Trollkodás rulez

Egyre gyakrabban lehet találkozni ezzel a furcsa kifejezéssel az internet világában barangolva. Lépten-nyomon botlunk bele a pikánsabbnál pikánsabb, kompromittáló képekbe. De valójában mit is takar egy eredetileg mitologikus lény nevéből képzett ige a 21. század cybervilágában? A Körképpel ennek jártunk utána.

A leginkább közösségi portálakon, blogokon, e-mailen, de nem ritkán önálló weblapokon terjedő vicces képek, videók mára önálló, kiforrott humorirányzatot képviselnek, a legkifinomultabb élcelődési kifejezésmóddá válva. A fiatalok körében példátlan népszerűségnek örvend a műfaj. Egyszerűsége lévén rajztehetség nélkül is bárki számára megadja a véleménynyilvánítás lehetőségét, messze lekörözve a karikatúra népszerűségét.

De mik is a mémek és trollok valójában?

A mém tulajdonképpen egy műszó, melyet Richard Dawkins Az önző gén című könyvében hozott be a köztudatba 1976-ban. Ugyan mára ez a fogalom kissé más jelentéssel bír, szerzője eredetileg a társadalmi evolúció ábrázolására hívta életre. A szó valójában a görög miméma (‘utánzás’) rövidített változata. Mai értelemben viszont olyan kifejezést, vagy képet, hanganyagot, szófordulatot értünk alatta, ami valóságon alapul ugyan, ám azt erősen kifigurázza, kiforgatja, vagy csupán valami ellentmondás-abszurditásra hívja fel a figyelmet. A lényeg, hogy nevettessen és gyorsan, könnyen terjeszthető legyen.

A trollkodás személyspecifikus. A kifejezés egy eredetileg skandináv mitologikus lényre utal, ám annak vajmi kevés köze van a műfajhoz. Ha csak nem az indítékot vesszük alapul, hiszen a mémek nagy része a humornak azt a szélsőségességét használja, ami az gúnyból, iróniából, szarkazmusból, abszurditásból vagy a groteszkből táplálkozik. Meglehetősen kritikus hangvételben, erősen provokatív, sőt pejoratív jelleggel. Maga a trollkodás kifejezés az angol trawling horgász szakkifejezésből származik, aminek lényege, hogy a horgász elhúzza a csalit a halak orra előtt. Ezt teszi egy internetes troll is, erőszakos ingerlő szándékkal, az érzelmek felkorbácsolása céljából.

Kövesd a Körképet a Facebookon is!

A reaktív troll ezzel szemben nem provokál, hanem megkeresi magának a megfelelő célpontot, és őt támadja szavai, érvei kiforgatásával, vagy személyeskedéssel. A fórumokon való ilyen tevékenység egy idő után tönkreteheti az eredeti téma érdemi megvitatását, és elriasztja annak olvasóit. Külön kategória, de az előzőhöz hasonló tevékenység még a thread breaking troll, aki egy fórummotor algoritmusának hibáit kihasználva posztol olyan üzenetet, amely vízszintesen vagy függőlegesen „széthúzza” az oldalt, így nehezítve annak olvashatóságát. Ez a stratégia alkalmas a fórumok megölésére, az ott folyó eszmecsere ellehetetlenítésére.

   

A mém műfaj nagyon közel áll a karikatúrához (sőt bizonyos értelemben tekinthető annak is), ám kivitelezésmódja korántsem igényel annyi rajz- vagy egyéb művészi készséget. Ezek a képek a különböző grafikai programokkal is könnyen elkészíthetők, az igényestől egészen az igénytelenekig. A leggyakoribb kifejezőeszközöknek olyan egyszerű arcok szolgálnak, melyek grafikailag ugyan meglehetősen gyenge minőségűek, ám a különféle emberi érzések kifejezésére, ábrázolására ennek ellenére tökéletesen alkalmasak (nem mellékesen megrajzolhatók akár egy „mezei” Painttal is).

Leggyakrabban egy személy, állat vagy csoport stb. válik egy kínos kép, hang, videó, üzenet, vagy más cselekvés által „véletlenül” hírhedtté. (lásd: Hummer a befagyott Balatonban, Szalacsi Sándor, Polgár Jenő, Bikicsunáj, Újvári ’’Ollós’’ Joci stb.) Sok internetes mém viszont csak ’’városi legenda’’, csalás, rágalmazás, vagy hamis hír, melyet vagy szándékosan tesznek közzé, hogy nevetség tárgyává váljon, vagy véletlenszerűen generálódik. A lényege, hogy „főszereplőjét” vicces, kínos helyzetben mutassa be.

Fejlődésük töretlen, hisz tudjuk, gúny tárgyát bármi képezheti, hát még ha az óriási információözönben tálcán kínálják ezt az alanyok.  Szép lassan a trollok beférkőztek és meghódítottak szinte minden, az emberek érdeklődési körét képező területet. Legfőképpen olyan területekről van szó, melyek kellő médiafényt kapnak, így a trollok első számú célpontjai az ú.n. ’celebek’ lettek, akik rendszeres médiaszereplésükkel ontják a mémesítő alapanyagot az árnyékból lecsapó trolljaiknak. Ezt követte a sport világa, hiszen a futball és egyéb sportágak legalább annyira elcelebesedett sztárokkal büszkélkedhetnek, mint a rivaldafényben flangáló kollégáik.

Ezt a „piaci rést” hivatott pótolni például az a Magyarországon népszerű csoport, mely mára több mint 52 ezres kedvelőnek örvendhet. Arról a TrollFociról van szó, mely naponta számtalan mémmel állítja pellengére a világ, de leginkább a magyar foci világának jeles képviselőit. Minderről nemrégen a Körképen is publikáló szerzőnktől jelent meg kitűnő elemzés egy másik weblapon.

De nem kerülték el a trollok megtisztelő figyelmét a politika és közélet szereplői sem. Olyannyira, hogy míg korábban a pártok kampányában és nem kevésbé az ellenkampány műfajában jelentek meg ilyen próbálkozások, azok mára visszafelé elsülve, tabut nemismerve, heti rendszerességgel ostoroznak mindent, ami kikezdhető. Szlovákiai viszonylatban mindez a 2012-es kampányidőszakban bukkant fel először, amikor a Buzera – a szlovákiai magyar immunrendszer, hívta fel a figyelmet mindarra, hogy kire miért nem érdemes szavazni. Ez viszont sok esetben az érintettek ellenszenvét is kiváltotta, ami abban nyilvánult meg, hogy az oldalt – saját elmondásuk szerint – támadások érték. Lehet, hogy ennek köszönhetően is, de a kampány lezárultával az oldal is befejezte ténykedését.

Pár hónapos kihagyás után azonban újra beindult a cikizőrendszer, s már (bár pillanatnyilag épp nyári szabadságát tölti) szinte minden nap dob az éterbe műalkotásokat arról, ami a felvidéki közéletet érinti vagy érintheti. Hasonló elánnal, ám kisebb kapacitással indult a már nevében is sokatmondó Paraszt Méter is, viszont pár mém elkészítése, és a Fontos vagy! mozgalommal való incidense után nem tanúsított több életjelet, a szakma nagy kedvelői sajnálatára. Vélhetőleg ennek az ’űrnek’ pótlására bukkant fel a semmiből, szintén csak facebookos csoportként a Trollfosztás nevű formáció, mely hasonló intenzitással igyekszik kifejteni tevékenységét. Egyelőre heti rendszerességgel, de kínosan hatékonyan.

Sokak számára a legkevésbé sem vicces ez a fajta véleményformálás (főleg az érintettek sorolandók ide, de nem kötelező érvénnyel). Viszont kialakult a társadalomban egy olyan réteg, csoport, mely kifejezetten fogyasztójává vált mindennek. És bár látogatottságuk messze elmarad a rokon oldalak látogatottságától egyelőre, így különösebbképpen reprezentatívnak sem tekinthetők, ez a három (az egyik ugyan inaktív, de még létezik) oldal rendszerint mégis különös érzékkel tapint rá mindazokra a problémákra, jelenségekre, amik legfőképp jellemzik közéletünket. Létezésük korántsem tekinthető elhanyagolhatónak – főleg, ha kritika és támadások is érik. Valószínűleg tehát elérik céljukat, és valós problémákra világítanak rá, ami motiválólag hathat politikai érdek-érvényesítésünkre.

Védekezni az ilyenek ellen igazából nagyon nehéz, hiszen amint az esetekből is kiderül, a védekezés sokszor csak még rosszabb és még kínosabb szituációkat szülhet. Leghatásosabb védekezés ellenük talán az érintettek ignoranciája, hiszen fogyasztás hiányában a trollok étvágya is csökken. Erre alkották meg a Dont feed the trolls! – Ne etesd a trollokat! kifejezést. Ebből adódóan az egészséges trollkodás építőjellegű kritikának is tekinthető, ami akár hasznos is lehet. De amint sok mindenre, erre is érvényes a mondás, hogy jóból is megárt a sok. Egy idő után komoly károkat okozhat a túlzott fogyasztásuk is.

 Csonka Ákos 

Ne maradj le semmilyen újdonságról – kövess minket Facebookon, Twitteren, és Tumblren is!