Macron európai reményekkel, von der Leyen amerikai érdekekkel érkezett Pekingbe (Körkép-elemzés)

Nyitókép forrása: SITA/Ludovic Marin/Pool Photo via AP

Csütörtökön került sor Pekingben Hszin Csin-ping kínai elnök, Emmanuel Macron francia államfő és Ursula von der Leyen európai bizottsági elnök találkozójára. Ahogy arra számítani lehetett, Macron európai, de főleg francia érdekeket képviselve érkezett Kínába. Von der Leyen ezzel szemben amerikai főmegbízottként viselkedett. Míg Macron pragmatikus módon igyekezett közelíteni a kínai vezetéshez, a Európai Bizottság elnöke – pár héttel a Fehér Házban tett látogatása után – valójában csak narratívákat gyártott az európai-kínai gazdasági kapcsolatok amerikai nyomásra történő gyengítését indokolandó. Elemzésünk.

A Politico brüsszeli hírportál cikkében arra panaszkodott, hogy Peking „oszd meg és uralkodj” alapján alkalmazott kettős mércét a két európai „vezetővel” szemben. Míg Macront vörös szőnyegen és állami banketten fogadták, katonai felvonulások és ágyúdörgés kísérte a Tienanem téren, addig von der Leyen csak az ökológiai minisztert kapta, mint fogadó delegációt egy hétköznapi utasterminálnál.

A Politico hisztériája valójában nem indokolt. Macron államfő Hszi Csin-ping kollégája, akinek elnökhöz méltó fogadtatás jár a protokoll szerint is. Von der Leyen mindössze az Európai Bizottság elnöke, aki ráadásul az elmúlt hetekben tett Kína-kritikus nyilatkozataival maga vívta ki ezt a fogadtatást Pekingtől. Az is igaz persze, hogy Kína valószínűleg szándékosan nem is akarta tompítani a két politikus közti különbséget.

   

A kínai állami média fennhangon beszélt a kínai-francia kapcsolatok fontosságáról, miközben a közösségi hálókon von der Leyent Washington trójai falovaként mutatták be:

„Von der Leyen egy jól ismert USA-párti személyiség, aki kiárusítja Európát az Egyesült Államoknak, aki erejét nem kímélve próbálja rábírni Európát az Oroszországgal való konfliktusra. Csak úgy jutott el Kínába, hogy rátapadt Macronra”

írta egy kínai védelmi minisztériumhoz kapcsolódó hírportál. Megjegyezzük, a fenti kijelentésekkel nagyon sok európai is egyetért.

És azt sem szabad elfelejteni, hogy a Politicótól a Reutersig a mainstream sajtó apraja-nagyja igyekezett az amerikai narratívát hirdető Von der Leyent kiemelni, míg Macron kijelentéseit Kína békét illető szerepéről épp hogy lábjegyzetben említették. És hirtelen központi hír lett a hónapok óta tartó franciaországi tüntetéshullám is. Miközben Macron arról beszélt, hogy Európa számára mennyire fontosak a Kínához fűződő kapcsolatok, és hogy Kína segíthet közelebb kerülni az ukrajnai békéhez, Európában a sajtó azzal van elfoglalva, hogy Macron kedvenc éttermét gyújtották fel a tüntetők.

Mit mond von der Leyen? Egyszerű. Amit Washington…

Von der Leyen csütörtökön, a kínai útjával kapcsolatos közleményében azt hangsúlyozta, hogy az EU bízik abban, hogy Kína sem közvetlenül, sem közvetve nem szállít fegyvereket Oroszországnak, mivel az „agresszor felfegyverzése ellentétes a nemzetközi joggal és sokat ártanának az EU–Kína kapcsolatoknak“.

Magyarul: ha Kína fegyvert szállít Oroszországnak, akkor szankciók jöhetnek Peking ellen. Ahelyett, hogy a kínai béke szándékát értékelte volna, arról beszélt, hogy az ENSZ Biztonsági Tanácsának tagjaként Pekingnek „nagy a felelőssége, és ezért elvárja, hogy az igazságos békéhez járuljon hozzá“.

Von der Leyen pár nappal ezelőtt jelentette ki, hogy az EU olyan békét akar, amely „tiszteletben tartja Ukrajna szuverenitását és területi integritását“. Ez a nyers valóságra lefordítva azt jelenti, hogy nem akar békét, Ukrajna területének helyreállítása jelenleg nem megvalósítható (az amerikai vezérkari főnök szerint sem). Máshonnan megvilágítva: Kína ne avatkozzat be az ukrajnai konfliktusba, az kizárólag a Nyugat (értsd: az USA) előjoga.

A fegyverszállítások kérdése is nem az eszkalációs félelmek miatt fontos kérdés von der Leyen számára, hanem azért, mert az elhúzódó háború csak akkor meríti ki az amerikai célok szerint Oroszországot, ha nem kap támogatást Kínától. Az egész szankciós politika és ukrajnai konfliktus (a húborúpárti Nyugat szempontból) legfontosabb célját sodorja veszélybe Kína azzal, ha segíti Oroszországot.

Von der Leyen aggodalmát fejezte ki a kínai embergi jogi helyzet miatt, különösen az ujgurok kapcsán. Nem számít, hogy Európában őshonos kisebbségeket fosztanak meg alapvető jogaikról, hogy Szlovákiában a mai napig földelkobzás folyik. Az ujgurok fontosabbak. Mert a rájuk való hivatkozással éket lehet verni az EU és Kína közé.

Hab volt a tortán, hogy von der Leyen (a senki által meg nem választott politikus, akinek teljes családja az Egyesült Államokban él) azt hangsúlyozta Tajvan kapcsán, hogy senkinek sem szabad egyoldalúan erőszakkal megváltoztatnia a status quót a térségben. Nem kell hozzá diplomatának lenni, hogy belássuk, hogy amit az Európai Bizottság elnöke Kínába vitt magával, az az amerikai érdekek és burkolt fenyegetések csomagja volt.

Mindehhez hozzá kell tenni, hogy Ursula von der Leyennek valószínűleg ez volt az első és utolsó bizottsági elnökként töltött ciklusa, tekintettel korrupciós ügyei (Pfizer-vakcinák beszerzése) és az elmúlt évek politikai tevékenységére. És mindennek tetejébe, újabban úgy cikkeznek róla, mint a következő NATO-főtitkárról – a NATO-főtitkárok közös jellemezője, hogy kivételesen szoros kapcsolatban állnak mind politikai, mind retorikai szempontból a szövetség legerősebb tagjával, az USA-val. A jelenlegi főtitkár októberben távozik, így von der Leyen saját ambíciói miatt sem helyezkedett volna szembe az amerikai retorikával.

Ezúttal Macron volt a józan, pragmatista vezető

Épp ezért volt olyan fontos, hogy Emmanuel Macron jóval józanabbul és pragamatikusabban közelített Hszi Csin-ping elnökhöz. Viszonylag nagy, 50 fős üzleti delegációt vitt magávalm, és többek között számos francia gyártmányú kereskedelmi repülőgép legyártásának megbízásával fejezte be a szerdai napot.

Macron utalásokat tett arra, hogy Kína vállaljon szerepet az ukrajnai konfliktus lezárására felé vezető út megtalálásában, ami önmagában is hatalmas dolog a háborús retorikával átitatott Európában. Eredményt ugyan nem ért el, Hszi csak annyi ígéretet tett, hogy fel fogja hívni Volodimir Zelenszkij elnököt – de hogy mikor, azt nem pontosította.

Ugyanakkor azzal, hogy Franciaország elnöke egyáltalá felvetette a béke gondolatát, méghozzá épp Kínában, azt jelzi, hogy Európában egyre többen érzik úgy, hogy az amerikai geopolitikai érdekek kezdenek túlnőni Európa tűréshatárán. Macron pekingi látogatása és kijelentései azt jelzik, hogy az orosz nyersanyagokról való leválást még elviseltük, de a Kínával való gazdasági szakítás már vörös vonal. Minél jobban nő az ezirányú amerikai nyomás, egyre többen lesznek, akik leszállnak az Washingtonból érkező háborús gyorsvonatról.

„Tudom, hogy számíthatok rád abban, hogy észhez téríted Oroszországot és mindenkit tárgyalóasztalhoz ültetsz“

mondta Macron Hszinek. Ennek egyik érdekes folytatása az volt, hogy Hszi jelezte, „készen kell állnia a béketárgyalásokról szóló beszélgetés mihamarabbi folytatására Franciaországgal“.

Macron mondott azonban más is, ami miatt valószínűleg még több negatív felhangú cikket fog kapni a nyugati sajtótól. Ursula von der Leyen Kínát kritizáló, és a kínai-uniós gazdasági kapcsolatok felbontására utaló kijelentéseiről azt mondta: az európai stratégiát nem az Európai Bizottság alakítja, hanem az Európai Tanács – vagyis az egyes országvezetők tanácsa. Ezzel lényegében jelezte, hogy von der Leyen kijelentéseit azok súlya szerint kell csak kezelni.

Macron üdvözölte és egyetérte azzal a kínai állásponttal, hogy az ukrajnai konfliktusban nem szabad nukleáris fegyvereket használni. A dolog szépséghibája, hogy Kína épp nemrég változtatta meg az atomfegyverek alkalmazásáról szóló doktrínáját, amely szerint már nem csak elrettentésre használható az atomarzenál. Bár szakértők szerint ez a lépés nem a nukleáris fegyverek alkalmazására irányul, hanem épp az elrettentést próbálja fokozni Tajvan és az Egyesült Államok kapcsán.

Hszi Csin-ping szerint Kína Európa „stratégiai autonómiájában“ érdekelt

A kínai elnök arról beszélt, hogy kész együttműködni az EU-val, hogy megtalálják a „helyes irányt a Kína–EU kapcsolatban“ (tehát ami most van, az nem a helyes irány). Fontos kiemelni, hogy Kína nemrég hivatalossá tette, hogy új világrend létrehozásán fáradozik.

Hszi ráadásul Kína és Franciaország (tehát nem az EU) feladatának tartja, hogy közösen szorgalmazzák az ukrajnai konfliktus békés rendezését. Arra is utalt, hogy a Macronnal (tehát nem von der Leyennel) folytatott tárgyalások járulnak hozzá ahhoz, hogy „új lendületet és erőt kapjanak a kínai-európai kapcsolatok“.

„Kína támogatja Európát a stratégiai autonómia elérésében, kitart amellett, hogy a Kína–Európa kapcsolat nincs alárendelve harmadik félnek, és úgy véljük, hogy Európa független megközelítést fog alkalmazni a Kínával fennálló kapcsolatainak fejlesztésében“

mondta Hszi, ami egyértelmű utalás volt arra a helyzetre, hogy Európa alárendelt szerepben van az USA-val szemben.

A kínai elnök többször tett említést a világbékéről és a globális stabilitásról. Alapvetően a kínai tőke abban érdekelt, hogy minél stabilabb és békésebb legyen a világ, mert akkor könnyebben eléri céljait. Ugyanakkor egyáltalán nem biztos, hogy az USA jelenlegi magatartása mellett Kína mindenáron ki akar majd térni a konfliktus(ok) leől.

Hszi leszögezte, hogy Peking támogatja az EU minden olyan erőfeszítését, ami olyan megközelítésekre és tervekre irányul, amelyekkel az ukrajnai konfliktus politikai rendezése elérhető, és amely az EU hosszú távú stratégiai érdekeit szolgálja. Vagyis kína nem tesz egyenlőségjelet az amerikai és európai érdekek között.

Körkép.sk