Úgy kellene egy új dal

Fényképekkel frissítve. Szeptember 19-én a Katolikus Ifjúsági Nap keretén belül a dunaszerdahelyi római katolikus templomban koncertezett Sillye Jenő énekes, dalszerző, aki majd negyven éve van jelen az egyházi könnyűzenében illetve annak jelentős formálója.

Dalszövegei, kisugárzása és teljes lénye is azt a hihetetlen meggyőződést hordozzák, amelyek magukkal ragadnak kicsit és nagyot, öreget és fiatalt. Mindenkit, aki nyitott a kedves szóra, a szeretetre és a keresztény értékekre.

A nap folyamán Sillye Jenő nemcsak a zenéjével kápráztatott el minket, de egy fakultáció keretén belül feleségével együtt a Házasság örömeiről tartottak előadást, amit jómagam is nagy kíváncsisággal vártam. Hallani szerettem volna azt, hogyan beszél egy olyan intézményről, amely ma már egyáltalán nem divat. Látni  azt, hogy erre van  igény. Megbizonyosodni arról, mi az ő személyes üzenete. Van e egyáltalán személyes üzenete. Van.

Amikor beléptem a terembe, még nem volt túl nagy a tömeg, ami annyit jelentett, hogy pont jókor érkeztem ahhoz, hogy zavartalanul felmérjem az előadót, és az első benyomás elvét követve kialakítsak egy képet még azelőtt, hogy az előadás elkezdődne.

Nemcsak két embert láttam. Nemcsak egy férfit, gitárral a kezében és nemcsak egy nőt aki a dalszövegekben lapozgat. Nem, ők több voltak ennél. Olyanok, akik fél szavakból és tekintetekből is értik egymást. Olyanok, akiknek a szavak és a dalok csak egy ajándék ahhoz, hogy megosszák velünk azt, amit átéltek és megéltek.

Ettől a ponttól kezdve már nem voltak kétségeim. Tudtam, hogy jó helyen járok. Nem tévedtem. És úgy tűnik, ezzel nem voltam egyedül. Szinte perceken belül megtelt a terem.

   

Mielőtt az előadásra siettem, kicsit utánanéztem Sillye Jenő munkásságának a világhálón. Így mutatja be magát : „1969-ben írtam első dalaimat. A 70-es évek elején a dunakanyari templomokban kaptam az első és örökre meghatározó meghívásokat. Ifjúsági hittanokon, szentmiséken, baráti találkozókon hangzottak el dalaim. Kezdettől fogva beszélnem is kellett a hitemről, a dalszövegekben megfogalmazott gondolatokról. Ezek a vallomások alakították ki az én műfajomat és ma is hozzátartoznak koncertjeimhez…”

A dunaszerdahelyi fakultáció is az ő műfajának jegyében zajlott. Az önéletrajzi jegyek és momentumok mellett, – amelyek elengedhetetlenek ahhoz, hogy egy teljes képet alakítsunk ki a művészről -, szinte minden mondatában a család, a szerető társ és a hit fontosságát juttatta kifejezésre. Ezek olyan bástyái az emberi életnek, amelyek semmivel sem helyettesíthetők. Nyitni a másik ember felé, feltétel nélkül

Az egyes blokkok között az előadást dalaival ékesítette, amelyek kellemesen és üdítően hatottak. Olyan hitet és erőt sugároztak, amelytől életszagú lett a kimondott és eldalolt szó. Nem semmitmondó és ezerszer ismételt közhelyek sokasága. A dalszövegek arról tanúskodnak, hogy minden egyes dalnak története van, amit, ha hallunk, mi is kicsit részévé válhatunk az ő életüknek. Ami sokszor ugyan olyan hétköznapi és egyáltalán nem zökkenőmentes.  Hogy nekik miért működik még közel negyven év távlatából is? Mi lehet az ő üzenetük számunkra?

Talán az, hogy merjük felvállalni a társunkat, akit egy életre választunk, merjük felválallni a hitünket, ami belőlünk fakad és nem utolsó sorban merjük felvállalni önmagunkat. Ha ez a három sikerül, már nagy baj nem lehet.