Nacionalizmus jött, ETECS (meg)ment?

Sajnos ismét a magyar-szlovák viszonnyal fogok foglalkozni, még ha teljesen közvetve is. Egyértelmű, hogy a most már állam-állam konfliktusba torkollt helyzet „Szlovákia kontra szlovákiai magyarok” feszültségből ered. Ezt pedig az utóbbi években nagyon ügyesen turbózta fel Robert Fico, aki egy igen agyafúrt, de könnyen felismerhető stratégiát követ: sorra veszi a kisebbségi jogokat, az eddig megszerzett lehetőségeket és sorra rondít beléjük. Ami viszont a csavar az egészben, hogy amikor ezek a jogfosztások botrányként jelennek meg, hosszas tárgyalások és figyelmeztetések után valahogy megoldódik a helyzet és az egész maszlag a kormányfő előnyévé, erényévé válik, amit legközelebb már védekező érvként használ!!!

Sorolhatnám is a példákat, Pátria rádió, hibrid tankönyv, stb. Én most mégis a magyar iskolákat hátrányosan érintő európai pénzosztásra szeretnék kitérni. Szeptemberben ugyanis napvilágot látott a hír, hogy a magyar iskolákat valahogy igencsak elkerülik az európai uniós támogatások. Természetesen a Szlovák Nemzeti Párt által vezetett minisztérium azonnal reagált.  Megnyugtatott minden szülőt, nagyszülőt, pedagódust, hogy ennek semmi köze ahhoz hogy az iskola szlovák vagy magyar, a minisztérium nem tesz különbséget a pályázók között ilyen alapot. Egyszerűen csak rosszul voltak megírva a pályázatok (hm, ezt sem gondoltam volna, hogy térképen is ennyire szembetűnő, hogy ki tud pályázatot írni és ki nem) A naivabbak ezt akár el is hihették volna, ha nem jön Slota bácsi, aki szerintem igencsak tudatni szerette volna, hogy ez mégsem egészen így van. Hogyan? Hát a Janó azzal védekezett, hogy amíg az MKP volt kormányon, akkor néztük volna csak meg az arányt. Na ugye, szóval mégiscsak oda kellett figyelnie a hűbér-miniszterének, hogy „kiegyenlítődjön a mérleg”.

Aztán mindenféle hercehurcák, mediális megjelenések és fenyegetéseknek köszönhetően kezdtek a magyar pedagódusok is megtanulni pályázatot írni. Elég volt csak megdádázni őket, máris sikeres pályázatokat írnak. Ez az fiúk! Tehát szó sincs megkülönböztetésről kérem. Remélem, hogy igazam van és egy jó pár magyar iskola nyer el támogatást a közeljövőben. Attól tartok viszont, hogy ezt Ficó barátunk ismét arra használja majd fel: „Tessék nézni, itt is kaptak, oda is adtunk, csak a mököpö kiabál állandóan diszkirminációt”.

De tulajdonképpen ez még csak a probléma, most jutnék el lassan a mondanivalómhoz. Sajnos az már gondolom mindenki számára világos, hogy ettől a kormánytól mi magyarok nem sok jót várhatunk. És a SMER preferenciáit nézve elég borús a jövő is (egy SMER-MKP koalíció lehetőségeiről külön posztot lehetne írni). Ezért olyan megoldásokat kell keresnünk, amelyek a jelenlegi kormány erőfeszítései ellenére is valami pozitívumot hozhatnak a magyarságnak. Hoppá, talán tudok is egy ilyet. Akkor nézzük csak ezt meg közelebbről.

   

Az ETECs (Európai Területi Együttműködési Csoportosulás, angolul EGTC) egy olyan európai uniós kezdeményezés, amely nagyon leegyszerűsítve lehetővé teszi azt, hogy a pályázási rendszerből kihagyjuk a Szlovák Nemzeti Párt, vagy az egész kormánykoalíció által irányított minisztériumokat. Tulajdonképpen egy új forma, egy jogi keret lett létrehozva annak érdekében, hogy határon átnyúló jogi személyek jöhessenek létre és ezek egyenesen Brüsszelbe nyújthassák be pályázataikat (az erről szóló jogszabály itt elérhető). „Ezt úgy kell elképzelni, mint valami virtuális közös megyét a szlovák-magyar odalon, amely gazdasági tevékenységet folytathat” írja le frappánsan a csoportosulás lényegét Ocskay Gyula. Ennek mondanom sem kell, hogy milyen jelentősége lehet a jelenlegi kormányfelállásban, illetve politikai légkörben. Hogy nem csak egy elméleti és ki nem használt lehetőségről van szó, azt mi sem bizonyítja jobban, mint a párkányi-esztergomi Ister-Granum eurorégió példája, akik pár hete már létre is hozták a saját EGTC-csoportosulásokat és már konkrét tervekkel, pályázati ötletekkel felvértezve néznek szembe a politikailag eléjük gördített akadályokkal.

Természetesen ez korántsem jelenti azt, hogy megoldódott minden gondunk és a hazai minisztériumok által közvetített európai uniós pénzekre már nincs is szükségünk, hisz ez nem így van. Jó tudni viszont, hogy alternatíva is a rendelkezésünkre áll, megnőhet ismét a természetes régiók szerepe és nekik köszönhetően konkrét fejlesztési eredményeket tudunk az állam nélkül is elérni. Használjuk ezt ki! Szóval aki tudja, „hirdesse az igét”, bár szerencsére polgármestereink kellőképpen tájékozottak e téren és sok helyen már javában folyik a munka a csportosulások létrehozásán. Sok sikert!