Nyitókép forrása: SITA/AP Photo/Ebrahim Noroozi

 

Donald Tusk, Lengyelország régiúj liberális kormányfője nem a magyarok barátja, de ahhoz képest, hogy Brüsszellel teljesen egy húron pendül, mégis óvatosan kezeli az ukránok követeléseit a lengyel gazdatüntetések kapcsán. Hogy miért?

 

Kezdjük talán ott, hogy Volodimir Zelenszkij ukrán elnök csütörtökön ismét nagyot alkotott. A lengyel gazdák február 20-ától az összes lengyel-ukrán határátkelőt blokád alá vonták az ukrán gabonadömping elleni tiltakozásul.

 

Kijev valósággal őrjöng, ami nem csoda. Nem csak a gabonaszállítások akadnak el, de az ukrán acélipari termékek is. A lengyel gazdák minden egyes hónapban 1 millió tonna ukrán áru  Európába való bejutását akadályozzák meg.

 

Csütörtökön aztán Zelenszkij videóüzenetben odáig ment, hogy kioktatta a lengyeleket.

 

„Ezt azokhoz címzem, akik értik, mit jelent a szolidaritás. (…) Széleskörű és tisztességtelen politikai machinációkat látunk, ami kezdi lerombolni közösen elért eredményeinket. (…) Ezt a gabonát gazdáink nehéz körülmények között termelik meg, miközben Oroszország tovább folytatja az agressziót. (…) Ukrajna igazságosan és pragmatikusan akarja megoldani a helyzetet”

 

mondta Zelenszkij, majd felszólította Donald Tusk lengyel kormányfőt, hogy találkozzanak: 

 

„Donald, miniszterelnök úr, gyere a lengyel-ukrán határra! Adrzej (Duda, államfő – a szerk.), elnök úr, kérem támogassa ezt a párbeszédet. Ez nemzetbiztonsági kérdés”

 

fakadt ki Zelenszkij. És hogy biztosan a javára billenjen a tárgyalások mérlege, az ukrán elnök kijelentette (nem javasolta), hogy az Európai Bizottságot kérni fogja, küldjön ő is képviselőt a tárgyalásokra.

 

Jött Tusk válasza – meglepődtünk

 

A brüsszelpárti, és kritikusai által szerint német trójai falónak tartott Tusk azonban elutasított Zelenszkij „ajánlatát”, mondván, hogy a találkozó csak szimbolikus lehetne, mert februári kijevi látogatásakor már megállapodtak, hogy a kormányközi találkozót március 28-án tartják.

 

Czesław Siekierski lengyel mezőgazdasági miniszter pedig „rendkívül nehézkesnek” nevezte az ukrán kollégájával folytatott minapi tárgyalásokat.

 

Tegyük hozzá, hogy az ukránok konkurensként tekintenek a lengyelekre, főleg mezőgazdaság terén, de középhatalmi státuszt tekintetében is – nem beszélve arról, hogy Nyugat-Ukrajna egészen le Ogyesszáig egykor a Lengyel-Litván Nagyfejedelemség része volt…

 

Mi akadályozza a liberális, háborúpárti Tuskot?

 

Zelenszkij és kormánya arroganciája egy ideje belpolitikai téma lett. Csütörtökön este Andrzej Dudának feltette a sajtó a kérdést, hogy elnézi-e Zelenszkijnek Lengyelországgal szemben megfogalmazott kritikáit. A válasz:

 

„Hajlandó vagyok elnzéni neki, mert tudom, hogy hatalmas nyomás alatt vannak [az ukránok], méghozzá duplán. Vagy egy háborús nyomás és van egy politikai nyomás”

 

mondta Duda.

 

Mindez persze még nem magyarázza, a liberális Tusk miért nem bólint rá – Brüsszellel szembekerülve – az ukránok követéseire, és miért nem fordult még a gazdák ellen. A válasz prózai.

 

A tavalyi lengyel választások után az ellenzéki pártok koalíciót kötöttek: Tusk Polgári Koalíciója, a Lengyelország 2050, az Új Baloldal, és a PSL. Ez utóbbi magyar neve az hogy Lengyel Parasztpárt, és a jobbközép-konzervatív Harmadik Út pártkoalíció keretében jutott be a parlamentbe.

 

Ha Tusk enged az ukránoknak, vagy túlságosan könnyen megfekszik Brüsszel és Kijev követeléseinek, akkor a törékeny koalíciója széteshet és kisebbségi kormányba szorul, vagy rosszabb: előrehozott választásokat írnának ki. 

 

Körkép.sk

Megosztás:

Tetszett önnek ez a cikk?

Kattintson az alábbi gombra vagy a kommentek között bővebben is kifejtheti véleményét.

Ön lehet az első aki a tetszik gombra kattint!