A politikába nem belépni nehéz, hanem a megfelelő időben kilépni onnan. Egy politikusnak a visszavonulása mutatja meg a karaktere nagyságát. Vannak, akiknek ez sikerült. De nem Szlovákiában.
Így működik Markó Béla” címmel interjúkötet jelent meg Markó Béla romániai magyar politikusról. Az elektronikus formátumban elérhető e-könyv szerzője Kelemen Attila Ármin. A 10 interjút tartalmazó kötet a szlovákiai magyar politikum számára is sok tanulsággal szolgál.
Kövesd a Körképet a Facebookon. Csatlakozz!
Az RMDSZ korábbi elnökével és a kötet szerzőjével a Kossuth Rádió Határok nélkül c. műsorában beszélgettek, az adást január 10-én sugározták.
„Az ember, amikor megszólal, tudja, hogy mindig egy egész szervezet nevében szól, politikai szempontból egy egész közösség nevében, és ez fék. Nem volt szándékom, hogy itt kibeszéljünk embereket, kibeszéljünk történeteket, vagy hogy sárba rántsunk másokat. Ez amúgy is a mi közéletünknek egy nagy rákfenéje” – fogalmazott a műsorban Markó Béla.
Kelemen Attila Ármin újságíró a műsor szerkesztőjének kérdésére, hogy tartott-e attól, hogy RMDSZ irányába elkötelezett újságírónak fognak rá tekinteni az interjúsorozat nyomán, ezt mondta: „Van itt egy spirál, amiben nagyon sokan újságíróként beleesünk. Hajlandóak vagyunk borzasztóan elkötelezettek lenni önmagunk irányába csak azért, hogy ne tűnjünk semmilyen irányba elkötelezettnek.”
Amikor egy politikus fél lépést visszalép a politika reflektorfényéből, egyszer csak elkezd jó fej lenni? – kérdezte a Kossuth Rádió az e-könyv szerzőjét.
Kelemen Attila Ármin szerint Markó Béla nem egy fél lépést lépett vissza. „Ő leadta a joystickot. Az egész más. Hogy ha egy ember közel két évtizedig megszokta, hogy ő a romániai magyar politikus, a legbefolyásosabb figura, egy ilyen visszalépésre nagyon rá kell készülni. Mélylélektani szempontból ez nagyon érdekes pillanat. Nem lesz jó fej attól, de egy rendkívül érdekes figura, mert ezek az átmeneti időszakok gyakorlatilag megmutatják, hogy milyen karakter vagy.”
Markó Béla szerint nem volt könnyű hátralépni a reflektorfényből, és elvonási tünetei is voltak. „Mondhatnám azt, hogy nem, hanem miután eldöntöttem, hogy hátrébb lépek, utána zsebre dugott kézzel fütyörészve távoztam. Ez így nem igaz. A politikába nem belépni nehéz, hanem egy adott idő után kilépni. És én politikusok esetében a legnagyobb veszélyt azt látom, hogy egy idő után nem ismerik fel, hogy át kellene adni a stafétát, és az ember kétségbeesetten ragaszkodni kezd a székéhez” – vallott a politikus,
Markó Béla hosszú évtizedekig a romániai magyar politika elsőszámú képviselője volt. Azok közé tartozott, akik a legbizalmiabb kapcsolatot építették ki a kétezres években a magyarországi balliberális kormányzatokkal, politikusokkal. 2011-ben, a Fidesz kormányzat idején, hogy az RMDSZ ne lássa ennek kárát, nem indult újabb elnöki mandátumért. Parlamenti és kormánytisztségét azonban megtartotta.
Fogadjuk el, hogy így van, ahogy Kelemen Attila Ármin állítja, és Markó Béla letette a joystickot. Ez esetben ő az első fecske, aki önként lépett vissza a rivaldafényből. Tette inspiratív lehet a szlovákiai magyar politikum számára is. Tudnánk olyan politikust mondani a mieink közül, aki követte őt ebben?
Király Zsolt
Ne maradj le semmilyen újdonságról – kövess minket Facebookon, Twitteren, és Tumblren is!
Megosztás:
Címkék: e-könyv interjúkötet Kelemen Attila Ármin Kossuth rádió Markó Béla szlovákiai magyar politika visszavonulás
Tetszett önnek ez a cikk?
Kattintson az alábbi gombra vagy a kommentek között bővebben is kifejtheti véleményét.
Kommentek
Kommentek
Hajós Alfréd
2013. jan. 17. 08:45Bugár Béla azt mondta, hogy 2010-ben távozik az MKP éléről. Lehet, ha az egész MKP pereputtynak több esze lett volna, és nem olyan hiú emberek ülnek ott, mint a Csáky, meg olyan mamlaszok, mint a Berényi, akkor 2006-ban az elnökségben szerzik meg a meghatározó többséget. Bugárt a maga elvehetetlen népszerűségében ott kellett volna hagyni az elnöki székben, de erős elnökségnek pórázon tartani. Majd 2010-ben behajtani rajta az ígért távozást. Na, de az MKP-ban nagyobb stratégák ülnek. Ott a legnépszerűbb arcát a pártnak szivarozni küldik a sarokba. De most parlamenten kívül biztos jobb. Így lehet kéthavonta a Répás Zsuzsával svédasztalozni. Amúgy meg nem csak a pártelnöknek nehéz leválni egy pártról, hanem olyanoknak is mint Király Zsolt. Egész életében az MKP-ból élt. Nem is rosszul. Napi néhány óra okoskodás után hazatalicskázta az átlagbér 3-4szeresét. Ilyen pálya után nehéz váltani, így maradnak ezek a kényszer túlélő-megoldások.
tom
2013. jan. 17. 09:04Az a nagy helyzet, hogy aki igazán képes elérni valamit, az már rég nem politizál, nem újságot ír és nem civilkedik. (Egy két, de tényleg csak egy két utolsó mohikánt leszámítva, akiknek respekt).
joli
2013. jan. 17. 12:47Tartok tőle, hogy ez a bejegyzés nem is elsősorban Bugarunkról szól:(
A kommenteket lezártuk.