Orbán Viktor: Szlovákia sikeresebb, mint Magyarország

Tegnapi cikkünk után, mint azt igértük, az Orbán Viktorral készült .týždeň interjú teljes magyar fordítását közöljük.

Közép-Európában nincs senki, aki nála hosszabb ideje lenne pártelnök. Eközben energikusnak, és vidámnak tűnik. A magyarországi ellenzék vezére, a jövő évi parlamenti választások szinte biztos győztese. Orbán Viktor.

Tudja, milyen az Ön imidzse Szlovákiában?

Nem igazán, de sok olyan embert ismerek, akik itt szeretnek. (Nevet.)

Az Ön imidzsének Szlovákiában két árnyalata van. Az első – a szlovák nacionalisták nacionalistának tartják. Tudja miért?

Nem, nem tudom, Meg kéne őket kérdezni.

   

Azt mondják, hogy a magyar kisebbség az Ön számára top prioritás, elsőszámú kérdés. Valóban így van?

Nekünk széles programunk van. A nemzeti közösségek számára is. Inkább nemzeti közösségekről beszélek, mint kisebbségekről, mert azt gondolom, hogy ebben az évszázadban, az EU-ban ez a megfelelőbb hozzáállás. Egyes jogok nem attól függnek, hogy a kisebbséghez, vagy a többséghez tartozik, hogy nagy-e, vagy kicsi. Egyes jogok azért illetik meg az embert, mert egy népcsoporthoz tartozik. Programunkban a határon túli magyarok kérdésének is nagy figyelmet szentelünk, melyet fontos dolognak tartunk. Örülnénk annak, ha minden magyar ott lenne boldog és sikeres, ahol él. Készek vagyunk velük ebben együttműködni.

A szlovák politikában vannak emberek, és nemcsak Slota, akik azt mondják, hogy Ön Nagy Magyarországról álmodik. Tényleg erről álmodik?

Először is – ez nem álom, hanem történelmi tény. Nagy Magyarország valamikor létezett. De ma egyáltalán nem erről van szó. Életünket olyan feltételek között kell élnünk, melyek most érvényesek. Elfogadom a mai helyzetet, képes vagyok együtt élni vele. A Kárpát-medence és Közép-Európa összes országával békében akarunk élni, és jó kapcsolatokat ápolni. Főleg azokkal az országokkal, ahol magyar közösség él.

Amikor azt mondja, hogy elfogadja a mai helyzetet, mit ért ez alatt?

Egy politikusnak, mint vezérnek kötelessége mindent megtenni azért, hogy polgárai sikeresek lehessenek. Ezért gondolom, hogy az én feladatom az, hogy minden lehetőséget megtaláljak ahhoz, hogy a magyarok, éljenek az anyaországban vagy a határon túl, sikeresek lehessenek. Nem az a feladatom, hogy valamiféle irreális politikai álmokat szövögessek. Az ilyesmi nem tartozik a képzelgéseim közé.

Elfogadja a trianoni békeszerződést?

Az a szerződés alá lett írva az akkori állami vezetők által, sőt, kétszer, a második világháború után is. Tehát realitás, melyben élünk, és meg kell találnunk a lehetőségeket, hogy e feltételek mellett valósítsuk meg reményeinket és találjuk meg boldogságunkat.

A nacionalizmusról beszélve – ha Szlovákiára tekint, miként látja kormányunkat?

Személyesen nem ismerem a mai szlovák kormány vezetőit, így ha olyan emberekről van szó, akik nem állnak hozzám közel, vagy nem ápolunk napi szintű munkakapcsolatot, inkább óvatos vagyok. Amikor hivatalban voltam, Dzurinda volt a partnerem, tehát inkább az akkori, mint a mai kormánypolitikusokat ismerem. De bizonyos távolságból – ez azt jelenti, hogy nem objektív a rálátás, mellyel azok rendelkeznek, akik itt élnek – a mai szlovák kormány viselkedése számomra bizony néha irracionálisnak tűnik. Tudja, az én politikai filozófiám az, hogy tartsuk magunkat a józan észhez. Tehát ha azt akarom, hogy az emberek a Kárpát-medencében békében és boldogságban éljenek, a józan ész által diktálva kell viselkednem. Néha az az érzésem, hogy a szlovák kormány számára ez nem mindig feltétel (Nevet.)

Ön szerint mi példázza az irracionálisan viselkedő szlovák kormányt?

Inkább egy szimbolikus példát mondanék. Szlovákia egy komoly ország. Önök külön nemzet, saját államuk van, ami komoly dolog, melyet tisztelünk. Egy ilyen komoly nemzet viszont parlamenti ülést hív össze egy mondatom miatt, melyet valahol Magyarországon mondtam. Az ilyen cselekvés számomra nagyon irracionálisnak tűnik (Nevet.)

Mondok egy másik példát Önnek. A magyar államfő fel szerette volna keresni Szlovákiát, de azt nem tették lehetővé a számára. Mi az Ön reakciója?

Nem gondolom, hogy ez politikai kérdés.

Nem?

Nem, mivel ez jogi kérdés. Magyarország, csakúgy, mint Szlovákia, aláírta a maastrichti, és a schengeni egyezményt. Mindkét állam aláírta azokat a szerződéseket, melyek szabályozzák, hogyan viselkedjünk egymással a határokon. Aláírtuk magunkat ahhoz, hogy szabadon átléphetjük a határokat, bármiféle akadályok nélkül. A szlovák szervek szerencsétlen módon nem tartották be a saját jogi kötelezettségeiket, melyeket vállaltak. Ezért jogi kérdés.

Érti a szlovák kormánynak ezt a tettét?

Irracionalitás. Ismerem a magyar államfőt. Nagyon kedves ember, egykori egyetemi tanáromról van szó, aki az egyetemi berkekben ismert tudós. A rendszerváltáskor fontos feladatot töltött be, mindig a szabadság, a békés együttélés érdekében lépett fel. Nagyon békés emberről van szó, nemradikális. Feltartóztatni egy ilyen embert a határon számomra érthetetlen.

Ha Ön lett volna akkor a magyar kormányfő, mit tesz?

Nem tudom. Soha nem voltam ilyen helyzetben, így nem tudom megmondani. De remélem, hogy ha hivatalba kerülök, fogom tudni.

A másik imidzs, mellyel Ön Szlovákiában rendelkezik, az mostanában a reformok támogatói között terjedt el. Szerintük Ön ugyan formálisan jobboldali, valójában azonban baloldali és populista. Tudja miért?

Nem, de Ön valószínűleg igen. Árulja el.

Mert semmiféle reformmal nem hozható kapcsolatba.

Tudja, a szavak a politikában fontosak, a tettek viszont még fontosabbak. Az, ki mit tesz. Én négy évig voltam magyar kormányfő, 1998 – 2002 között. Ha megnézi ezt az időszakot, tele volt reformokkal. Több törvényt elfogadtunk, sok változást.

Kulcsfontosságú változtatásokat is a gazdaságban?

Igen, a gazdaságban is.

Semmilyen strukturális reformról nem volt szó, semmi olyan, ami összehasonlítható lenne a mi nyugdíjrendszerünk, vagy az adórendszerünk reformjával.

Ez nem igaz. Stratégiailag fontos reformokat is levezényeltünk. Az egyik közülük például a munkanélküli segélyezés rendszere, hogy a munkaerőpiac rugalmasabb legyen. Ezen kívül harmadával csökkentettük a járulékmértéket a vállalatok számára, én pedig több mint a duplájára emeltem a minimálbért. Bizonyos mértékben privatizáltuk az egészségügyet lokális szinten, az orvosok így ma már vállalkozók. Az egészségügy feléledt ezzel. A tények és a tettek mellettem szólnak. A politikai baloldal viszont kihasználja a reformokat a politikai harcban, nemcsak Magyarországon, hanem mindenhol.

A szlovák reformerek között elterjedt vélemény, hogy Magyarországon minden politikus, legyen akár jobboldali, vagy baloldali, csak veszélyesen ígérget. Annak érdekében, hogy megválasszák Önöket, képesek az emberek megígérni bármit. Ön ebben állítólag teljesen hasonlít hozzájuk, az egyike azoknak, akik túlságosan ígérgetnek.

Ha visszatérek az 1998-as választásokhoz, minden, amit a kampány során ígértem, betartottam. A programom megvalósult. Soha nem adtam olyan ígéretet, melyet nem lettem volna képes teljesíteni.

Ha a piacról beszél, főleg most, a gazdasági válság idején, úgy hangzik, mintha egy francia szocialista mondtavolna.
(Csend). Mit ért ez alatt?

Például az Ön előadásában a romániai nyári egyetemen túlzottan kritikus volt a piaccal szemben.

Nem voltam túlzottan kritikus, hanem annak túlzott növekedése ellen.

Pontosan ezt mondják a szocialisták.

Nem örülnék, ha bármilyen módon a szocialistákkal mosnának össze, rendben? (Nevetés.) Abból indulok ki, hogy a piac nagyon fontos, a gazdaság fő eszköze pedig a vállalkozói szféra. Ez az oka annak, miért akarunk új munkahelyeket teremteni, csökkenteni az adóterheket, támogatni a kis- és középvállalkozásokat. Evidens tehát, hogy a piac oldalán állok. Csakhogy mi világos különbséget is látunk a piac és az állam felelőssége között, amit nem szeretnénk összekeverni. Ha a piac mindkettőbe belefolyik, némely szocialisták ugyan ezt reformnak nevezhetik, de ahhoz semmi köze sincs. Ha az egészségügyről beszélünk, vagy az oktatásról, ily módon az egész rendszer ellehetetlenülhet. Ezért ismétlem: ne privatizáljuk az egészségügyet, ne privatizáljuk az alapszintű közoktatást, se a közhasznú szolgáltatásokat. Vannak területek, ahol az elsődleges felelősség az államot, tehát a politikai vezetőket terheli, míg máshol ez a piac dolga. A piac és a vállalkozások oldalán állok, de az említett különbségtétel politikám és gazdaságfilozófiám fő alapelve.

Magyarország egy nagy állam, komoly történelmével. Hogy lehetséges, hogy a kisebb Szlovákia, a kisebb történelmével képes volt kemény reformokat véghezvinni, a büszke Magyarország pedig nem?

Mert Szlovákia az elmúlt hét-nyolc évben sikeresebb volt.

De miért?

Mert jobban kormányozták az országukat.

A magyarok miért nem voltak erre képesek?

Mert az elmúlt nyolc évben egy politikai család kormányoz Magyarországon, mely nem olyan tehetséges, mint kellene. A mi szocialistáink nem voltak képesek az elmúlt nyolc évben jól kormányozni. Ellenben Szlovákiában a kormány a közvélemény támogatásával jól kormányzott. És mint tudják, a politikában az eredmény mutatja meg az igazságot. A kommunikáció és a propaganda a játék része, a lényeg viszont a valóság és a tények. Ezek pedig azt mondják, hogy az elmúlt nyolc évben a szlovák kormányok sikeresebbek voltak.

Nem szégyen ez Önökre nézve?

Ez az elmúlt hét-nyolc év magyar kormányainak a szégyene. Szlovákiai fiatalabb ország, mint Magyarország, napjainkban pedig sokkal sikeresebb. Vegyük csak a futballt. Magyarországnak nagy múltja van, kétszer játszottunk vb-döntőt, Szlovákia sosem…

…mint Csehszlovákia szintén kétszer voltunk vb-döntőben.

Igen, de mint Szlovákia, soha. És most a válogatottuk kijutott a dél-afrikai foci vb-re, Magyarország pedig nem. Nekünk azért kell szégyenkeznünk, mert gyengék vagyunk, nem pedig azért, mert Önök erősek.

Az MKP Kongresszusára érkezett Rimaszombatba. Bugár Béla pártjának a kongresszusára is eljön?

Nem hiszem.

Miért?

(Csend.) Ha jól tudom, az a párt egyértelműen kinyilvánította, hogy nem kíván a többi magyar párt Kárpát-medencei együttműködésében részt venni. Ily módon nem akarnak részesei lenni a magyarok jövőjéről szóló közös gondolkodásnak sem.

Milyen az Ön személyes kapcsolata Bugár Bélával?

jó személyes kapcsolatokat ápolok vele. Ez nem személyes, hanem politikai dolog. Jó kapcsolatom van Mikuláš Dzurindával is. Dzurinda a mi közös politikai családunk tagja, az Európai Néppárté, ahová tartozunk. Tehát tekintet nélkül egykori vitáinkra, világos, hogy ugyanannak a politikai pártnak a tagjaiként, együttműködünk. Csáky Pál pártjával viszont nem csak azért működünk együtt, mert az EPP tagja, hanem mert a Kárpát-medencei magyar pártok családjának is tagja, míg Bugár Béla pártja ezek közül egyik csoportba sem tartozik. De én nyitott ember vagyok, tehát ha közelebb szeretnének lenni hozzánk, nincs akadálya. Pillanatnyilag viszont úgy látjuk, hogy különböző politikai platformon állnak, még ha a jövőben el is dönthetik majd, hová akarnak tartozni.

Árulónak tartja Bugárt?

Az első szabály, melyet betartok, hogy a határon túli magyar nemzet tagjai, nem kéne, hogy Budapestről érkező politikusi instrukciók alapján cselekedjenek. Nem kötelességem, és feladatom sem, hogy megítéljem, mi az, ami a Szlovákiában élő magyaroknak jó, és mi nem.

20 éve van a politikában…

A parlamenti politikában igen, előtte az egy teljesen más korszak volt. (Nevetés.)

A politika nehéz szakma, olykor elég unalmas. Érdekli még Önt?

A politika olykor nagyon inspiráló is tud lenni. Például, amikor Szlovákiában nacionalistának bélyegeznek, az eléggé inspirál. Nemdebár? Érdekel, mert kihívásnak tartom.

Inspiráló?

Még ha nem is tűnik annak, a politika valójában értelmiségi munka. Összerakni a gazdaságpolitikát, egészségügyet, külpolitikát, költségvetést, vagy a nyugdíjakat, és ebből rendszert és jó kormányt alkotni, valódi szellemi kihívás. És ezt szeretem. Ezen kívül, én vidéki srác vagyok, akit mindig inspiráltak az elithez tartozó emberek. Vezéreink, ill. elitünk tagjai a történelem során gyakran árulták el a saját nemzetüket. Elmentek, elhagyták a nemzetet, vagy eltűntek. Mindíg akkor, amikor problémák adódtak. Az embereknek új vezetőkre van szükségük, hogy láthassák, nem árulják el őket. És mindezt nem csak értelmiségileg, hanem emocionálisan inspiratív módon. Én ezt imádom.

A .týždeň hetilap eredeti szlovák nyelvű cikke itt olvasható.