Nyitókép forrása: Photo by Claudio Schwarz on Unsplash
Ma a mindenkori nyugdíjkorhatárt egy táblázat határozza meg. A társadalombiztosítási törvény módosításával azonban ez hamarosan megváltozhat. A munkaügyi minisztérium fenntarthatóbbá akarja tenni a nyugdíjkorhatárt azzal, hogy a nyugdíjbavonulás korhatárát ismét az átlagos várható élettartamhoz kötné.
A javaslat ismét egy automatikus rendszert vezetne be, amely a mindenkori nyugdíjkorhatárt az éppen aktuális átlagos várható élettartamtól tenné függővé.
Szintén a javaslat része, hogy a nyugdíjkorhatár változását egész hónapokban fejeznék ki a módosítás hatálybalépése után. Az Eurostat demográfiai előrejelzéseire alapozva a munkaügyi minisztérium úgy számolja, hogy a nyugdíjkorhatár így évente egy vagy két hónappal emelkedik majd a jövőben.
Az első évfolyam, amelynek a javaslat szerint módosulna a nyugdíjkoratára, az az 1967-ben születettek korosztálya, vagyis a módosítás azokra lenne érvényes, akik 2030-tól mennének nyugdíjba.
Az úgynevezett általános nyugdíjkorhatár nagyságát a felnevelt gyermekek számától tennék függővé, úgy ahogy ma, 6, 12 illetve 18 hónappal csökkentve azt. E tekintetben a gyermekes nők nyugdíjkorhatárát gyermekenként 6 hónappal csökkentik, maximum 18 hónappal (tehát a három vagy több gyermekkel rendelkezők esetében egységesen 18 hónap csökkentés számolható le).
Ezzel (elvileg) kikerülne a képből az előző, smeres garnitúra által bevezetett nyugdíjkorhatár-plafon. Az egyébként még évekig nem éreztetné hatását, mert csak 2026-ban „fagyasztaná be” a nyugdíjkorhatárt. Már elfogadásakor is nyilvánvaló volt, hogy marketingfogásról van szó, mert ilyen távlatban kismillió indokkal lehet később az intézkedést hatályon kívül helyezni.
Az viszont már egy másik kézzelfogható probléma, hogy különösen a fizikai erőnlétet igénylő szakmákban csökkenhet a munkavállalók munkaképessége a folyamatosan emelkedő nyugdíjkorhatár miatt. A munkaügyi tárca ezt a korkedvezményes nyugdíj intézményének fenntartásával elintézettnek veszi.
Sok érv és ellenérv hangzik el egyébként a nyugdíjkorhatár-plafon és az automatikusan változó rendszer kapcsán is. A várható élettartamhoz kötött nyugdíjkorhatár pártolói a fenntarthatóság mellett érvelnek, mert a rendszer igazodva az emelkedő élettartamhoz mindenki számára ugyanannyi nyugdíjas évet ígér.
Másrészről, az ellenzői szerint a rendszer diszkriminatív, mert a később nyugdíjba menők köre nyilvánvalóan szűkebb lesz, vagyis csökkenni fog a folyósított nyugdíjak együttes összege. Egyúttal a később nyugdíjba vonulók a több ledolgozott év okán nagyobb életjáradékra számíthatnak, mint azok, akik életük korábbi évében mentek nyugdíjba.
A negatív hatásokat némiképp nyilván enyhíteni fogja az „egyéni nyugdíjkorhatár” intézménynek bevezetése, amely 40 ledolgozott év után mindenki számára lehetővé teszi a nyugdíjba vonulást – függetlenül attól, hogy elérte-e már a szükséges korhatárt.
Pravda.sk, körkép.sk
Megosztás:
Tetszett önnek ez a cikk?
Kattintson az alábbi gombra vagy a kommentek között bővebben is kifejtheti véleményét.