Amíg a szlovákok száma Budapesten tíz év alatt közel megduplázódott, addig a pozsonyi magyarok száma 14,2 százalékkal csökkent. Ha a tendencia folytatódik, lassan ugyanannyi szlovák él majd Budapesten, mint magyar Pozsonyban.

Pozsony nemzetiségi térképe: fogy a magyar

Pozsony lakosságának nemzetiségi összetételét  az Osztrák – Magyar Monarchia idejében többségében magyar, szlovák és német ajkúak alkották. A számok azóta lényegesen megváltoztak. A 2001-es és 2011-es népszámlálási adatok szerint a szlovákokon kívül legnagyobb számban a magyar nemzetiségűek rendelkeznek pozsonyi állandó lakhellyel. Ők a 2011-es eredmények szerint a főváros 411 228 fős lakosságának 3,2%-át (14 119) teszik ki.

Kövesd a Körképet a Facebookon is!

Összehasonlítva a 2001-es adatokkal, a magyarok fogyása elszomorító. 10 év elég volt ahhoz, hogy számuk az egykor háromnyelvű fővárosban 14,2%-kal csökkenjen. A legtöbbeen Ligetfaluban, Pozsonypüspökiben és Főrévben laknak, legkevesebben (18-an) Dévény városrészében.

Pozsony összlakossága is igencsak megcsappan az elmúlt 10 évben. A 4,1%-os (17 444 fő) csökkenés köszönhető a magas ingatlanáraknak is, ami miatt a közeli városokba, Somorjára, Dunaszerdahelyre vagy a szlovák-magyar határ magyar felén található Rajkára, Mosonmagyaróvárra, Dunakilitire költöznek, vagy épp a közeli osztrák falvakba. Bár tény az is, hogy vannak, akik az említett településeken nem rendelkeznek állandó lakhellyel.

A kép kattintással nagyítható.

narodnost 2001
Pozsony lakosságának nemzetiségi összetétele a 2001-es népszámlálási adatok szerint

A Pozsonyban élő nemzetiségek közül a sorban a magyarokat a csehek és a németek követik. Ahogy a táblázat is mutatja, náluk is megfigyelhető fogyás: míg 2001-ben a csehek durván 8000-en voltak, 2011-re ez 5500-ra csökkent; a németek esetében a visszaesés nem annyira szembetűnő, 1200-ról 963-ra.

Elmondható, hogy a Pozsonyban élő nemzetiségek száma rajtuk kívül csak a magukat romáknak vallók és a bolgárok esetében csökkent, az összes többi nemzetiségnél viszont, még ha elenyésző mennyiségben is, egy-két kivételtől eltekintve növekedés figyelhető meg (ukrán – 452/454, horvát – 614/649) a 2001-es népszámlálási adatokhoz viszonyítva.

Árulkodó kivételek

Térjünk rá az árulkodó kivételekre. A gazdaságilag kevésbé fejlett, magas munkanélküliséggel sújtott keleti országrész lakói számára mindig is vonzó volt a „épülő és fejlett nyugat“, mint egyfajta kitörési lehetőség. Ez is megmutatkozik a pozsonyi ruszinok számának növekedésében: 2011-ben csaknem 39%-kal lettek többen a 10 évvel azelőtti adatokhoz képest.

Arányaiban a legnagyobb, bár mennyiségében a legkisebb növekedés a zsidóknál tapasztalható, számokban kifejezve ez 135%-os növekedést (84/197) jelent 10 év alatt.

A kép kattintással nagyítható.

narodnost2011
Pozsony lakosságának nemzetiségi összetétele a 2011-es népszámlálási adatok szerint. Forrás: Statisztikai Hivatal

Míg a horvátok majd´ 400-al vannak többen, a szerbek ez idő alatt 65%-os gyarapodást mutatva közel megduplázták magukat.

Budapest, Budapest, te csodás

Most pedig kanyarodjunk át déli szomszédunkhoz, Budapestre. Tekintettel arra, hogy több mint négyszer annyian lakják, és világviszonylatban is ismertebb mint Pozsony, nagyságrendileg is más népszámlálási adatok jellemzik. Főleg ami a nemzetek sokszínűségét illeti.

A magyar főváros esetében a 2001-2011-es két népszámlálás között rohamszerű multikulturális bumm robbant ki. Az érdekesség az, hogy míg a magyar lakosság 10 év leforgása alatt 13%-kal fogyatkozott, addig a szlovákoktól kezdve a bolgárokon keresztül az örményeken át egészen a kínaiakig jelentős gyarapodás figyelhető meg.

A két legjelentősebb budapesti minoritás, a cigányság, akik 2001-hez képest 59%-os (12 266/19 530) növekedést produkáltak. Továbbá a német, mint legősibb nemzeti kisebbség, akik létszáma majdnem háromszor haladta meg a 2001-es adatokat (7 014/18 278).

Szembetűnő, hogy a románok 2011-re már ötször (1 205/6 189) annyian voltak, mint 2001-ben. Ez nagyrészt annak tudható be, hogy Románia 2007-es uniós belépésével az élelmes románok előtt megnyílt Magyarország, mint szomszédos tagállam kapuja.

HVG
Kép: HVG, 2013. június 8.

Az elmúlt évtizedben néhány ázsiai nemzet honfoglalásszerűen „támadta meg“ a magyar fővárost. A vietnámiak 185%-kal (882/2516), a kínaiak 156%-kal (1 827/4 692), az oroszok pedig 123%-kal (1 397/3 124) gyarapodtak.

A főváros nemzetiségi térképen a szlovák kisebbség a maga 2581-es lélekszámával a 6. helyen áll. Ez 68%-os növekedés 10 év alatt (2001-ben még csak alig 1528 budapesti lakos vallotta magát szlováknak.)

Mi következik mindebből?

Összevetve Pozsony és Budapest nemzeti kisebbségi térképének 2001-2011 közötti alakulásának tendenciáját, a következtetés egyértelműen levonható. Míg a magyar fővárosban burjánzik a multikulturalizmus, és egyre többen vállalják fel más nemzetiségüket, Pozsonyban a helyzet e tekintetben inkább fordított.

Természetesen tisztában vagyunk azzal, hogy a két város nem említhető egy lapon. Egyrészt az 1,7 milliós Budapest, mint az Európába látogató turisták kihagyhatatlan célpontja, annak történelmi múltjával, kulturális nevezetességeivel nagyságrendekkel felülmúlja Pozsony korántsem nagyvárosi jellegét.

Vajon mi vonzza a bevándorlókat Budapestre, ha az ottani átlagbér jóval elmarad a Pozsonyitól? A nemzetiségbarát közeg? Esetleg a magyarok nyitottabbak más nemzetek iránt, mint a szlovákok? Ugyanakkor saját magunknak is feltehetjük a kérdést. Ha választhatnánk, hol élnénk szívesebben: a gazdaságilag rohamosan fejlődő, ám hangulatában szürkébb Pozsonyban vagy Európa egyik kulturális bölcsőjében, Budapesten?

Kérdés az is, hogy a magyarok és szlovákok számának alakulása Pozsonyban, illetve Budapesten vajon mennyire igazolja vissza az oly sokszor hangoztatott kliséket az intoleráns és végtelenül megosztott, élhetetlen Budapestről és a  szlovákokról (lásd Fico és Orbán nemzetközi megítélése)? Márpedig a népszámlálás adatai tények, nem hazudnak. Ezek pedig cáfolják a két országban uralkodó állapotokról kialakított képet.

Az adatok kétségtelenül azt támasztják alá, hogy míg a magyar fővárosban divat szlováknak lenni, addig Pozsonyban magyarnak lenni már egyre kevésbé. Az utóbbi évek tendenciái azt mutatják, hogy Budapesten növekszik a szlovákok száma, míg Pozsonyban mi magyarok lassan beolvadunk, eltűnünk…

Tóth Lívia

Ne maradj le semmilyen újdonságról – kövess minket Facebookon, Twitteren, és Tumblren is!

Megosztás:

Tetszett önnek ez a cikk?

Kattintson az alábbi gombra vagy a kommentek között bővebben is kifejtheti véleményét.

Ön lehet az első aki a tetszik gombra kattint!