Nacionalizmus erősödése, a szociáldemokraták gyengülése, Oroszország, az USA és a NATO súrlódása, több fontos választás. Íme, mire számíthat Európa a jövő évben – kihívások és buktatók.
Olaszország
Olaszországban a brit népszavazáshoz hasonlóan Matteo Renzi és kormánya alkotmánymódosító javaslata is elbukott. Mivel – a közvélemény-kutatások egyértelmű figyelmeztetései ellenére – Renzi a kormány sorsát hozzákötötte a népszavazás eredményéhez, a szavazók elutasító válasza után lemondásra kényszerült.
A Stratfor geopolitikai elemzőintézet előrejelzése szerint ha gyenge megbízott kormány alakul Rómában, az nem lesz hosszú életű, egy előrehozott választásokon pedig a nacionalista és euroszkeptikus Öt Csillag Mozgalom győzelmére vagy jelentős erősödésére lehet számítani.
Olaszország esete azért is kétségbeejtő, mert komoly gazdasági problémákkal küzd. A bankjai durván eladósodtak több mint 320 milliárd eurónyi bedőlő hitel miatt. A kétszámjegyű munkanélküliségen és a bankokon az államadósság növelése segíthetne, ám ezt nem engedi a megszorító intézkedéseket pártoló Németország és az általa befolyásolt Európai Központi Bank.
Ha egy mérsékelt kormány nem talál megoldást a munkanélküliségre, akkor egy nacionalista és euroszkeptikus kormány fogja helyette megtenni, ami Olaszországban már csak azért sem elképzelhetetlen, mert átlagosan 10 havonta új kormány választanak (ez a trend uralkodik az Appenini-félszigeten a második világháború vége óta). Csakhogy egy nacionalista kormány még nagyobb bizalmatlanságot ébreszt a befektetőkben, ami nyomás alá helyezi az ezer sebből vérző olasz bankrendszert és vele az eurozónát is – így minket is. A nyílt érdekütköztetés Németországgal tehát elég valószínű.
Franciaország
A francia elnökválasztás jövő tavasszal esedékes, és nagyon nagy eséllyel indul rajta a francia szélsőjobb politikai vezető, Marine le Pen. Gyakorlatilag csak a konzervatívok jelöltjével kell felvennie a versenyt, a szocialisták ugyanis az elmúlt években teljesen eljátszották a francia polgárok bizalmát, nem sok esélyük maradt, hogy ezt a hátrányt ledolgozzák.
Amennyiben L e Pen megnyeri a választásokat, Franciaországban is referendumra számíthatunk. Ha nem is a tagságról, az euró megtartásáról biztosan. Ha egy ilyen referendum eredménye ugyanaz lesz, mint Olaszországban vagy Nagy-Britanniában, akkor az az Unió végét jelenti, hiszen az egész blokk a francia-német megbékélésre és közös cselekvésre épül.
Franciaország különleges helyzete abból adódik, hogy fejlettségét, technológiai és katonai erejét tekintve a gazdag észak-európai országok közé sorolható, de államadósságát és munkanélküliségi rátáját tekintve a súlyos gondokkal küzdő déli országokhoz tartozik.
Németország
Németország előtt két óriási kihívás áll. Egyrészt egyben kell tartania egy végletekig klikkesedett Európai Uniót, amelynek problémáiért részben ténylegesen, részben csak névleg ő felelős. Másrészt meg kell oldania a migránsválságot, ami legalább annyira német belpolitikai kérdés is, mint európai.
Érdekes, hogy a nacionalizmus, amit Németország történelmi és politikai okokból oly nagyon elutasít két dologgal is szorosan összefügg. Egyrészt, épp az a tömeges bevándorlás volt a legfőbb oka a nacionalizmus megerősödésének Európában, amit Angela Merkel wilkommenskultur-ja idézett elő. Másrészt, a nacionalista intézkedések közé sorolják a nemzeti kormányok azon igyekezetét is, hogy kiszabadítsák országukat az Európai Bizottság és az Európai Központi Bank megszorító intézkedéseinek béklyóiból, leértékelhessék valutájukat, növeljék az államadósságot, hogy valamiképp kezelni tudják a megugró munkanélküliségi rátákat.
Szeparatizmus
Hollandiában is egyre erősödnek a nacionalista szereplők, igaz, hogy aligha akar eltávolodni Németalföld Németországtól. Ugyanakkor Hollandia népszavazáson utasította el az EU-Ukrajna társulást.
Spanyolországban sokkal kényesebb problémákat hozott felszínre a gazdasági válság és a jobboldal erősödése. A több mint 22 százalékos munkanélküliség mellett Spanyolországban kisebbségbe került a kormány. Mindemellett pedig felerősödött a katalán függetlenséget sürgetők hangja, ami az utscákra szólította az elégedetlen választókat.
Baltikum és Lengyelország
Bár a V4-eken belül Lengyelország és Magyarország jól megérti egymást, vannak komoly eltérések is, főleg, ami az oroszokkal szembeni politikát illeti. Lengyelország és a Baltikum (Litvánia, Lettország és Észtország) történelmi okokból (illetve e területükön élő nagyszámú orosz kisebbség miatt) félnek Oroszországtól. Moszkvát imperialista ambíciókkal vádolják.
Trump győzelmével a NATO sorsa kétségesnek látszik, legalábbis az USA szerepvállalása kisebb súllyal eshet latba az Európai erőviszonyok befolyásolásában. Lengyelország továbbra is elvárja a fokozott NATO jelenlétet saját területén, és miközben növeli védelmi kiadásait, támogatni szeretné a jelenlegi (nem oroszbarát) ukrán kormányt.
Ehhez hasonló „megelőző intézkedéseket” Szlovákia és Magyarország esetében nem tapasztalható. Szlovákia számára Oroszország még mindig fontos piac, különösen nagy a függőség a földgázellátás tekintetében, és Pozsony rengeteget pedálozik Moszkvánál, hogy tranzitország maradhasson az orosz földgáz európai importjában, amiből Szlovákia eddig évente 600 millió eurót profitált.
Szintén kérdéses, lesz-e közös európai hadsereg, és ha igen, hogyan finanszírozzák, ki mennyit vállal fel belőle, és egyáltlán,mi lesz a közös vezénylési nyelv.
Orosz-német vegyes
Mivel Oroszország elég hatékonyan használja ki az Európai Unió megosztottságát, az orosz-német viszony kissé hűvösebbé vált. De ez csak viszonylagos, hiszen rendkívül szoros gazdasági kapcsolatokat ápol a két ország. Példaként említhetnénk, hogy az 1998-2005-közötti német kancellár, Gerard Schroeder a Gazprom Részvényesi Bizottságának elnöke (és az Északi Áramlat felügyelőbizottságának elnöke).
Egyelőre Németország kardoskodik leginkább az orosz-ellenes szankciók fenntartása mellett, de Berlin pozíciójának gyengítése érdekben a jövőre esedékes választások kimenetelétől függően Franciaország, Olaszország és Ausztria egyre határozottabban sürgetheti a szankciók eltörlését és jobb kapcsolatokat szorgalmaznak majd Moszkvával.
Brexit
Egyre biztosabbak lehetünk, hogy nem az a kérdés, Nagy-Britannia kilép-e az EU-ból, hanem hogy milyen feltételeket sikerül kivívnia a tárgyalásokon. Megtarthatja az 500 milliós közös piachoz való hozzáférést, vagy vámtarifák zárják-e el árujától a kontinentális Európát.
Mindenesetre ez sem olyan egyértelmű, hiszen a rendkívül fontos pénzügyi csatornákon kívül (London) Nagy-Britannia tartja ellenőrzése alatt Európa néhány jelentős tengeri szorosát, és adott esetben megnehezítheti az európai (főleg német) áru kijutását a nyílt óceánra (La Manche, Gibraltár). Márpedig egyelőre a vízi szállítás a legolcsóbb.
Migráció
A migráció nem egyszerűen idegengyűlöletről szól, hanem arról, hogy az európai országok többségében nőtt a munkanélküliség. Az „őslakosok” egyre kisebb szeletet kapnak a foglalkoztatottság tortájából, és kénytelen a külföldiekkel versenyezni az állásukért – és mindemellett szeretnék fenntartani megszokott életvitelüket. Így a migránsválság nem csak a muszlim bevándorlókkal szembeni előítéleteket hozta felszínre, hanem a kelet-európai bevándorlókkal szembeni ellenérzéseket is. Ennek iskolapéldája Nagy-Britannia, ahol a júniusi referendum után több támadás is érte a lengyel munkavállalókat.
Az európai politikai elit közben igyekszik visszavenni az irányítást, amit önhibájából veszített el. Angela Merkel német kancellár kétségbesetten próbálja meggyőzni a német közvéleményt, hogy a moszlimok által elkövetett bűncselekmények elszigetelt esetek, a terrorizmus pedig nem a bevándorlással függ össze.
Bár a politikai elit előszeretettel hivatkozik a liberális eszmékre és a „nem elzárkózó” társadalom eszméjére, valójában Európában olyan mennyiségű más kultúrájú bevándorló él, hogy az érdekellentétek felszínre kerülése elkerülhetetlen. Több országban pedig (Szlovákiában is) ez már nem a bevándorlók és az őslakosok, vagy a helyi és az idegen kultúrák közti összecsapásokról szól, hanem a hétköznapi emberek és a politikai elit közti szakadékról és felgyülemlett feszültésgről. Mert bár az elit próbálja mindenáron fenntartani a jelenlegi rendet, de nem az elit életét változtatta meg a bevándorlás, a korrupció és a gazdasági válság.
Az európai felső középosztály a 2008-09-es válság óta elszegényedett, munkalehetőségei csökkentek, miközben óriási méreteket ölt a fiatalok munkanélkülisége. Már pedig, ha a fiatalok és a középosztály is a szélsőségek felé fordul, annak beláthatatlan következményei lehetnek.
Körkép.sk/KL
Nyitókép:
Megosztás:
Címkék: 2017 Angela Merkel Baltikum bankválsá bukás buktató elemzés EU Főoldal Franciaország kihívás Lengyelország magyarország némteország Olaszország Oroszország összeomlás Robert Fico Szlovákia USA Vlagyimir Putyin
Tetszett önnek ez a cikk?
Kattintson az alábbi gombra vagy a kommentek között bővebben is kifejtheti véleményét.