Nyugaton azt várják, hogy a V4 felbomlik, pedig épp az ellenkezője várható

A V4 a jövőben még megosztottabb, az általuk okozott feszültség pedig kevésbé drámai lehet – írja az EUobserver a visegrádi országokról közölt cikkében. Ezt elsősorban a 2018-as évre érti a cikk szerzője. Azzal érvel, hogy a V4 nem rendelkezik székhellyel, csupán a tagállamok egy politikai lobbicsoportjaként működik. Ráadásul a hétéves uniós költségvetés közelgő megbeszélései valószínűleg nem közös cselekvésre, hanem még nagyobb széthúzásra ösztönzi majd a visegrádi országokat.

Az EUobserver eredményét mindenesetre érdemes fenntartásokkal olvasni. Korábban arról beszéltek, hogy a V4 valójában V2+2, vagyis egyik oldalon Magyarország és Lengyelország „illiberális” kormányai, a másikon pedig Csehország és Szlovákia mérsékelten EU-kritikus vezetése.

Időközben azonban Csehországban Andrej Babiš megnyerte a választásokat, és bár pártja a migrációt támogató ALDE európai pártcsaládba tartozik, szintén elutasítja a kötelező kvóták minden formáját. Ráadásul Csehország Magyarországgal közösen vétózta meg a Jeruzsálem izraeli fővárosként való kikiáltását elítélő uniós határozatot.

   

Az EUobserver helyesen látta, hogy Szlovákia egyetlen eurót használó visegrádi országként teljesen más helyzetben van, szociáldemokrata és törékeny, és Franciaországgal és Németországgal szemben némi szolgalelkűséget mutató kormányával. Ugyanakkor Szlovákia vezető politikusai nem érték el azokat a célokat, amelyeket maguk elé kitűztek.

A 2017-es év győztesei és vesztesei Európában

Fico dilemmája 

Robert Fico szlovák kormányfő számára kulcsfontosságú volt, hogy a rá nehezedő belpolitikai nyomást külpolitikai sikerekkel enyhítse, ám hiába támogatta Franciaországot a kiküldött munkaerők kérdésében, sem a Londonból kiköltöző uniós Gyógyszerügynökséget nem szerezte meg, sem pártkollégája nem lehetett az Eurócsoport elnöke. Ez utóbbi kudarc várható, de annál fájdalmasabb volt – talán mert a nyugati sajtó az egyik legesélyesebb jelöltnek tartotta Peter Kažimírt, miközben a jelenleg regnáló eurócsoport-elnök még a szavazás előtt elszólta magát, ki lesz a győztes.

A szlovák kormány nyilván nem a semmiért engedett Brüsszel nyomásának és fogadott be szimbolikus jelleggel (az eredetileg tervezett 60 helyett) 12 migránst a kötelező kvóták keretében, hogy aztán Brüsszel ezt Magyarország és Lengyelország ellen használja fel.

Azzal, hogy Brüsszel Szlovákiával látványosan kivételezik (nem indít ellene sem bírósági sem kötelezettségszegési eljárást), csak növeli az uniós migrációs politikával elégedetlen szlovákiai választók nyomását a kormányon, ami ráadásul korrupciós botrányok sorával és sikertelen regionális választásokkal párosul.

Robert Fico (egy időre) visszatért Szlovákiával a V4-be

Lengyelország új szövetségesre talált

Ami pedig az „illiberális” Lengyelországot és Magyarországot illeti, kettejük szövetségét aligha bonthatják meg. Ha az EU el is tudná venni Varsó szavazati jogát (ami a magyarok elleni, ugyanilyen eljárás megindításának előszobája lenne), Lengyelország súlya csak tovább nőne. Nemrég írt alá egy katonai együttműködési szerződést Nagy-Britannia a lengyelekkel, amelynek jelentősége nem tartalmában rejlik, hanem abban, hogy a Brexit-tárgyalásokban vesztésre álló London közelebb húzta magához egy régi szövetségesét – mégpedig Brüsszellel szemben alakítva ki egy tengelyt. Lengyelországot már csak a NATO-n belül elfoglalt helye miatt sem lehet olyan könnyen félreállítani, mint ahogy azt Nyugat-Európában elképzelik.

Magyarország kapcsán egy, talán túl keveset hangoztatott tényt kellene kiemelni. Az „illiberális” kifejezés valóban Orbán Viktortól származik, aki viszont tavaly tavasszal az Európai Parlament előtt elmondott beszédében egyértelművé tette, hogy nem a szabadságjogok korlátozására utal a kifejezés, hanem arra, hogy nem egy magát (bal)liberálisnak valló kormány van hatalmon.

Magyarországon idén parlamenti választások lesznek. Mivel a magyar ellenzék képtelen dűlőre jutni, nehezen elképzelhető, hogy a FIDESZ-KDNP elvesztené a választásokat. Kérdés viszont, hogy a mostaninál erősebben vagy gyengébben kerül-e ki a küzdelemből.

2017 legjei a Körképen – Richard Sulík: Robert Fico elárulta Szlovákiát és a V4-eket

Szlovákiának alig van szomszédságpolitikája

Érdemes talán kiemelni, hogy Magyarország nagyon aktív szomszédságpolitikát folytat, amely nem csak baráti gesztusokat takar, hanem alkupozíciót is. Ez Ukrajna esetében mutatkozott meg legmarkánsabban, mikor a magyar kisebbség jogait alapvetően sértő intézkedést vezettek be.

És Szlovákia? Szlovákiának nincs szomszédságpolitikája. Valójában Brüsszelre korlátozódik mozgástere, mert Berlinben még nincs kivel tárgyalni, Franciaország pedig egyelőre nem veszi komolyan Pozsony szolgálatait. Arra azonban számítani lehet, hogy a szlovák kormány kivár az új uniós költségvetés elfogadásáig, hogy minél nagyobb szeletet kaphasson a tortából. A probléma az lesz, hogy otthon nem tudja majd eredményként tálalni – mert már egyre kevesebben hisznek a Fico-féle korrupciós harcban.

Körkép.sk/Komjáthy Lóránt

Nyitókép: sputniknwes.com