A belvárosi dugókat úgy próbálják enyhíteni, hogy az egyik nap csak páros számmal végződő autók mehetnek a belvárosba, míg a rákövetkező nap páratlan számmal végződőek. Ami ugyan nem sokat segít, lévén hogy aki megteheti, annak két autója van, és cserélgeti őket. Ez a legelején engemet is egy cseppet összezavart, mert a haver az első nap egy Opellal jött értem, a második nap egy Renóval, aztán már viccelődtem, és rákérdeztem, hogy akkor holnap milyen autóra számítsak. Úgy lehet megkülönböztetni az athéni autót a vidékitől, hogy az athénin legalább egy karcolás, vagy horpadás van, amelyiken nincs, az nem is városi kocsi, vagy még frissen vásárolt. A 2004-es olimpia sokat segített a város infrastruktúráján, új metróvonal lett kiépítve, új reptér, új autósztráda keresztül a városon. De a kesődélutáni dugók így is hatalmasak. Egyik pénteki nap gyalogosan mentem haza durva 5-6 km-t, közben meg minimum 10 buszt előztem le, amelyek jók lettek volna nekem.
India és Dominikai Köztársaság
Egzotikus helyekről még nincs sok tapasztalatom. Kétségkívül más a helyzet mondjuk Indiában. Egyik ismerősöm dolgozott Bombayben három hetet. Bár a közlekedésről nem sokat beszélgettünk, csak az ottani állapotokról. Egyszer valami 4 tonnát kellett felemelni, aztán szólt a helyi főnöknek, hogy kellene valami emelődaru. A főnök azt mondta, hogy emelő daru nincs, de ad még 10 embert. Mondjuk az sem a témába vág, hogy nagyon nincs ott kanalizáció, ill. ami van, azt csodálatosan ötvözték az úttesttel. A tömeg megy az úton a finom illatban, aztán ha valakire rájön a szükség, akkor lehúzza a gatyáját és kidobja ott az úttest közepén, míg a többiek kerülgetik. Mondjuk attól nem kell félni, hogy valaki belelép, mert azonnal ott terem egy disznó és még melegében felzabálja. Gondolom a közlekedésben is valami hasonló törvények uralkodhatnak, ahol a duda képezi az irányjelzőt. Akárcsak a Dominikiai Köztársaságban.
Ott egy másik ismerős volt kint. Ő mesélte, hogy akkora káoszt, mint ami ott van, még életében nem látott. Mert ugye közlekedési szabályok nincsenek, sőt még jogosítvány sem létezik. A jogosítványszerzés ott úgy működik, hogy amikor a gyerek már elér valami életkort, egy illető (pl. családtag, rokon), akinek már van jogosítványa, magamellé veszi betanítani, aztán amikor már úgy látja, hogy alkalmas rá, hogy egyedül is elvezesse a szekeret, ír egy papírt a saját aláírásával, amellyel aztán a gyerek kiválthatja a jogosítványát. Ott is a duda a fő irányjelző, és nyugati turista arrafele inkább ne biciglizzen. Egyszerű bekötőúton, amelyen Európában éppen elfér egymás mellett két kocsi, arrafele minimum hárman mennek egymás mellett és nemcsak előzéskor. Nem ritkaság, hogy az előzés az autó jobb felén történik az úttestet elhagyva. Egyszer az ismerőseimet elkapta egy jó kis trópusi zápor. Ők egy métert annyit sem láttak előre, a dominikai sofőrjük meg 120-szal tépetett, mintha mi se lenne.
London, Stockholm
Más a helyzet az északi országokban, ahol az angol hidegvér és a világszerte emlegett „hűvös” északi mentalitás dominál az utakon. Ami így egy cseppet csalóka, én inkább a sokkal magasabb pénzbüntetésekre és a jól kiépített kamerarendszerre vezetném vissza a dolgokat. Így kimondottan olyan hű de nagy dugókkal nem találkoztam Londonban, de az autók és a buszok helyett mindenképp a metrót vagy a vonathálózatot javasolnám, amely százszor gyorsabb a felszíni közlekedésnél. Az északi városokat amúgy is az különbözteti meg a déliektől, hogy tökéletesen kiépített metró- és vasúthálózattal rendelkeznek. Mondjuk azt mondanom sem kell, hogy a sofőrök intelligenciája is sokkal nagyobb, mint hazánkban és a környező országokban.
Stockholmi külvárosi csendélet
Megosztás:
Címkék: közlekedés városok
Tetszett önnek ez a cikk?
Kattintson az alábbi gombra vagy a kommentek között bővebben is kifejtheti véleményét.
Kommentek
Kommentek
nyomkereső
2009. jan. 06. 18:46Hát igen. Az ilyen összeállitás után elgondolkozik az ember, dugónak nevezhető-e egyáltalán az a plusz 10-15 perc, amennyivel a szokásosnál tovább tart az út délután hazafelé a pozsonyi "csúcsforgalomban". Nekem Rómából és Buenos Airesből vannak érdekesebb élményeim. Az olasz főváros közlekedése az Athénihoz hasonlitható. Össze-vissza horpadt minikocsik, zebrákon, buszmegállókban parkoló autók. Buszra ugy szálsz fel, hogy kimész stoppolni az útra, szlalomozva a kocsik között, mert a megálló foglalt. Buenos Aires ill. eleve egész Argentina egy külön dimenzió. Valami olyasmi, mint a Dominikai Köztársaságban, mégis csodával határos módon alig van baleset...:)
Méla Béla
2009. jan. 06. 20:49Én a bicikliutakat és a bringázást támogatnám, akárcsak Svédországban, de Németországban is sok ilyen példa van. A szomorú helyzet az, hogy eddig három biciklimet lopták el Komáromban :( És a bicikliutakról még nem is beszéltem...
jozsi
2009. jan. 06. 21:01Uppsalabol mentem Stockholmba egyszer - busszal, helyi jarat, kb. 60km autopalyan. Amint elindultunk, a sofor kezebe vette a mikrofont, es boldog nevnapot kivant minden Sven nevu kedves utasnak...
Xx
2009. jan. 06. 23:35Hadd ne beszeljek az amerikai varosi kozlekedesrol.....
tibi
2009. jan. 07. 08:56nyomkereseo - jaja, azt en is elfelejtettem irni, hogy Athenban is stoppolni kell a buszt (es persze nem cernaval) bela - a biciglilopasok csak azt tamasztjak ala, hogy nalunk is mar fejlodik a biciglikultura es egyre tobben kapnak ra kedvet a biciglizesre Xx- nyugodtan, engemet mondjuk erdekel
nyomkereső
2009. jan. 07. 09:33További két adalék: Norvégia szinte végig betáblázva 50-essel, amit érdekes módon mindenki betart. Mennek szépen libasorban a nagy, 3 literes Toyotáikkal, Fordjaikkal úgy ahogy kell. A külföldi, nem ehhez szokott és előzködő turista is gyorsan beleun a nagycsávóskodásba, és elszégyelve magát inkább besorakozik. Oslóban van a legnagyobb "dugó", de ott is gond nélkül lehet autózni. Nem is láttam két hét alatt az utakon egyetlen rendőrt sem, ami viszont legalább annyira öröm, egyetlen nagy reklám bilbordot sem. Chile, valahol a hegyekben Puerto Natales fölött, útban a Torresok felé. A buszsofőr teli utasokkal simán előzget a szerpentineken, index kidobva olyan hajtűkanyarokban is, ahol semmit de semmit sem látni. Porzik az út mint annak a rendje. A helyiek közben nyugodtan alszanak, mi turisták meg imádkozunk :)
Xx
2009. jan. 08. 21:01Csak par nagyvarosi tapasztalatom van. New York foldalattija gyors, fejlett, azonban Londoneval nem vetekszik (szerinem). A csucsforgalom viszont kikesziti az embert. Aztan, mig pl. Los Angeles-ben nem akarsz buszra szallni (soha nem tudja az ember, kivel utazik egyutt), San Francisco eleg kulturalt, es meg lehet elni auto nelkul is. Mivel azonban az auto sokkal kenyelmesebb keves ember mond le rola. Csucsforgalom itt is tapasztalhato, foleg a kritikus orakban. Meg soha nem foglalkoztam a temaval konkretan, de az europai tapasztalatokkal osszehasonlitva USA-ban jobban at van gondolva az egesz kozlekedes / utepites. Vannak savok, ahova csak akkor lephetsz be, ha tobb ember ul az autoban, ha megszeged, tobbszaz dollarod banja. Nekem nagyon tetszett Amszterdam, es annak biciklis lakossaga. A biciklisavokkal egyutt.
Roncsdíj 2. – Kiértékelés és helyzetjelentés
2009. szept. 21. 12:06[...] már ilyenben, azok biztos tapasztalták már a dugók fogalmát. Még régebben írtunk egy közlekedési körképet, amit olyan bevezetőnek szántunk a témában (nem hittem volna, hogy a roncsdíjjal fogom még [...]
A kommenteket lezártuk.