Bajnai a SME-nek: Orbánnal szociális katasztrófa felé tartunk

A héten interjút adott a SME napilapnak Bajnai Gordon, akivel Peter Morvay beszélgetett. A Körképen most ennek teljes átirata olvasható.

Bajnai Gordon, a magyar ellenzék egyik képviselője, az ország volt miniszterelnöke arról beszél, hogy legnagyobb kihívásuk egy olyan ember kiválasztása, aki képes lenne legyőzni Orbánt. A kettős állampolgárságon azonban nem változtatna.

Sikerült megtalálnia a közös hangot Fico miniszterelnök úrral?

Hosszabb ismerettség és kolegiális viszony köt össze bennünket, mégha voltak is kemény konfliktusaink. Beszéltünk a kisebbségi ügyekről és általában arról, hogy az utóbbi időben enyhülni látszik a két ország közti feszültség és jó lenne, ha ezt az állapotot meg is tudnánk tartani. Beszéltünk továbba a krízis megoldásával kapcsolatos tapasztalatokról. Különösképpen érdekelte, milyen lépéseket tettünk annak idején a munkanélküliség csökkentése, továbbá a hátrányos helyzetű régiók fellendítése érdekében. És természetesen a politikáról is szó esett. Felettébb érdekelte őt az új párt, melyet a kormányváltást elősegítendő hoztunk létre Magyarországon.

Fico és Orbán Viktor újabban igencsak megtalálták a közös hangot és a szlovák kormány hasonló lépések megtételére szánja el magát, melyeket Orbán esetében a magyar ellenzék elítél.

Amennyiben megítélhetem, Szlovákiában jóval sikeresebb gazdaságpolitika zajlik, mint Magyarországon, ahol Orbán kormányának hatalomra kerülése óta újra felütötte fejét a válság. Jómagam a kormányzást 1,5 százalékos HDP növekedés mellett adtam át, múlt évben azonban 1,7 százalékos hanyatlás mutatkozott Magyarországon. Az eladósodás és a munkanélküliség is hihetetlen magaslatokba emelkedett, szociális katasztrófa felé tartunk, a középosztály egyre csúszik lefelé és félmillió magyar munkalehetőség reményében a határon túlra vándorolt.

   

Az, hogy Szlovákia jobb helyzetben van, nem Fico kormányzásának, de az azt megelőző kormányoknak köszönhető. Fico mostanság megvalósított intézkedései a Magyarországiakkal azonos következményekkel járhatnak majd. Nálunk is várhatóan bekövetkezik, hogy Fico kormánya államosítja a magán nyugdíjpénztárakat, mindezt az államháztartási hiány visszatartása érdekében.

Az államosítást nem javasolnám. Elmondanám, hogy Szlovákiában a 2000-es év környékén igen pozitív trendek ütötték fel fejüket, melyekhez alapjában véve az ország azóta is ragaszkodik. Mintha az alapvető kérdésekben konszenzusra jutottak volna, amely lehetővé tette az euró bevezetését és amely Szlovákiát a helyes úton tartja. Nem úgy tűnik, mintha elüldöznék itt az új munkahelyeket teremtő befektetéseket, ahogy az Magyarországon történik. Ellenben Magyarországot szép lassan megfojtja a súlyos társadalmi megosztottság és a dilettáns gazdaságpolitika. Egynéhány dologban volna mit tanulnunk Szlovákiától.

Épp e héten jelentette ki, hogy az ellenzék még nem elég erős ahhoz, hogy sikerrel induljon a jövő évi választásokon.

Egyszerre két dolog van érvényben. A felmérések szerint Magyarországon jelentős többségben vannak azok, akik kormánycserét szeretnének. E csoport legnagyobb részét azonban a határozatlanok csoportja teszi ki. A demokratikus ellenzéknek csak akkor van esélye, ha képes lesz megszólítani ezt az egyelőre még határozatlan csoportját a választóknak. Itt van még továbbá a szociálista párt, mely lényegében három év óta változatlan százalékokkal bír. Mi éppen azért jöttünk létre, hogy elnyerjük a bizonytalan, dönteni nem tudó választók bizalmát és ezt nem csupán a kormányváltás, de egy új politikai időszak kezdetének igéretével is.

Az Ön nevével fémjelzett szervezetbe vetett bizalom azonban a hirtelen felemelkedés és a nagy remények után az elmúlt év végétől fogva hatalmas zuhanást könyvelhet csak el. Az áprilisi felmérések szerint mindössze a megkérdezettek 6 százaléka szavazna az Ön pártjára, 16 százalékuk a szocialistákat választaná, míg az épp hatalmon lévő Fideszre a megkérdezettek 27 százaléka tenné le a voksát.

A múlt év végi eredmények arról tanúskodnak, hogy rengeteg választót, azokat is beleértve, akik korábban más pártokat részesítettek előnyben, megörvendeztetett az általam kínált ellenzéki együttműködés ötlete. A nulláról kezdünk, a politikába múlt év októberében tértem vissza, az Együtt 2014 pártja márciusban jött létre, bejegyzése még folyamatban van, ezért egyelőre nem vehetünk fel tagokat. Néhány hét leforgása alatt azonban mintegy 600 ezer új választót szereztünk s mindezt anélkül, hogy azokat más ellenzéki párttól ragadtuk volna el.

Abban mind megegyeznek, hogy Orbán kormányát csakis a demokratikus ellenzék szoros együttműködése képes leváltani, beleértve a közös ellenzéki jelölteket is. A választásokig egy év van még hátra, ám úgy tűnik, az ellenzék továbbra sem képes megegyezni semmiféle együttműködésben.

Két héttel ezelőtt a szocialistáknak felvetettem a közlekedési rend és az együttműködés némely alapelvét, melyet el is fogadtak. Megegyeztünk továbbá, egy az elkövetkezendő hónapokban megköttendő egyezményről is arra vonatkozóan, hogy minden egymandátumos körzetben a demokratikus ellenzék közös jelöltet indít a Fidesz jelöltjével szemben. Abban a választási rendszerben, amelyet a Fidesz kényszerített ránk, ez a győzelem alapkövetelménye. Koalíciót kell kötnünk, még a választások előtt, nem pedig azt követően, ahogy ezt minden más normális országban is teszik. Mindezt őszig kell megtennünk. Úgy gondolom, elég időnk van rá.

Beszédeiben elzárkózik a szocialisták és a liberálisok 2010 előtti kormányzásainak hibáitól. Pedig Ön akkor már egy éve miniszterelnök és előtte néhány évig miniszter volt. Tehát önmagával szemben tart távolságot?

2009 és 2010-ben miniszterelnökként megmutattam, hogyan is képzelem el a jó kormányzást. Ennek Magyarországon is megvannak a hívei, ahogyan ezt a támogatásom és a Fidesz által ellenem indított igen drága lejárató kampány is mutatja. Erre a szakszerű, kiszámítható és szolíd kormányzásra igenis büszke vagyok. Eredményei számokban könnyen kifejezhetők. A rendszerváltás óta eltelt húsz évben és legfőképpen az új évezred első évtizedében azonban megannyi hiba történt. Ezekhez tartozik a társadalom mély megosztottsága is, például a kettős állampolgárság kérdésében. Az akkori kormányzásnak elutasító hozzáállását komoly hibaként könyvelem el és azonnal megalakulásunk után kimondtuk, hogy a kettős állampolgárság jogát és a választójogot minden honfitársunk számára fenntartjuk, megőrizzük. Az új politikai korszak szükséges elemének tartom az egykori kommunista titkosszolgálatok ügynöki listájának rendezését.

Az ellenzék együttműködésének akadályát Magyarországon abban a vitában látják, hogy ki legyen az együttműködő ellenzék vezető ereje és ki a miniszterelnök-jelölt.

Nemcsak a két legnagyobb párt együttműködése szükséges, de megegyeznie egymás között legfőképp ennek a két pártnak szükséges, nekünk és a szocialistáknak. Ami pedig közös miniszterelnök-jelöltünket illeti, egyetértünk azokban az alapelvekben, hogy olyasvalakit kell jelölnünk, aki képes legyőzni Orbán Viktort, képes jól kormányozni és képes minél szélesebb választói kört integrálni. Egy ilyen személyt az ellenzék közösen kell, hogy kiválasszon. Nem lehet, hogy egyetlen párt delegálja azt. Mostanság még távolról sincs egyetlen ellenzéki pártnak sem annyi szavazata, hogy egyedül nyerhesse meg a választásokat.

A szocialisták azt állítják, hogy a kérdés már el van döntve. A felmérések alapján háromszor annyi szavazatuk van, mint Önöknek, ezenkívül, mint egyetlenek, működőképes pártstruktúrával és helyi szervezetekkel is bírnak.

Nem bírnak és nem is fognak olyan többségi támogatással bírni, hogy Orbán kormányát az ellenzék egyetlen párt vezetése alatt leváltsa. Többséget csak az együttműködés szerezhet, mely azzal képes megszólítani a legkülönfélébb választókat, hogy garanciát nyújt nekik arra nézve, hogy nemcsak kormányváltásról van szó, de egy új politikai időszak kezdetéről is.

Hogyan lehetséges eltörölni egy olyan politikai rendszert, melyet Magyarországon Orbán a hatalom központosításával és ellentmondásos törvényeivel létrehozott, s melyet csak a kétharmados többség változtathat meg?

Azon egyszerű módon, hogy kétharmados többséget kell szereznünk. A jelenlegi számok mellett persze ez nem tűnik túl reálisnak, még akkor sem, ha az új választási rendszer mellett ez egyszerűbb is, mint a múltban. A másik lehetőség az, hogy az új kormány megegyezik az ellenzékkel azon kérdések körének korlátozásában, melyeket csak kétharmados többséggel lehet orvosolni, hogy egyáltalán vezethesse az országot.

Miért fogadná el a jövőbeli ellenzék, ez esetben a Fidesz, ezt az egyezséget?

A kormánynak alkalma nyílik az ellenzék felé javaslatot tenni, melyet az egyszerűen nem utasíthat el, mert ha megtenné, újabb szavazatokat veszítene.

Minden jelentős poszton Orbán embereibe botlik az új kormány, akiket kilenc évre választottak meg, s akik csak kétharmados többséggel válthatók le. Mit tehet velük, amennyiben megszeretné őrizni a jogállam alapelveit?

Ezzel kapcsolatban már vannak elképzeléseink, de nem szeretnék taktikai részletekbe bocsátkozni. Minden nyilvános tényezőtől elvárható, hogy szakértelemmel bírjon munkája terén, tiszta és lojális legyen az alkotmányhoz és az intézményeinek törvények által meghatározott státuszához.

Ezek az emberek mindeddig csak Orbánhoz voltak lojálisak.

Amint mondottam, léteznek különböző taktikai és stratégiai elképzelések arra nézve, hogyan lehetne Magyarországon megújítani a jogállamot és bebiztosítani az állam működését. Ám túl korai lenne még ezekről beszélni.

Magyarországnak jelentős struktúrális reformokra van szüksége. Ilyenekben Önnek nincsenek tapasztalatai. Kormányzása alatt a költségvetést mentette, de – többek közt – rövid kormányzása miatt is, a megtartható fejlesztést bebiztosító reformokra akkor nem került sor.

Ezzel nem értek egyet. Olyan reformokat is véghezvittünk, melyeket azelőtt egyetlen kormány sem mert végrehajtani. Megemeltük a nyugdíjkorhatárt, eltöröltük a 13. havi fizetést és nyugdíjakat, belekezdtünk a foglalkoztatás rendszerének megváltoztatásába és csökkentettük a béreket terhelő elvonásokat, melyek még mindig magasabbak voltak, mint Szlovákiában. Európában a magas járulékterhekkel bíró országok sorában az élen álltunk, a második helyen, mára azonban sikerült az elvonások mértékét európai átlaggá szelídítenünk. Ezzel konszolidáltuk a nyugdíjrendszert, visszatereltük a gazdaságot a növekedés és fejlődés útjára, megállítottuk az eladósodást, valamint a munkanélküliség növekedését és visszaadtuk az országnak a befektetők bizalmát.

Mit csinálna másképp gazdasági téren, mint au Orbán-kormány?

Magyarországnak válságmenedzsmentre lesz szüksége. Ez a válság elsősorban a bizalom válsága. Legelőször tehát fel kell újítanunk a kormányba, a jogi biztonságba és az adórendszerbe vetett bizalmat.

Magyarországon különösen elterjedt az a nézet, melyet Orbán kormánya „unortodox” megoldásaival méginkább erősített, hogy a gazdaság csak politikai hangulat kérdése. A lakásköltségeket vagy épp a gázárat nem a gazdasági törvények s nem is a világpiac árai határozzák meg, hanem a kormány döntései. Mit lehet tenni az ilyesfajta felfogással, a választók effajta elvárásaival?

A lakásköltségek kormány általi csökkentése egyszerű becsapás. Az elmúlt három évben egy átlagos család lakásköltségei 16 százalékkal nőttek, ebből manapság a kormány néhány százalékot visszatérít. A költségek ilyen csökkentése tarthatatlan, nincs gazdasági alapja, tehát feltételezem, hogy egy éven belűl, a választásokat követően, valamilyen új adót vezetnének be, hogy kompenzálják a hiányt. Mindeközben szétesőfélben van az egész magyar energetikai rendszer is, mivel semminemű befektetés nem érkezik. A bérekkel összehasonlítva igencsak magasak nálunk a lakásköltségek, többek közt a kormány magas adói miatt. Ezért szükséges a csökkentésük. Mi ezt a lakások energiatakarékosságának növelésével kívánjuk elérni, amely tett jelentős költségcsökkenést jelentene a családoknak, emelné a lakás értékét továbbá új munkahelyeket is létrehozna.

Korábban már szólt a kettős állampolgárság megőrzéséről. Egyetért tehát azzal, ahogy Orbán kormánya tömegesen ítéli oda alapvetően etnikai alapon honfitársainak, tartós magyarországi lakhely hiányában is?

Mostanság Magyarországon e kérdésben többségi konszenzus uralkodik. Károsnak ítélném újra megnyitni e kérdést és megosztani vele a nemzetet. Ez a határon túl élő magyarokra is vonatkozik. Helytelennek tartom, amit a Fidesz kormánya csinál honfitársaival. A magyar kormánynak mindig honfitársaink legitim képviselőinek politikáját kell támogatnia, ahelyett, hogy a koloniális függőség keretén belül valamit is rájuk kényszerítsen.

Nem válaszolt a kérdésre. Az állampolgárság odaítélésének módja az Orbán példa szerint inkább a Balkánra jellemző, semmint a fejlett Európára. Szlovákiában nem véletlen, hogy Mečiar kormánya próbált valami hasonlót. Ez egy nemzetállami mentalitásának megfelelő megoldás, amelyekben a polgári kötelékek helyett az etnikai a meghatározó.

Magyarország viszonylag specifikus helyzettel bír, a magyarok egy jelentős része ugyanis a határainkon kívül él és a velük való kapcsolattartás, identitásuk megőrzése fontos nemzeti célunk. Ezt különböző eszközök is támogatják, melyek közűl egy éppen az állampolgárságon keresztüli kapcsolat. Hasznos dolog honfitársainknak az állampolgárságon keresztül is esélyt adni megélni e köteléket, magyar öntudatukat.

Említette, hogy az állampolgárság ügyében a Szlovákiával való vitát tárgyalás útján kell orvosolni. Nincs azonban olyan szlovák politikai párt, amely a jelenlegi magyar rendezéssel egyetértene. Kivel szeretne tehát tárgyalni?

Várnunk kell, amíg Szlovákiában is elterjed az a nézet, hogy ez a megoldás nem árt a szlovákoknak sem, nem lesz negatív hatással rájuk.

Ezzel tehát azt akarja, hogy Szlovákiában az a nézet terjedjen el, hogy az államnak etnikai és nem állampolgári elv alapján kell működnie. Ez viszont szöges ellentéte annak, amit – joggal – a kisebbségi magyarok Szlovákiától kérnek.

A világ megannyi országában jelen van és működik is a kettős kötődést elősegítő kettős állampolgárság, s mindezt anélkül, hogy destabilizálná az adott államot.

Nem is a kettős állampolgárságról van szó, hanem arról, hogyan ítélik azt oda, az adott országban való lakhatással, avagy nélküle.

Nagyon fontos, hogy saját országában mindenkinek esélye legyen megélni kultúrális identitását, nemzeti hagyományait.

Nem a kötődésről és identitásról, de a jogi kapcsolatról beszélünk. Az ilyenfajta állampolgárság nem ugyanannak a nacionalista populista logikának a megnyilvánulása, mint amelyet a Fidesz is praktizál otthon, amikor az etnikai és vérségi kötelékeket hangsúlyozza és az embereket jó és rossz magyarokra ossza szét?

Ezt a legfőképpen a Jobbikra és időnként a Fideszre jellemző nacionalista irányt károsnak és veszélyesnek tartom. A két dolgot azonban szétválasztanám. Az állampolgárság ugyanis hozzájárulás ahhoz, hogy honfitársaink magyarok maradhassanak.

Forrás: SME

Fordítás: Körkép

Ne maradj le semmilyen újdonságról – kövess minket Facebookon, Twitteren, és Tumblren is!