Erdogan fokozza az indulatokat: feléledt a görög-török kibékíthetetlen ellentét

Már az Égei-tengeren és a keleti mediterrán tengereken is fokozódik a feszültség a török elnök agresszív retorikája miatt, miután Erdogan török államfő bejelentette, hogy a brit Brexit-népszavazáshoz hasonló referendumot hirdetne meg az ország EU-csatlakozási kérelméről.

A bejelentésre a görög védelmi miniszter azonnal úgy reagált, hogy Athén készen áll bármilyen provokációra. Törökország és Görögország kapcsolata történelmi sérelmektől terhes, többek között Ciprus szigetének felosztása is egy érzékeny téma a két ország között. Görögország egyébként az NATO-n belül az egyik legtöbbet költötte fegyverkezésre (a GDP arányában) – épp a törökök ellenében.

„Április 16-án népszavazást tartunk. Annak lezajlása után tarthatunk egy Brexithez hasonló referendumot is az uniós csatlakozási tárgyalásokról.”

nyilatkozta a hétvégén Erdogan egy török-brit fórumon, ahol Boris Johnson brit külügyminiszterrel találkozott. Johnson a brit népszavazás előtt a kilépés mellett kampányolt. Ha Törökország lemond az uniós tagságról és tovább dolgozik a tekintélyelvű politikai berendezkedés kiépítésén, akkor nem csak a megbékélési tárgyalások fulladhatnak kudarcba, de új erőre kaphatnak a görög félelemek, hogy Ankara a jövőben megkérdőjelezi a görög-török határ és Ciprus megosztottságának jelenlegi formáját – annak ellenére, hogy elvileg NATO-szövetségesek.

   

Erdogan alig pár órával azután beszélt az újabb referendumról, hogy a görög védelmi miniszter, Panosz Kammenosz kijelentette, hogy Görögország hadserege készen áll válaszolni az ország szuverenitását és területi egységét veszélyeztető fenyegetésekre. Jelzésértékű, hogy ezt a Görögország oszmán-török uralom alól történő felszabadulásának 196. évfordulójára rendezett katonai parádén jelentette ki a védelmi miniszter. Török részről is van olyan politikus, aki a sajótban nyiltkozva annak a véleményének adott hangot, hogy a görögöket „emlékeztetni kell” görög-török háborút lezáró Lausanne-i békeszerződés lényegére és a „történelem tanulságaira”.

„Törökországnak el kell hagynia Ciprust”

Leonidasz Pantelidisz washingtoni ciprusi nagykövet nemrég egy Mevlüt Cavusoglu török külügyminiszternek címzett, a The Washington Post hasábjain megjelent cikkében azt írta, hogy Törökországnak el kell hagynia Ciprust.

Cavusoglu válaszában azt írta, hogy a ciprióta görögöknek végre el kellene ismernie a ciprióta törököket politikailag egyenrangú félnek, és garanciákat követelt a ciprusi törökök biztonságát illetően.

A Ciprus egyesítéséről szóló tárgyalások azért szakadtak meg, mert a ciprióta görögök törvényhozása nemrég megpróbálta kötelező jelleggel bevezetni, hogy az iskolákban megünnepeljék az 1950-es, Ciprus Görögországhoz csatolásáról szóló népszavazás évfordulóját. Bár végül az intézkedést nem vezették be, ez elég volt ahhoz, hogy a ciprióta törökök február közepén felálljanak a tárgyalóasztaltól.

Húsz éve már majdnem ölre mentek

Mindkét ország NATO-tag, ennek ellenére 1974 óta nagy köztük a feszültség, leginkább Ciprus szigete miatt, de 1996-ban majdnem háborús konfliktusba torkollt egy lakatlan égei-tengeri sziget miatti vita.

Az sem segített a helyzeten, hogy Görögország a tavalyi török puccskísérlet másnapján 8 puccsista katonatisztnek adott menekültstátuszt.

Nagyhatalmi érdekek

Sokan attól tartanak, hogy Törökország kétségbe vonhatja a Lausanne-i békeszerződést, amit az első világháború után kötött a nyugati hatalmakkal. Ez az egyezmény állapította meg az új görög-török határt és ez alapján vesztették el a törökök Ciprust, Szíriát és Irakot. Itt érdemes megjegyezni, hogy a török hadsereg az Iszlám Állam elleni harc keretében benyomult Szíria északi részébe.

Az Égei-tengernél található Kelet-Európa talán legfontosabb két szorosa, a Boszporusz és a Dardanellák, amelyek összekötik a Fekete-tengert a Földközi-tengerrel. Ez az útvonal rendkívül fontos Oroszország számára, így a két ország közti feszültségnek nagyhatalmi vonatkozásai is vannak.

Körkép.sk, TheGuardian.com, Teraz.sk

Nyitókép: irishtimes.com