Az MKP jobban szól Bugár Bélánál. Sommásan talán így jellemezhető leginkább a 2009-es megyei önkormányzati választások eredménye Szlovákiában,  legalábbis az MKP és a Most-Híd között magyar jelöltekben mért 40:2 mandátumszám alapján. A szlovákiai magyarok ezzel tetszik vagy sem, (a korábbi közvélemény-kutatásokhoz képest jóval reprezentatívabb) véleményt is mondtak, melyet ahogy az lenni szokott, sokan sokféleképpen értékelnek. Írásunkkal ezen vélemények sora bővül, mégpedig a választásokat testközelből végig güriző, saját bőrét is vásárra vivő kampányilletékes tapasztalataival.

Valljuk meg őszintén,  magyar szempontból ez a megyei választás  elsősorban az MKP és a Most-Híd versengése miatt volt érdekes.

Ilyen szempontból a 40:2-es végeredmény duplán meglepetés. Egyrészt az MKP valószínűleg nem számított ekkora különbségre, a Most-Híd pedig ekkora leégésre. Mert égtek, mint a Reichstag, ehhez kétség sem férhet, próbálják bárhogy is kozmetikázni, relativizálni az  eredményt. (Karikák száma, pártra adott öszszavazat, „újak vagyunk a porondon”, stb.). A többségi választási rendszerben zajló megyei választások  ugyanis mindenki számára azonos játékszabályokat kínáltak, így számháborúba bocsátkozva magyarázkodni, mint Bugár Béla is tette, elég alibi ízű (ugyanez vonatkozik Sulík pártjára, az SaS-ra is, akiknek 276 jelöltjükből csak egy jutott be).

Ha azonban mélyebben a számok mögé nézünk,  végighúzva

reichstagsbrand
reichstagsbrand
az ujjunkat Dél-Szlovákia térképén Pozsonytól egészen Kassáig, már nem ennyire egyértelmű a helyzet.

Míg ugyanis Pozsony megyében az MKP jóval erőn felül teljesített, mondhatni parádézott (a választások előtt röviddel teljesen átszabott,  magyar szempontból rendkívül előnytelen választási körzetek ellenére), kelet felé haladva ennél azért vegyesebb a kép. Nagyszombat és Nyitra megyében ugyan még többé-kevésbé hozta a párt a tőle elvártat, Besztercebánya, és leginkább Kassa megyében azonban már korántsem ennyire rózsás a helyzet.

De vajon buktaként kell-e tekintenünk az MKP eredményére, az országosan begyűjtött 40 mandátumra, mely a négy évvel ezelőttihez képest 18-al, tehát egyharmaddal kevesebb? Sok ez vagy kevés? Vereség, vagy tisztes helytállás?

Attól függ, mihez mérjük. A valóság azt mutatja, hogy az SDKÚ-DS, a KDH és az SNS mostani eredményéhez képest mindenképp tisztes helytállásnak tekintendő.

 hirdetes_810x300  

Hisz míg Dzurindáék az MKP-hoz hasonlóan országosan szintén rosszabbul végeztek mint négy éve, addig a kereszténydemokraták számára óriási csalódást jelentett, hogy  elveszítették mandátumaiknak felét, Kassa megyéből pedig teljesen kiszorultak. Mégpedig anélkül, hogy Pavol Hrušovský néhány társával dobbantott volna, és új pártot alapít… A legnagyobb vereséget Slotáék, a Szlovák Nemzeti Párt volt kénytelen elkönyvelni, mely kormányon a négy évvel ezelőtti 408 képviselőjéhöz képest múlt szombaton csak 6 mandátumra volt képes. Az érem másik oldala természetesen a SMER, mely szinte állampártként, 2005-höz képest megduplázta megyei képviselőinek a számát (igaz, több helyütt koalícióban).

Ehhez képest az MKP mostani egyharmados gyengülése reális eredmény, annak minden tanulságával együtt. Csak ahhoz hogy ezt észrevegyük és belássuk, az kell, hogy összefüggéseiben legyünk képesek és hajlandóak nézni a dolgokat. Főleg, miután a Most-Híd projekt sikeresen megosztotta a magyar választókat.

Néhány konkrét számadat ennek alátámasztására

Az MKP Nyitra megyében az újvári és a lévai járásban maradt teljesen hoppon, miközben ha a karikákat nézzük, látható, hogy Léván hat, Újvárban egyesen hét képviselőjelöltjük maradt rögtön a vonal alatt, akiknek éppen annyi karika hiányzott a bejutáshoz, amennyit a Most-Híd elvett tőlük. Ugyanez a helyzet Nagyszombat megyében, a galántai járásában is, ahol három MKP-st likvidált a Most-Híd, és részben Besztercebánya megyében, annak is a  rimaszombati, ill. nagykürtösi járásában, valamint Kassa megye rozsnyói, és Kassa-környéki járásában is. Csak az utóbbi két helyen nyolc MKP-s képviselő végzett rögtön a vonal alatt, alig pár tíz, pár száz szavazat híján ahhoz, hogy bejussanak. E karikák, mondani sem kell, a futottak még kategóriában került „hidasok” nevei mellett találhatók.

Adódik a kérdés, hogy nem ez volt-e az elsődleges célja a Most-Híd projektnek, magyarán megosztani a magyar választókat? Hisz jelöltjeik döntő többsége outsiderként teljesen megbukott, miközben naivitás volt abban bízniuk, hogy a Béla Bugár – Bugár Béla nevével címkézett billboardok, szórólapok és miegymás majd  automatikusan bejuttatják őket. „Bugár Béla hiteltelen emberekkel vette magát körül, ezért nem szavazunk rá”, ez volt az általános vélemény országszerte a magyarlakta vidékeken. Hogy ez mennyire így van, bizonyítja a politikusvirtuóz Gál Gábor esete, aki csak annak köszönhetően jutott be a két díszpinty egyikeként a megyei parlamentbe,  hogy megyefőnök-jelöltként plusszkampányt is kapott. Pedig ha az MKP Nagyszombat megyében is saját jelöltet indít, Gál biztosra vehető, hogy kiesik. Hisz még a saját járásában, Galántán is vereséget szenvedett Tibor Mikuššal szemben!!!

Mi következik mindebből az MKP számára?

Az, hogy az „elvesztett” 18 mandátumnyi magyar szavazat továbbra is létezik, ott van, szinte karnyújtásnyira, csak  az eddigieknél sokkal több munkát, mobilizációt, kampánystratégiailag lényegesen hatékonyabb ráfordítást igényel a megszerzésük.  Érvényes ez elsősorban Kassa megyére, mely talán a leginkább hasonlít a Pozsony-megyei helyzethez (össze lehet hasonlítani  a két eredményt, melyet az MKP az egyes megyékben elért).

Tény, hogy maradtak még tartalékok, melyeket a jövő júniusi sikeres szereplés reményében ki fog kelleni használni.

Mi lehet a siker kulcsa?

Pavol Frešo
Pavol Frešo
A receptet talán Pozsony-megye szolgáltathatja, mely az MKP szempontjából a legjobban, leghatékonyabban szerepelt. Képviselőjelöltjeik 84 %-át sikerült bejuttatniuk, ami messze a legjobb eredmény az összes megye közül. Mégpedig az itteni választási körzetek magyarellenes módosítása ellenére, dacára annak, hogy 56-ról 44 főre karcsúsították a megyei parlamentet. A pozsonyi MKP 6-ból 5 jelöltjét mégis bejuttatta (hatodik jelöltjük, Flaskár Péter is csak kicsivel lemaradva, másodikként végzett a vonal alatt, „hála” a két ellenszórólapnak, melyeket a választások utolsó napjaiban kapott). Az MKP fémjelezte koalíció ráadásul abszolút többséget szerzett a megyében. A recept tehát: sikerre éhes, tehetséges és hiteles jelöltek, hatékony mozgósítás, aktív, minden tekintetben bevethető háttéremberek, ahol pedig egyedül nem megy, törekedni a nyerésre esélyes  (lehetőleg kék) koalícióban való indulásra.

Feszülten várjuk, vajon a fővárosban a megyei választások második köre után  lesz-e még nagyobb ok az örömre.

A szerző a választásokon az MKP Pozsony-megyei kampányát vezényelte, és ezúton is köszöni a választók bizalmát.

 hirdetes_810x300  

Megosztás:

Tetszett önnek ez a cikk?

Kattintson az alábbi gombra vagy a kommentek között bővebben is kifejtheti véleményét.

Ön lehet az első aki a tetszik gombra kattint!