, amelyre hat ország is igényt tart: Brunei, Fülöp-szigetek, Kína, Malajzia, Tajvan és Vietnam.

A 19. században egy brit bálnavadász-kapitány kisebb telepet hozott létre a szigeten, akiről később el is nevezték azt. Sokáig jelentéktelen területnek számított, miközben a XX. században egymás után cserélt gazdát: Franciaország, Japán, Kína, majd végül a vietnami-háború után Vietnam fennhatósága alá került. A szigetek jelentősége 1969-ban nőtt meg, amikor olajat találtak alattuk. A harmadik indokínai háború után, amely Kína és Vietnam között zajlott, a kínai haditengerészet elfoglalta a Spratly-szigetcsoport jelentős részét, s 1988-ra a vietnami bázisokat felszámolták a vitatott területen.

Azóta nemzetközi konferenciákkal próbálják rendezni a helyzetet, kevés sikerrel. Ugyanis a többi környező ország is kinyilvánította igényét a Spratly-szigetekre. A mintegy 100, köztük 12 „nagyobb” szigetvilág körül halakban rendkívül gazdag terület található, emellett a tengerfenéken hatalmas kőolaj és földgáztartalékok rendelkezik. Ennél sokkal fontosabb azonban a szigetcsoport stratégiai jelentősége: aki birtokolja a Spratly-szigeteket, lényegében uralja az egész Dél-kínai-tengert. Itt találhatóak ugyanis a Távol-Kelet legfontosabb kereskedelmi útvonalai, ezeken keresztül haladnak át az olajszállító tankerek. Katonai szempontból pedig tökéletes kijutást biztosít a Csendes-óceánra a hadihajók számára. Peking számára ez utóbbi a legfontosabb tényező, hiszen a szigetek megszerzésével csökkenteni tudná az amerikai befolyást a térségben.

A kínai vezetés, megunva a tárgyalások sikertelenségét, 2012 júniusában határozott lépésre szánta el magát: hadihajókat küldött a vitatott területre.  Ezt a lépést az váltotta ki, hogy Vietnam olajfúró tornyot akart létesíteni az egyik sziget mellett. (A helyzet iróniája, hogy pont egy amerikai céget bízott meg az építéssel). A kínai hadihajók tüzet nyitottak az itt lévő vietnami halászhajókra, elüldözve őket a térségből.

Kína ezután a Fülöp-szigetekkel került összetűzésbe. Egy járőröző, Jianghu-osztályú kínai fregatt zátonyra futott, mégpedig egészen közel a Fülöp-szigetek partjaihoz. A mentést rendkívül körülményessé tette a Manila és a Peking között húzódó diplomáciai feszültség. Miközben zajlott a mentési akció, a Fülöp-szigeteki haditengerészet látványos demonstrációt tartott nem messze a nemzetközi vizektől.

Ebben a feszült helyzetben, szinte bombaként robbant a hír: „A kínai Központi Katonai Bizottság döntésének értelmében katonai helyőrség fog létesülni.“ A kínai védelmi minisztérium nyilatkozata szerint: „A helyőrséget a kínai Népi Felszabadító Hadsereg hozta létre abból a célból, hogy a vitatott hovatartozású szigeteken különféle katonai feladatokat lásson el, mint például nemzeti védelmi mozgósítás, a térség felügyelete, katasztrófa-elhárítás.“ A katonai bázis kiépítése már július végén elkezdődött, folyamatosan érkeznek a kínai hajók és munkások a Spratly-szigetekhez.

A környező államok hevesen tiltakoznak a bázisépítés ellen. Az Egyesült Államok is aggályait fejezte ki a kialakult helyzet miatt, valamint biztosította a Fülöp-szigeteket támogatásáról, s egy közös tengeri hadgyakorlatot is terveznek nem messze a Spratly-szigetektől.

Veszélyes játszma

Szinte a katonai bázis telepítésével párhuzamosan, egy másik területi vita lángolt fel ismét a Távol-Keleten, a Spratly-szigetektől északra. Ezúttal a Szenkaku-szigetek ( kínaiul Tiaojü) hovatartozása volt a vita tárgya.

Az öt szigetre igényt tart Japán, Kína és Tajvan is. Jelentőségük, akárcsak az előző esetben az, hogy fontos tengeri útvonalak mellett fekszenek, a környező vizek halban gazdagok, ráadásul potenciális olaj- és gázlelőhelyek is vannak a közelben. 2012. július 4-én tajvani hajók közelítették meg a szigeteket, majd kilenc aktivista „partra szállt”, zászlókat tűztek ki, rajtuk japán felirattal, hogy Szenkaku ezentúl Tajvan részét képzi. Az odaérkező japán parti őrség hajója pedig összeütközött az egyik tajvani hajóval.

Kína nem sokkal később szintén aktivistákat küldött a szigetre, akik kínai zászlókat tűztek ki. A japánok itt is közbeavatkoztak, visszatoloncolták az aktivistákat Kínába.  2012. augusztus 18-án, válaszolva a tajvani és a kínai lépésre, húsz japán hajó érkezett a Szenkaku-szigetre, tíz japán politikus pedig pikniket tartott és japán zászlókat helyeztek a sziget legmagasabb pontjára.

Peking hivatalosan tiltakozott a fellépés ellen, diplomáciai és kereskedelmi bojkottba kezdett Japán ellen. Ezekben a napokban is kínai hadihajók őrjáratoznak a térségben. A kínai közvélemény teljes egészében Japán ellen fordult, több kínai városban és tartományban Japán-ellenes tüntetések zajlottak, zászlókat égettek, japán üzleteket és éttermeket törtek be.

Sárkány a tengeren

Kína terjeszkedni kezdett. Immáron nemcsak gazdaságilag növelve befolyását, hanem katonailag is. A pekingi kormány ezzel a lépéssel tökéletesen reprezentálta, hogy ha kell, katonailag is bevakozik az őt érintő vitákba, s nem szabad a környező államoknak (különösen az USA-nak) alábecsülnie az ország tengeri haderejét. Nem kizárt, hogy ez volt az első jelentős lépés abban a folyamatban, amelynek célja az amerikaiak kiszorítása a Távol-Kelet térségéből. Valószínűsíthető, hogy a szigetfoglalások folytatódni fognak a közeljövőben, hisz evés közben jön meg az étvágy. Különösen, ha egy hatalmas, terjeszkedő és éhes sárkányról van szó.

Krajčír Lukács

 A forrásokat megtalálod itt, itt és itt.

Ha tetszett a cikk, csatlakozz a Körkép Facebook-rajongói oldalához, de követhetsz minket a Tumblr-en és a Twitteren is!