Megérett a demokráciára? Választások Pakisztánban

2013. május 11-én történelmi jelentőségű eseményre került sor Pakisztánban: először az ország történelmében, a leköszönő kabinet viszonylag „békés” keretek között – katonai puccs nélkül – adhatja át a hatalmat. A 2013-as pakisztáni választás nem szerepelt a média kiemelt hírei között, csak a merényletektől volt hangos a sajtó. Mindenesetre Pakisztán történetében egy új időszak vette kezdetét, amely komoly változásokat jelent majd nemcsak az országnak, hanem a régiónak is.

Kövesd a Körképet a Facebookon is!

A Körkép.sk kétrészes cikkben mutatja be a pakisztáni választásokat. Az elemzés első részében a helyi pártokról, szavazásról és a háttérben lezajlott hatalmi harcról lesz szó.

Harcosok klubja

2013 év elején Pakisztánban káosz uralkodott. A síita-szunnita ellentét ismét kiújult. Tahir ul-Kadri, mérsékelt szúfi vallástudós, országszerte tömegtüntetéseket szervezett. A helyzet odáig fajult, hogy az államfő – Aszif Ali Zardari – elmenekült a fővárosból. Azóta az indulatok egy kicsit lecsillapodtak, mindenki a választásokra koncentrált.

A 2013-as pakisztáni választásokon  sok párt indult, sőt akadt néhány különleges politikai mozgalom is. Ilyen volt pl. Szanam Fakír transzexuálisokat és szegényeket képviselő pártja, vagy Badam Zari a pastu törzs első női képviselője. Ők azonban marginális szereplői a helyi közéletnek, mindössze 1-2%-ot értek el a választásokon.  A hatalomért vívott  harc három párt között zajlott.

   

A Pakisztáni Néppárt a volt államfő, Zardari legstabilabb bázisának számított, a politikus azonban bírósági tárgyalások miatt nem vehetett részt a kampányban. Helyette az egykori híres női kormányfő, a 2007-ben merénylet áldozatává vált Benazir Bhutto fiát, Bilavalt bízták meg a párt vezetésével. Az Oxfordban végzett Bilavallal sok probléma volt, többek közt az,  hogy nehezen beszélt urdu nyelven,  több halálos fenyegetést is kapott édesanyja miatt.

A Pakisztáni Mozgalom az Igazságért ezzel szemben egy teljesen új képződménynek számított Pakisztánban. Leginkább a fiatal választókra támaszkodik, mivel az ország 65 %-a 18-35 év közötti. A jelöltek 90 %-a teljesen új, korábbi parlamenti mandátummal nem rendelkező személy.  A hatvanéves, karizmatikus, egykori krikettjátékos Imran Khan nagy népszerűségnek örvend az értelmiség, a városi lakosság és a nők körében. Az utóbbiak igazi szívtiprónak tartják.

A harmadik legjelentősebb erő  a Pakisztáni Muszlim Liga-Navaz. Vezetője Navaz Sarif, aki már 1990-1993 között, majd 1997-1999-ig köztársasági elnök volt. Többször megpróbálták megölni, a sikertelen merényletek után végül 2000-ben száműzték őt Szaúd-Arábia. 2007-ben tért vissza az országba, a Legfelső Bíróság 2009-ben engedélyezte számára a politizálást. Sarifot nemcsak a vidéki lakosság támogatja, hanem a vallásos és konzervatív réteg is. Nagyon fontos előnyt jelentett számára, hogy az ország legnagyobb törzsének – a 78 milliós pundzsábnak –  a tagja.

Véres szombat

A választások jelentőségét mi sem bizonyítja jobban, hogy 1977 óta most volt a legmagasabb a részvételi arány. A 86 millió választó 272 képviselőt delegált a pakisztáni parlamentbe. A választásokat a Sarif vezette párt nyerte: a PML-N 115 mandátumot szerzett. Második helyen a Bhutto vezette Néppárt végzett 31 mandátummal, nem sokkal utána pedig Khan  pártja.

A tálibok, akik nyíltan ellenzik a választásokat és merényletekkel próbálták csökkenteni a választáson való részvételt,  már az év elejétől rajtaütések sokaságát hajtották végre. Csak áprilisban 22 merényletre került sor, melyben több mint 150-en haltak meg. A választások megkezdésekor az al-Kaida már három szavazóhelyiséget felrobbantott.

A legtöbb támadásra Karacsiban került sor. Avami Nemzeti Párt irodáját érte találat, 11-en meghaltak és 36-an megsebesültek. Északnyugaton Pesavarban egy nők számára felállított szavazófülkét robbantottak fel, délkeleti Beludzsisztánban  pedig szavazókat lőttek le. Mindezek ellenére Sarif egyszerű többséggel győzött, a 600 szavazókörzet 90 %-át megfigyelő ellenőrök szerint a választások rendben, szervezetten és nagyobb csalás nélkül zajlottak.

A színfalak mögött

2013. április 16-án Pervez Musarrafot letartóztatták otthonában. A korábbi diktátor államfő ellen a pakisztáni Legfelsőbb Bíróság adott ki elfogató parancsot. Az ok: 2007-ben Bhutto meggyilkolásakor  jogellenesen hirdette  ki a rendkívüli állapotot. Musarraf idén márciusban tért haza a száműzetésből, a választásokon való indulás miatt. Azonban már a jelölését is elutasították, többek közt a saját szülőföldjén is. Április 25-i  bírósági tárgyalásán összecsapásra került sor hívei és az ellene tüntetők között.

A Pakisztáni Néppártot folyamatosan érték támadások, Bhuttót többször is életveszélyesen megfenyegették. Júszef Reza Gilani – volt pakisztáni kormányfő és PPP jelölt – fiát Multanban rabolták el egy kampányrendezvény után. Egyik testőrét megölték, öt ember megsebesült közben. Gilani politikai ellenfeleit és a pakisztáni hírszerzést okolta a történtekért. Május 3-án pedig motoros merénylők végeztek a pakisztáni fővárosban azzal a pakisztáni ügyésszel, aki a 2007-es bombamerényletben megölt Benazir Bhutto kormányfő ügyében folyó nyomozást vezette.

Szakítva a korábbi hagyományokkal, a függetlenség óta először történt meg Pakisztánban, hogy katonai puccs nélkül zajlott le a hatalomátadás. Bár kétségtelen, hogy ez már önmagában nagy előrelépést jelent Iszlámábádnak, azt viszont nem tudni, hogy ez az új polgári kabinet is ki fogja tudni tölteni az ötéves ciklusát.

Krajčír Lukács

Forrásokat megtalálod: itt, itt és itt

Előzmények:

Arab tavasz vagy arab tél? Káosz Pakisztánban

 Ne maradj le semmilyen újdonságról – kövess minket Facebookon, Twitteren, és Tumblren is!