Valószínűleg most is sok karácsonyfa alatt volt olyan könyv, amely muzulmán országból elmenekült, saját és gyermeke biztonságáért küzdő nő történetét írja le. Kétségtelen, hogy az iszlám világ bizonyos pontjain rendkívüli bátorság kell néhány olyan dologhoz is, amely nálunk természetes. Akik viszont ezt meg merik ott lépni, éppen itt, Nyugaton válnak sztárrá, példaképpé.
Az európai és észak-amerikai fogyasztói társadalom valósággal falja az otthon biztonságában megélt borzongást, és imád elképedni azon, milyen szörnyűségek történnek „odakint”. A legújabb sztár Malala Juszufzaj, a 16 éves pakisztáni kislány. Malala rendkívüli bátorságról és hősiességről tett tanúbizonyságot: beszédeket tartott, blogot írt a lányok oktatáshoz való joga védelmében, egy tálibok uralta tartományban. A tálibok szélsőséges vallásértelmezése meglehetősen eltér a muzulmánok nagy többségét alkotó, békés tömegétől, s így a társadalom hétköznapi életéről és a nők társadalmi szerepéről is sajátosan vélekednek. Ők végül olyannyira besokalltak a levesükben légyként úszkáló Malalától, hogy megkísérelték elhallgattatni. A terv nem sikerült, szerencsére a fej- és a nyaklövés sem váltotta be a hozzá fűzött reményeket, és Malala most már az egész világ figyelmétől kísérve mesélhet az Afganisztánban és Pakisztánban tomboló elnyomásról. Erőfeszítései elismeréseként idén novemberben átvehette a Szaharov-díjat.
Kövess minket a Facebookon is, plusz tartalommal!
A Szaharov-díjat az Európai Parlament alapította 1988-ban olyan személyek vagy szervezetek számára, akik vagy amelyek az emberi jogok és a szabadság védelmére áldozták életüket. Megkapták már politikusok, jogászok, újságírók, aktivisták a világ minden tájáról. Díjazták már vele a kommunista elveket valló, terrorizmusért börtönben ülő Nelson Mandelát, a kubai kommunizmus ellen fellépő Oswaldo Payát, továbbá a baszk terrorizmus és az autonóm Baszkföld új alkotmánya ellen fellépő ¡Basta Ya! spanyol szervezetet. Látható, hogy az elvi következetesség nem mindig sikerül.
A díj a díjazottak valós teljesítményén túl bőven tükrözi az Európai Unió külpolitikai céljait is, hiszen az elnyomó rezsimekkel küzdő hősök közül kizárólag azok kapják meg, akiknek az elnyomói rossz viszonyban állnak az Unióval. Az EU amilyen kényes az emberi jogok megsértésére a nagyvilágban, olyannyira vak és érzéketlen ugyanilyen téren a határain belül. Ennek bemutatására érdemes megvizsgálni a Malalát méltató mondatokat. Martin Schultz, az Európai Parlament elnöke szerint: „Malala bátran kiállt amellett, hogy minden gyereknek joga van a rendes oktatásra. A lánygyermekek esetében a világ erről a jogról túlságosan gyakran elfelejtkezik. Malala példája felhívja a figyelmet arra a feladatunkra és felelősségünkre, hogy biztosítsuk a gyerekek oktatáshoz való jogát. Ez a legjobb befektetés, amit a jövőnk érdekében tehetünk.”
A szlovákiai magyar gyerekek rendes oktatáshoz való jogáról viszont éppen az Európai Unió felejtkezik el túlságosan gyakran, és nem tolmácsolja aggályait. Valamiért a saját polgárai nem olyan fontosak számára, mint a pakisztáni lányok. A Malalát a díjra jelölő néppárti, szocialista, liberális, zöld, konzervatív és reformer képviselők (teljes az összhang) kiemelték a nők önrendelkezéshez való jogát. Ebben maradéktalanul igazuk van, ám ha már önrendelkezési jogról van szó, az a pakisztáni nők mellett, talán a felvidéki (erdélyi, kárpátaljai, délvidéki) magyaroknak is járna.
Az Európai Parlament hivatottnak érzi magát felszólalni a muzulmán világban elnyomott nők sorsáért, ugyanakkor képtelen volt felfedezni a saját hatáskörét és kötelességét az Európai Unió határain belül elnyomott nemzeti kisebbségek jogérvényesítése iránt.
Itt jut eszébe az embernek a strasbourgi Európai Emberi Jogi Bíróság álságos érvelése, hogy Szlovákia nem önkényesen vette el a szlovák állampolgárságot a magyar állampolgárságot felvevőktől. Az érvelés szerint ugyanis a panaszosok „szabad akaratukból kérelmezték a magyar állampolgárságot egy olyan időpontban, amikor a szlovák állampolgársági törvény alkalmazandó pontjai hatályban voltak. Következésképpen úgy döntöttek a magyar állampolgárság megszerzéséről, hogy tisztában voltak azzal, hogy ez a döntés a szlovák jog értelmében milyen következményeket von maga után.” Minden tiszteletem Malaláé, de ő is szabad akaratából kezdett a nők oktatási jogai mellett kampányolni egy olyan időpontban, amikor az ezt tiltó tálib törvények hatályban voltak. Következésképpen tisztában volt azzal, hogy ez a döntése a tálib jog értelmében milyen következményeket von maga után. És ez nem azt jelenti, hogy a tálibok tette erkölcsileg védhető, hanem azt, hogy Szlovákiáé erkölcsileg ugyanúgy védhetetlen.
Az Európai Unió pedig kettős mércét alkalmazva, az egyik esetet az egyetemes emberi jogok, a másikat a helyi jogrend szemszögéből ítéli meg, miközben változatlanul az emberi jogok őrének szerepében tetszeleg önmaga és a világ előtt.
Mindez különösen időszerű most, amikor Szlovákiában mindenki Kotleba győzelmén szörnyülködik. Olyannyira ez uralta az év végi közbeszédet, de még a Körkép év végi vélemény–összeállítását is, hogy Malina Hedvig az emberi jogokra máskor roppant érzékeny szlovákiai, magyarországi és nemzetközi sajtó teljes hallgatásától övezve válhatott politikai menekültté. Talán ha Iránból vagy Kínából kellett volna így elmenekülnie, akkor a demokratikus világ most egy emberként ostorozná az iráni vagy a kínai demokráciadeficitet, és fejezné ki aggodalmát. Nem is beszélve arról, hogy ha a rosszfiúnak kikiáltott Magyarországról menekült volna el így egy szlovák nemzetiségű ember. De mivel csak az emberi jogok immár kőbe vésett meggyalázásán, a Beneš dekrétumokon pöffeszkedő Szlovákiáról van szó, így minden oké.
Pedig ez sokkal súlyosabb eset annál, mint hogy egy soviniszta mozgalmár megyei vezetői tisztségbe került. Nem Kotleba sikerének következményein kéne hát aggodalmaskodni, hiszen ő már maga is következmény: a cinkos, szemforgató hallgatás következménye egy égető társadalmi problémáról. Másrészt azon sem kell már rettegve rágni a misztikus ködöt, hogy vajon mivel jár majd az uszító, soviniszta hangnem felerősödése. Ez ugyanis nem jövő idő.
Az uszító, soviniszta hangnem Szlovákiában már 1993-ban, 1994-ben, majd 2006-ban, s végül 2012-ben is kormányt alakított, de ha igazán őszinték vagyunk, nem volt olyan éve a huszonegy esztendős Szlovákiának, amikor a magyarellenes, soviniszta hangnem ne kapott volna kellemes, langymeleg hátszelet. Mikor is verték véresre és alázták meg Malina Hedviget pusztán azért, mert magyar? 2006-ban. Akkor miért most kezdenek tandemben rettegni szlovák és felvidéki magyar hangadók a gyűlölködő szélsőség szárba szökkenésétől? Szárba szökkent az már, jóemberek! Most már nem szörnyülködni és jövőt boncolgatni kéne, hanem a jelenben tüzet oltani.
Természetesen a magyar kisiskolák bezárása nem ugyanolyan súlyos, mint az afganisztáni és pakisztáni nők tálibok általi kitiltása az oktatásból. De van hasonlóság a kettő között. Egy nő büntetlen agyba-főbe verése és politikai meghurcolása nem ugyanolyan súlyos, mint egy nő büntetlen fejbelövése. De van hasonlóság a kettő között. Bizonyos emberek állampolgársághoz és méltó élethez való jogának megsértése nem ugyanolyan súlyos, mintha nemzetiségi, vallási vagy meggyőződési alapon megölnék őket.
De van hasonlóság a kettő között. Épp ezért Malina Hedvig, Gubík László, Fehér István, Dolník Erzsébet, Tamás Ilonka néni, Boldoghy Olivér és a szlovák elnyomással, megalázással nap mint nap szembenéző többi felvidéki magyar valószínűleg nem tartja életcéljának a Szaharov-díj és a vele járó 50.000 eurós jutalom megkapását.
Ők már azzal is elégedettek lennének, ha az Európai Unió következetes lenne önmagához, és a világon mindenütt rálépne az emberi jogokat megsértők tyúkszemére. Legfőképpen ott, ahol a jelképes szócséplésen túl ezt gyakorlatilag is megtehetné: a saját határain belül.
Vésey Kovács László
Ne maradj le semmilyen újdonságról – kövess minket Facebookon, Twitteren, és Tumblren is! Ha pedig kíváncsi vagy a szerkesztőségi kulisszatitkokra, látogasd meg Instagram oldalunk!
Megosztás:
Címkék: Boldoghy Olivér emberi jogok Európai Parlament hőseink hétköznapjai jogállam kettős állampolgárság Malala Juszufzaj Malina Hedvig Szlovákia Vésey Kovács László
Tetszett önnek ez a cikk?
Kattintson az alábbi gombra vagy a kommentek között bővebben is kifejtheti véleményét.
Kommentek
Kommentek
Fiala János
2014. jan. 07. 03:43Kedves Laci, ez a cikk így egy rossz összeesküvés-elméletre hasonlít. A kettős mérce nem ott van, ahol sejtetni véled. 1. Malala v. kettős állampolgárság: a strasbourgi Emberi Jogok Európai Bíróságának (sic!) semmi köze az EU-hoz (az EU Bírósága Luxemburgban székel), úgyhogy eleve érthetetlen, miért rajtuk kéred számon az _EU_ kettős mércéjét. De nézzük: a strasbourgi Bíróság azért utasította el a kettős állampolgárságos beadványt, mert az állampolgárság nem emberi jog (ez a lényeg), és annak elkobzása önkényes sem volt, mivel volt törvényi alapja. Az általad idézett részlet a második pontra vonatkozik. Ha emberi jog lenne az állampolgárság, akkor a Bíróság kifogásolhatta volna az elkobzását – hiába volt törvényes az elkobzása, magát a törvényt is kritizálhatta volna. Ha törvényellenesen (önkényesen) jártak volna el a szlovák hatóságok, azt is kifogásolhatta volna, hiába nem emberi jogról van szó. De ha sem nem emberi jog, sem nem törvényellenes, akkor nem volt mit tennie. Nem értem, mi ebben az „álságos”. Malala esetében, ugye nem kell magyarázni, hogy mind a szólásszabadság, mind az oktatáshoz, mind az élethez való jog emberi jogok – ezek megsértését ítélné el a Bíróság (ha lenne hatásköre Pakisztán fölött), függetlenül attól, hogy a helyi törvények mit és hogyan engednek meg. Hol itt a kettős mérce? 2. Malina Hedvig esete egyértelműen emberi jogi jogsértés. Strasbourg azért nem ítélte el érte Szlovákiát, mert az első beadványában (amelyik magával a megveretéssel volt kapcsolatos) Hedvig egyezséget kötött a szlovák kormánnyal, a most folyó állami zaklatással kapcsolatban pedig (tudtommal) (még) nem fordult a Bírósághoz. Az ő joga, hogy mit kezd az ügyével, a panasza nélkül Strasbourg sem ítélkezhet. Ezért nem marasztalhatta el a Bíróság Szlovákiát, nem pedig azért, mert „csak az emberi jogok immár kőbe vésett meggyalázásán, a Beneš dekrétumokon pöffeszkedő Szlovákiáról van szó”. 3. Ami a szlovákiai magyar oktatást illeti: az EU az oktatáshoz való jogot ismeri el, nem az anyanyelven való oktatáshoz való jogot. Nem világos ugyanis, hogy kit, milyen mértékben illet meg az anyanyelven való oktatás joga, ezért ilyen kérdésekben nem foglalnak állást. Pakisztánban a tálibok a lányokat mindennemű iskolalátogatástól eltiltottak, ezért volt ez az EU számára egyértelmű kérdés. Az Európa Tanács elismeri az anyanyelven való oktatáshoz való jogot is. Ők minden bizonnyal kritizálni is fogják Szlovákiát a magyar kisiskolák megszüntetésének módja (fűnyíróelvet alkalmazva szüntették meg őket, nem figyelembe véve a helyi önkormányzat lehetőségeit és hozzáállását és a helyettesítő iskola távolságát) és aránytalansága (a megszüntettet kisiskolák 27%-a magyar) miatt, ahogy a múltban sokszor kritizálták is már Szlovákiát a kisebbségi jogok megsértése miatt. (Strasbourg egyébként a kettő között helyezkedik el: általában nem foglalkozik az oktatás nyelvével, de marasztalta el már pl. Törökországot az Észak-Ciprusi görög iskolák megszüntetése miatt.) 4. Az EU esetében valóban igaz, hogy befelé kevésbé kritizálja az emberi jog jogsértéseket. Ennek oka azonban nem az, hogy „vak és érzéketlen”, „elfelejtkezik” róluk, vagy „a saját polgárai nem olyan fontosak számára”, vagy „képtelen volt felfedezni a saját hatáskörét és kötelességét”, stb. Az EU-nak egyszerűen nincs hatásköre arra, hogy az EU-n belül az emberi jogokat, és különösen a kisebbségi jogokat vizsgálja. Ilyen hatásköre csak külpolitikája részeként és a csatlakozási folyamatban van. Mikor tagjelölt államok voltunk, az EU évente komoly értékelést készített rólunk (ennek eredménye az 1999-es kisebbségi nyelvhasználati törvény), mióta tagok vagyunk, az EU-nak erre nincs lehetősége. Csak nagyon súlyos jogállami válság esetén tud az EU beavatkozni, akkor is _politikailag_. (Ennek okai és története meghaladja ennek a kommentnek a kereteit.) Sokan szeretnék, hogy az EU-nak legyen belső emberi jogi hatásköre is, de még többen ellenzik is ezt. Ennek ellenére az EU lassan, fokozatosan építi ki a belső ellenőrzés eszközeit. Attól tartok, ha tényleg belekezdenek, a mostani magyar kormány a folyamat legfőbb kritikusa lesz, ahogy eddig is az volt. A szlovákiai magyarok érdeke szerintem az, hogy legyen ilyen hatáskör.
Berlin
2014. jan. 07. 13:18Fiala János - aki, egyelőre ismeretlen okból komoly erőfeszítéseket tesz, hogy védje az európai jogrend védhetetlen cinizmusát - a strasbourgi Emberi Jogok Európai Bíróságának a szlovák állampolgári törvény elleni panaszosi beadványt elutasító döntését, a bírósággal egyetértve, annak "törvényes" volta miatt helyesli. De téved. Alkotmányos demokráciában ugyanis az alkotmány a legfőbb jogforrás, minden későbbiek során hozott törvény alapja. Magától értetődik, hogy egyetlen törvény sem lehet ellentétben az alkotmány egyetlen pontjával sem. Namármost. A szlovák alkotmány állampolgársággal kapcsolatos két fő passzusa kijelenti egyfelől, hogy akarata ellenére senki sem fosztható meg az állampolgárságától, arról csak lemondani lehet, másfelől pedig az állampolgárságot külön törvény rögzíti. Mely törvény ugye, akár naponta változtatható, az aktuális hatalom kénye-kedve szerint. Az a vélekedés, hogy mivel az alkotmány alacsonyabb rendű törvényre bízza az állampolgárság kezelésének kérdését, ezért gyakorlatilag bármilyen állampolgári törvény eleve alkotmányos is, cinikus támadás a jogállam alapeszméje ellen. Csodálom, hogy Fiala János ilyen könnyen a magáévá teszi. A szlovák állampolgárságuktól megfosztott magyarok abban a jóhiszemű tudatban vették fel a magyar állampolgárságot, hogy a szlovák alkotmány értelmében akaratuk ellenére szlovák állampolgárságuktól meg nem foszthatók. Mert a szlovák alkotmány ezt expressis verbis kijelenti! Aztán alakult, ahogy alakult. Súlyos sebet kapott a szlovákiai magyar jogtudat, elveszett az alkotmányos rend iránti bizalom és sérült az európai jogbiztonságba vetett hit. János keveset segít azon, hogy mindez megváltozzon, ha időről időre elmagyarázza nekünk, miért is van rendjén, ami valójában nincs!
Fiala János
2014. jan. 07. 22:54Kedves Berlin, 1. Mint azt bizonyára legutóbbi cikkemből jól tudod (http://kozbeszed.sk/2013/06/24/mi-tortent-strasbourgban-es-mi-fog-brusszelben/ – te is kommenteltél rá a bummon), magam is alkotmányellenesnek tartom a szlovák állampolgársági törvényt. Azonban ezt az arra hivatott szervnek, a szlovák Alkotmánybíróságnak kell kimondani. Addig a törvény hatályban marad, és annak alapján eljárni törvényes. Az állami szervek másként nem is tehetnek, egy alkotmányellenes(nek vélt) törvényt is be kell tartaniuk, amíg annak alkotmányellenességéről döntés nem születik. Strasbourgnak sincs más lehetősége, a törvény _alkotmányosságáról_ az EJEB sem dönthet, csak annak egyezményellenességéről. Az (Európai Emberi Jogi) Egyezménnyel pedig nem ellentétes a törvény, hiszen az az állampolgársághoz való jogot nem tartalmazza. Hol tettem én magamévá azt a vélekedést, hogy bármilyen állampolgársági törvény eleve alkotmányos? 2. A strasbourgi döntést nem az eljárás „törvényes” volta miatt „helyeslem” (ez igazából a fentiek fényében soha nem is volt kérdés, senki sem állította, hogy a hazai szervek eljárásának nem lett volna meg a törvényi alapja; ez magának a döntésnek is egy mellékszála, nem értem pont ezen miért rugóztok annyit), hanem mert előre felhívtam rá a figyelmet, hogy a Bíróság nem dönthet másként, hiszen az állampolgárság nem emberi jog (http://kozbeszed.sk/2013/04/08/mire-nem-megoldas-a-kettos-allampolgarsag/). 3. Ami azt illeti, hogy én milyen „egyelőre ismeretlen okból” „védem” a Bíróság álláspontját, arra magad adtad meg a választ, csak pepitában. Az EJEB előtt több panaszost képviseltem már sikerrel – mindet más országból. Szlovákiából azonban egy ügyfelem sem vállalta az eljárást, egyértelmű súlyos emberi jogi (kisebbségi jogi) jogsértések esetén sem. Mindegyik félt tőle, nem bízott benne, és volt, aki egy nagy nemzetközi magyarellenes összeesküvés helyszíneként képzelte el Strasbourgot, ahol neki úgysem adhatnak igazat. Súlyos hiba! Számos lehetőség maradt ki ez miatt. Strasbourg ebben az ügyben nem dönthetett másképp. A Körkép viszont megtehetné, hogy nem egy újabb sárkányos-óriásos magyarellenes összeesküvés-mesével vezeti félre a hazai közvéleményt, hanem mondjuk leírja a dolgokat úgy, ahogy vannak. Azt sugallni, hogy a nemzetközi szervek összefogtak ellenünk, súlyosan torzítja az emberek jogtudatát, és nagyban csökkenti az érdekérvényesítő-képességünket. Ha már mindenáron magyarellenes összeesküvést szeretnél látni a dologban, inkább azt kérdezd meg, miért vitte az egyértelműen esélytelen ügyet Lomnici Zoltán Strasbourgba? Hogy egy kicsit tobzódhassunk a „minket magyarokat mindenki utál, különösen a gaz EU” feelingben?
Berlin
2014. jan. 09. 15:19Kedves János! Sokadik alkalommal osztod meg velünk azt a téves információdat, miszerint az állampolgárság joga nem tartozik az alapvető emberi jogok sorába. Nem feltételezem, hogy jogvégzett ember létedre ne ismernéd az Európai Emberi Jogi Egyezmény alapjául szolgáló Emberi jogok egyetemes nyilatkozatát, annak is idevágó részét, idézem: 15. cikk (1) Mindenkinek joga van az állampolgársághoz. (2) Senkit sem lehet állampolgárságától, sem állampolgársága megváltoztatásának jogától önkényesen megfosztani. Más kérdés, hogy az Európai Emberi Jogi Egyezmény bizonyos aláíró országok aktuálpolitikai érdekeinek megfelelően nem minden alapvető emberi jogot emelt passzusai közé. Ez a célzatos hanyagság egyrészt nem teszi semmissé az állampolgárságnak, mint emberi jognak a létezését, másrészt újabb szomorú bizonyítéka az összeurópai gittegylet jogegyenlőséget illető megbízhatatlanságának. Az állampolgárság emberi jog. Akkor is az, ha az EJEB vonakodik ezt elfogadni. Egyébként ha elfogadnánk is, hogy az állampolgárság nem emberi jog (nem fogadjuk el), panaszosaink sérelme akkor is indokolt lenne. A szlovák állam ugyanis alaptörvényében írásba adta az állampolgárság megvonhatatlanságát, azaz szerződéses kötelezettséget vállalt minden állampolgárával szemben, amit aztán megszegett. A panaszosok ezen biztosíték birtokában döntöttek a magyar állampolgárság felvétele mellett, mégis retorziók érték őket, amivel szemben a törvény előtt védtelenek, ebből pedig egyértelműen levonható a törvény előtti tisztességes eljáráshoz fűződő jog sérelme. Ami még az EJEB szerint is emberi jog, ha jól vagyok értesülve.
Fiala János
2014. jan. 09. 23:53Kedves Berlin, 1. Az emberi jogoknak nincs univerzális, taxatív listája. Én a kérdésről szigorúan a jelen jogvita kontextusában beszéltem, tehát a szlovákiai magyarok jogvédelme és a szlovák állampolgársági törvény szempontjából. Strasbourg számára nem emberi jog az állampolgárság, erről volt és van szó. Mondhattam volna hosszabban is, hogy „az állampolgárság nem az Európai Emberi Jogi Egyezmény által védett jog”, de gondoltam ennyi nüansz már fölösleges, nehezen olvashatóvá teszi a szöveget. Természetesen az általad hivatkozott Egyetemes Nyilatkozat (UDHR) mellett még számos más emberi jogi egyezmény is tartalmazza az állampolgárságot (CRC, CEDAW, CERD, ACHR), de ezek egyike sem releváns az itt tárgyalt kérdés szempontjából. Az UDHR nem kötelező erejű jogi dokumentum, nem szolgál alapjául az EJEE-nek, a strasbourgi Bíróság döntéseinek alapjául nem szolgál, nem is hivatkozik rá esetjogában. (Más kérdés, de ez már tényleg nem ide tartozik, hogy az UDHR cikke, ha később a Politikai és Polgári Jogok Egyezségokmányába is bekerült volna (de nem került) sem jelentene gyógyírt a problémánkra: eredeti célja az volt, hogy az állampolgárság nélküli helyzetet megakadályozza, de az nem, hogy a kettős állampolgárok valamelyik állampolgárságának megvonását tiltsa. Ami az egyéb dokumentumok közül esetleg a későbbiekben releváns _lehet_ az a CERD, ha a kormány tényleg a tervezett módon úgy változtatja meg az állampolgársági törvényt, hogy az csak a magyarokat sújtsa. Nem túl esélyes, de a CERD alapján majd megéri tenni egy próbát. 2. Ami az törvény előtti tisztességes eljáráshoz való jogot illeti: ez nem általában vonatkozik bármilyen eljárásra, csak a „polgári jogok és kötelességeket” („civil rights and obligations) and érintő eljárásokra. Az állampolgárság nem tartozik ebbe a csoportba, rá ez a garancia (külön a te kedvedért: az EJEE alapján, az EJEB esetjogában) nem vonatkozik. Egyébként a panaszosok (Dolník és Fehér) ennek a jognak a sérülését nem is sérelmezték, a 6.-os cikkre nem is hivatkoztak, úgyhogy a Bíróság ezt a kérdést ügyükben nem is vizsgálhatta. 3. Többször elmondtam, mi lett volna az, amivel esetleg foglalkozhatott volna Strasbourg: az állampolgárság megvonásának módja (eljárási bizonytalanság, a tisztázatlan jogi helyzetből fakadó hivatalos szervek általi zaklatás) és következményei (egészségügyi és szociális-(nyugdíj-)ellátás megvonásával kapcsolatos bizonytalanságok és aránytalanságok). Ezekre azonban a panaszosok ismét nem hivatkoztak. (Más kérdés, hogy a lényegi kérdésen ez sem változtatott volna, de legalább az ügyüket megnyerhették volna, ez is egyfajta politikai bónuszpont lett volna.) 4. Az EJEB nem „vonakodik elfogadni”, hogy az állampolgárság emberi jog, hanem az egyszerűen nincs benne a döntései alapjául szolgáló Európai Emberi Jogi Egyezményben. Ez nem „hanyagság”, az aláírók ezt egyszerűen így akarták (nagyon sok más fontos emberi jog sincs benne az Egyezményben). Ez nem a „megbízhatatlanságukat” bizonyítja, hanem azt, hogy ha valaki ennek ellenére tőlük várja, hogy állampolgársághoz való jogát ismerjék el, az nem olvasta el az 1950 óta nyilvános Egyezmény szövegét. Ennek fényében én tényleg nem értem, miért a nemzetközi szervezeteket kell hibáztatni, mikor ők teljesen transzparensen jártak el olyan szabályok alapján, amelyeket évtizedekkel ezelőtt hoztak, mikor a mostani konfliktus még sehol sem volt. Nem lehetne esetleg az ő teljesen felesleges ócsárlásuk helyett olyan kisebbségi jogi problémákkal fordulni hozzájuk, amelyekben van hatáskörük? +1: hasonló módon, és itt már kicsit személyes leszek, én is többször megkapom, hogy cinikus vagyok és nem „támogatom” a panaszosok „harcát”. Az érzelmeknek jogi érvelésben helye nincs! Nyilván nem értek egyet a szlovák kormány ellentörvényével, de ettől még hibának tartom a strasbourgi panaszt egy olyan kérdésben, amiben nem lehet sikeres. Aki ebben valami ideológiai állásponttal alátámasztott nemzetrontó összeesküvést sejt, az nehezen fogja megérteni az álláspontomat.
Tamás Judit
2014. jún. 03. 00:39Engedtessék meg nekem az érintett jogán beleszólni röviden ebbe a meddő vitába,amit olyan emberek folytatnak, akiknek fogalmuk sincs, hogy milyen szövegű beadvány ment a Strasbourgi Emberjogi Bíróságra. Édesanyám, Tamás Ilonka néni és húgom Tamás Anikó beadványát megbízásukból Lomnici Zoltánnal, a MO.-i Legfelsőbb Bíróság elnökével együtt fogalmaztuk meg és adtam postára 2012. februárjában. A PANASZ nem a szlovák állampolgárság elvesztésére vonatkozott, hiszen az minden tagország belső ügye, hanem a hivatalok által elkövetett jogsértésekre, amelyek tételesen fel voltak sorolva. A választójog megvonása, vagy pl. az, hogy a helyi eü. biztosító tudatlanságból megvonta a húgomtól az eü. biztosítást, figyelmen kívül hagyva azt az EU rendeletet, amely kimondja, hogy: az az ország köteles az eü, biztosítást fizetni, ahol az illető a nyugdíját kapja, függetlenül az állampolgárságától! Mire ez kiderült, sok idő eltelt, sok zaklatásnak volt a család a hivatalok részéről kitéve, - és kifejezetten nem az állampolgárság miatt, hanem a köztisztviselők felkészítetlensége miatt! Hiszen a törvény nemhogy az Alkotmánnyal, de a többi hatályos törvénnyel sem volt, és mai napig nem kompatibilis! Mint ismert, a húgom a sok jogsérelem, igazságtalan ügyintézes, "szívatás" következtében infarktust kapott majd néhány hónap múlva meghalt. - Nem akarom tovább ragozni, de a mi beadványunk azokra tényekre volt felépítve, amit Ön hiányol...(!) Éppen ezért roppant furcsa, hogy a beadványra, - amelyet a tértivevény szerint Strasburgban 2012. február 28-án átvettek, - mai napi nem érkezett válasz! A mi beadványunkat nem utasították el, nem küldték vissza hiánypótlásra. Mi és az ügyvédünk mai napig várjuk a választ!!! T.i. a mi beadványunkban pont azok a pontok voltak benne, amit a Bíróság a többi beadványban hiányolt! Eltűnt? Vagy megint Paška működött? Lehet találgatni.... - Szóval óvatosan a tudálékossággal! Üdvözlettel Dr. Fehérné Tamás Judit
Fiala János
2014. jún. 05. 03:13Kedves Tamás Judit! Ez a vita nem az Önök (édesanyja és testvére), hanem Dolník Erzsébet és Fehér István strasbourgi panaszáról szólt. Annak tartalmát, bár nem érintett benne, Ön is megismerheti, hiszen a Bíróság nyilvános döntésében ismertette azt. Ez a panasz pedig bizony a szlovák állampolgárság elvesztését kifogásolta. Örülök, hogy édesanyja és húga panasza már nem ilyen, és arra hivatkoznak, amit magam is esélyesebbnek tartok. Az Önök panaszáról majd akkor nyilvánítunk véleményt, ha megismerjük a tartalmát (pl. a Bíróság döntéséből). Strasbourgban egy érdemi döntésre 4-6 évig kell várni, úgyhogy az, hogy idáig nem született döntés, nem meglepő. Sőt, bizakodásra ad okot, mert úgy tűnik, érdemben fog vele foglalkozni a Bíróság. Gyorsabban a befogadhatatlansági elutasító döntések születnek meg, mint pl. a Dolník-Fehér ügyben. Édesanyja idős korára való tekintettel egyébként kérhettek volna gyorsított eljárást. Nem tudom, ezt megtették-e. Na majd a döntésből megtudom.
kocsis
2014. jan. 07. 13:35Fiala csak védi, amiből él. Jó a cikk!
VKL
2014. jan. 07. 22:28Jani, ez nem összeesküvés-elmélet, hanem annak kifejtése, hogy az EU-t egyáltalán nem érdeklik az általa egyébként nagyon fenségesnek és fejlettnek hirdetett ún. elvei. Ez a bürokratikus útvesztő (Európai Bizottság, Európai Parlament, Európa Tanács, EU bírósága, Emberi Jogok Európai Bírósága, stb.) többek között arra szolgál, hogy ne legyen gazdája a hülyeségnek és felelőse a gazemberségnek, az egyszeri ember pedig még véletlenül se igazodjon ki a rendszeren. Ugyanaz a módszer, mint amikor a hivatalban egyik ablaktól a másikhoz küldözgetik a szerencsétlent, aztán a végén tele lesz a töke az egésszel, és inkább hazamegy, még akkor is, ha amúgy igaza volt. Malina Hedvig meg legkevésbé sem jószántából kötött egyezséget Szlovákiával, hanem azért, mert éveken át hiába harcolt az igazáért. Éveken át hiába harcolt egy EU-s ország ellen az EU-n belül, miközben az EU hatalmasakat kussolt az ügyben. Aztán miután Hedvig belefáradt a szélmalomharcba, azt mondani, hogy "de hát megegyezett Szlovákiával", eléggé cinikus szöveg. Végülis Világosnál mi is megegyeztünk az osztrákokkal és az oroszokkal, csak éppen nem mellékes, hogy "némi" nyomás alatt. Az meg, hogy Szlovákia utóbb felrúgta a megegyezést, és újra eljárás alá vonta őt, a legundorítóbb része a dolognak. Az EU, hogyhogy nem, ekkor sem érezte magát kompetensnek. A pakisztáni lányok mégiscsak fontosabbak, nemde? Az Európai Unió -- és tökmindegy, hogy melyik gittegylet kirakatszerve jegyzi éppen az adott dolgot--, el tudja marasztalni a világ bármelyik diktatúráját, piedesztálra tud emelni bármilyen harmadik világbeli szabadságharcost, a saját határain belül képes előírni még az uborka görbületét is, nem beszélve a Magyarország elleni sunyi támadásokról, de amellett simán elsétál, ha valakit agyonvernek, aztán állami eszközökkel kicsinálnak a magyar nemzetisége miatt. A kettős mérce még egész finom kifejezés erre. Magyarország pedig már eddig is megtapasztalta az EU alantas hozzáállását. Részlegesen felfüggesztették a kohéziós támogatások folyósítását azon feltételezésre(!!!) hivatkozva, hogy Magyarország nem fogja tudni tartani a hiánycélt (a büntetés ellenére is tudta tartani), aztán pedig Orbán Viktornak a kommunista Tavares és a szoclib EP-képviselők ízetlenkedése miatt kellett az EP-ben egy teljesen meddő és felesleges szócsatával foglalkoznia a tényleges munkája helyett. Ezek biztos sokkal fontosabb dolgok, mint az, hogy embereket fosztanak meg az állampolgárságuktól, vagy vernek össze, és kényszerítenek menekülésre. Hogyhogy ilyen pitiáner lépésekre van jogköre az EU-nak, a ténylegesen védelemre szoruló emberek megvédésére meg nincs? Ez nem törvényesség-nem törvényesség kérdése, hanem van szándék-nincs szándék kérdése. Horn Gyulától már tudjuk, hogy ami nem erkölcsös, de jogszerű, az simán mehet. Ha a modern jog ilyen hitvány és embertelen, akkor csak árt a társadalom értékrendjének, szellemi-lelki-erkölcsi állapotának, és inkább kukába vele!
Fiala János
2014. jan. 07. 23:42Laci, az, hogy szerinted az EU _azért_ nem avatkozik be a szlovákiai magyarokat illető kérdésekbe, mert „a pakisztáni lányok fontosabbak”, „kettős mércét használ”, „nincs szándék”, „nem érdeklik az elvei”, „nem _érzi magát_ kompetensnek” stb. egyszerűen nem igaz. Az EU-nak egyszerűen nincs hatásköre azokban a kérdésekben, amiket elvársz tőle – a költségvetési hiánycél vagy a bírók nyugdíjkorhatára esetében pedig van. Nincs ebben semmi titkos alattomos magyarellenes összefogás, ezek világos, nyílt, nemzetközi szerződésben rögzített hatásköri kérdések. Hogy miért nincs belső emberi jogi hatásköre az EU-nak arról lehetne beszélni. (Nincs ebben egyébként semmi magyar-specifikus, a régi alapító tagállamok ezt így döntötték el, mert civilizáltnak tartották magukat annyira, hogy az emberi jogi kérdéseikkel országos hatáskörben meg tudjanak birkózni, és minden egyébre ott volt az Európa Tanács. Akkor még nem gondolták, hogy valamikor Közép-Kelet Európai tagokkal is bővül a szervezet, akiknél ez a civilizáltsági szint sok kívánni valót hagy maga után). Ez helyett viszont azt látom, hogy nem ennek jársz utána, hanem úgy állítod be, mintha itt valami gonosz emberek direkt nekünk akarnának rosszat. Hogy Malina Hedvig _miért_ kötött egyezséget a kormánnyal, és ez jó-e vagy sem, igaza volt-e vagy sem, egy szóval nem kommentáltam. Egyszerűen azt mondtam, hogy az egyezség eljárási oka annak, hogy a Bíróság nem mondhatott ítéletet az ügyében. Ebben keresd az okát annak, hogy az EJEB miért nem marasztalta el Szlovákiát megveretése miatt, nem pedig abban, hogy a „pakisztáni lányok fontosabbak”. Szerinted, ha ő bejelenti a Bíróságnak, hogy egyezséget köt, akkor a Bíróságnak akarata ellenére folytatnia kellett volna az eljárást? Az egyezségnek (nyilvános a szövege, bárki elolvashatja) egyébként nem volt része, hogy a kormány leállítja az ellene folyó büntetőeljárást. Ezt csak annak kapcsán mondom, hogy megint az EU-n kéred számon, hogy kompetensnek kellene éreznie magát az egyezség megszegése miatt – miközben arra nem is került sor! Az ilyen egyezségek megszegését egyébként Strasbourg nagyon komolyan veszi, ha sor kerül rá, felújítja az eljárást.
VKL
2014. jan. 10. 01:27Nem feltétlenül magyarellenességről van szó az EU részéről. Ennél sokkal profánabb a helyzet. Az EU mindig az elveit hangsúlyozza, igényt tart rá, hogy egyfajta értékközösségként lépjen fel, erre utal pl. az is, hogy a parlamentje emberi jogi díjat alapít. Ezzel szemben teljesen nyilvánvaló, hogy az egész kizárólag az üzletről szól. Ez persze nem baj, csak így nagy sunyiság európai identitással, európai "életérzéssel" hülyíteni a jónépet. Az EU-nak azért nincs a határain belül hatásköre kisebbségjogi kérdésekben, mert nem akarja, hogy legyen. Ha akarná, akkor lenne neki. De nem akarja, ezek a dolgok ugyanis egyáltalán nem érdeklik, mert ezekben nincs pénzügyi érdek. Azt még valahol megértem, hogy az EU beleszól a tagállamai gazdasági ügyeibe, mert mégiscsak Európai Gazdasági Közösségként indult annakidején. A bírók nyugdíjkorhatára vagy a médiatörvény és a szólásszabadság ügye viszont már nem gazdasági, hanem társadalmi, illetve emberjogi ügy, mégis beleugatott Magyarország esetében. Kétszínű, sunyi bagázs az EU, amely a pénzügyi érdekek mentén simán büntet, fenyeget, zsarol, rágalmaz és nyomást gyakorol, ha viszont nincs benne pénzügyi érdeke, akkor éppen nem néz oda, amikor kisebbségi embereket üldöznek el a hazájukból. A régi alapító államokat meg ne tüntessük fel olyan kulturált színben! Hollandiában még az 60-as években is vertek szét a rendőrök fríz tüntetést, az olaszok 1971-ig ízetlenkedtek a dél-tiroli németek elnyomásával, a franciák máig el se ismerik a többmilliónyi nemzeti kisebbség létét az országukban, a svédek és a finnek pedig sportot űznek a lappok gazdasági kinyírásából. Az alapítók se civilizáltabbak a keletieknél, ugyanúgy sárosak kisebbségi ügyekben, mint a szlovákok, vagy a románok, és ugyanúgy titkolják. Annyi a különbség, hogy ők nagyhatalmak, ezért nagyban játszanak, de a civilizáltságuk csak mese.
Fiala János
2014. jan. 10. 04:15Kedves Laci, Az EU gazdasági együttműködésként alakult, vagyis „pénzügyi” (valójában gazdasági) érdekeket képvisel, teljesen nyíltan. Ebben mi az erkölcsileg megvetendő, ami miatt szerinted „kétszínű, sunyi bagázs” az egész? Az EU ugyanakkor fokozatosan politikai együttműködéssé is vált, és az együttműködés fokozatosan bővül, a hatáskörök száma növekszik. Értékközösséget is próbál építeni, mivel a posztkommunista államok belépésével erre rákényszerült (addig ez természetes módon megvolt, nem kellett építeni). Emberi jogi kérdésekben nincs egyelőre jogi hatásköre az EU-nak. Ezt nem az „EU” nem akarja, hanem a tagállamok. És ennek korántsem csak valamilyen kétszínűség az oka (van az is, de tipikusan nem a nyugatiaknál). Egy svéd vagy dán vagy brit számára egyáltalán nem egyértelmű, hogy az emberi jogi hatáskörök jobb helyen lennének Brüsszelben, mint a saját kormányánál. Évtizedek (egyesek évszázadok) alatt kiépítettek olyan ellenőrzési mechanizmusokat a kormányaik felett, amelyek ha nem is tökéletesek, de működnek. Szó sincs arról, hogy ott nem futnának bele emberi jogi jogsértésekbe (előfordul mindenhol, Luxemburgot, Svájcot, Svédországot is elmarasztalja az EJEB időnként – mondjuk a 60-as és 70-es évekbeli példáidat meglehetősen furcsán vettem), de ez ott általában vizsgálattal, felelősségre vonással, jóvátétellel jár, ellentétben a mi posztkommunista halálcinikus kormányzati arroganciánkkal. Én nyugaton és keleten is dolgoztam emberi jogi kérdésekben, szerintem van hozzáállásbeli különbség (civilizációs különbségnek azért nem mondanám: ez behozható, csak rajtunk áll), és meg tudom érteni pl. a hollandokat, hogy ők hatékonyabbnak tartják, ha a valós és létező emberi jogi problémáikat a saját kormányukkal bokszolják le, minthogyha ezt Brüsszelre bíznák. Nemzetközi segítségnek ugyanis már ott van az Európa Tanács (a strasbourgi Bíróság fedőszerve), amelyet pont emberi jogi együttműködés céljaira alapítottak 1950-ben, nem látják célszerűnek a nemzetközi szintű hatásköröket duplikálni. A nyugatiak szemével tehát a kérdés nem úgy áll, hogy védjük-e az EU-államokon belül az emberi jogokat (természetesen védjük), hanem hogy ezeket az EU védje, vagy a tagállamok az Európa Tanáccsal együttműködve. Számukra az utóbbi a célszerűbb, és úgy gondolják, hosszabb távon mi is jobban járnánk, ha a saját kormányaink fölött megtanulnánk felelősséget gyakorolni. Ebben nincs semmi kétszínűség, én nem látok benne semmi erkölcsileg megvetendőt, csodálkozom, hogy te igen. Az okaik egyébként sokkal hosszabbak, nem fogom itt most kifejteni. Teljesen legitim, ha az ő álláspontjukkal ellentétesen valaki úgy gondolja, hogy nekünk, Közép-Kelet Európaiaknak pedig az lenne a célszerűbb, ha az EU is rendelkezne emberi jogi hatáskörökkel, mert nekünk így a jó, a nyugatiak pedig az irántunk való szolidaritás jegyében mondjanak le egy számukra előnyös megoldásról (én például így gondolom, bár szándékosan kicsit sarkítom az álláspontot, nem ennyire fekete-fehér). Amit nem tudok elfogadni, mert nem a valós helyzeten alapul: 1. Ha valaki az Európa Tanács (pl. a strasbourgi Bíróság) tevékenységét az EU-n kéri számon, az utóbbit vádolva meg „kettős mércével”. Semmi köze egymáshoz a két szervezetnek. 2. Ha valaki az EU-tól elvár olyan lépéseket, amelyeket az hatáskör hiányában nem tehet meg, és utána csodálkozik és csalódott, hogy az EU nem tette meg őket. 3. Mindezt úgy állítja be, mintha ezt az EU valamilyen erkölcsileg elítélendő okból nem _akarná_ megtenni, mert, mondjuk, nem érdekli. 4. Ha valaki kritizálja, hogy nincs az EU-nak emberi jogi hatásköre, de kritizálja azt is, hogy próbál fokozatosan kiépíteni magának (értékközösséget épít). 5. A legfontosabb: ha valaki kritizálja az EU-t, amiért nem avatkozik be számára kedvező módon egy neki fontos politikai kérdésben, de ha az EU számára kedvezőtlenül beavatkozik egy másikban, akkor azonnal „sunyi bagázs”, amelyik „ne ugasson bele” a mi dolgunkba. Én leginkább ebben látom a kettős mércét. Az EU egy jogi szervezet (nem mondhatom, hogy „jogállam”, mert nem állam). Sok hibája van, de konzisztens, és tartja magát a szabályaihoz. Akarhatunk egy más szabályok szerint működő EU-t, de ez mindig csak világos, univerzális szabályok szerint működő EU lesz (illetve nagyon remélem!), nem olyan, ahol ha épp „mi” vagyunk hatalmon, akkor a mi piszkos ügyeink fölött elnéznek, az ellenfeleinket viszont jól megszívatják, aztán ha fordul a széljárás akkor mi járunk rosszul. Ez az, amit itt megszoktunk, ehhez képest szinte üdítő az EU száraz, de kiszámítható technokrata bürokráciája. U. i.: az uborka görbületét sosem szabályozták, ez egy városi legenda.
VKL
2014. jan. 12. 22:03Az EU a keleti bővítés előtt sem volt egységes értékközösség. Az északi germán és a déli latin tempó merőben eltér egymástól, csak éppen északon van a pénz, ezért ők diktáltak, és "örüljenek a jólétnek, és kussoljanak" alapon bevették a délieket. Ez nem értékközösség, hanem ravaszul felépített gazdasági kényszer. Az nem értékközösség, hogy az erős ráerőlteti magát a gyengébbre. Ebben a rendszerben nem az a jófiú, aki emberségesen viselkedik, hanem az, aki szófogadó. Szlovákia szófogadó, Magyarország nem annyira. Malina Hedvig ügye nemcsak emberi jogi szempontból szaftos: kormányzati nyomásgyakorlás az igazságügyi szervekre, kétes szakértői megnyilvánulások, a sértett megfélemlítése, elfogott, majd szabadon bocsátott elkövető. Kicsit sok itt a "szakmai hiba". A tagállami igazságszolgáltatás terén sincs beleszólási jogköre az EU-nak? Akkor milyen alapon mondták meg Magyarországnak, hogy hány évesen lehet nyugdíjazni a bírókat? Ha az EU igazán akar valamit, akkor a hatáskörét meghaladó intézkedésekre is képes (lásd: Tavares-jelentés). Ezzel, ha nem ér el közvetlen hatást, akkor is kellemetlen helyzetbe hozhatja az érintett országot. A magyar közösségét rendszeresen szemen köpő Szlovákiának nem kellett megküzdenie ilyesmivel, a nyugati nagyhatalmak cégeit megszorító Magyarországnak viszont annál inkább. A szólásszabadság állítólagos magyarországi korlátozása miatt is betegre aggódták magukat Brüsszelben, és nem takarékoskodtak a kritikával. Végül rá is kényszerítették Magyarországra a médiatörvény módosítását. Ezek szerint megvannak erre a hivatalos eszközeik. A szlovák állampolgársági törvény miatt viszont nem szánták rá magukat ilyesmire. Pedig meglettek volna erre a hivatalos eszközeik.
Fiala János
2014. jan. 14. 04:43Kedves Laci, A Malina Hedvig ügyében elkövetett „szakmai hibák” emberi jogi kérdések. Már említettem, hogy ezeket miért nem vizsgálta az arra hivatott szerv, az EJEB (mert a panaszos egyezséget kötött a kormánnyal, azzal pedig lezárult az ügy). Az EU egyedi eseteket egyébként sem vizsgálhat. A mo.-i bírói nyugdíjkorhatár kérdése az egész igazságügyi rendszer függetlenségét érintette általában, azért tudtak foglalkozni vele. A mo.-i médiatörvény és az EU esete nagyon tanulságos témánk szempontjából. Ugyanis a kezdeti felbuzdulás után kiderült, hogy az EU-nak alig van hatásköre bármit is kifogásolni a törvényen. Főleg csak technikai részleteket tudtak számon kérni, amit a kormány játszva teljesített is. Az egyébként pocsék médiatörvény (én olvastam, de a részletek nem tartoznak ide) legfontosabb aggályos rendelkezéseit pedig _hatáskör hiányában_ nem tudták kifogásolni, azok továbbra is hatályban vannak. Az egyébként megvan, hogy Szlovákia az EJEB által a szólásszabadság megsértése miatt az egyik legtöbbször elmarasztalt ország? Pl. múlt héten is született erről döntés, kb. két hónapja az előző. Az állampolgárság esetében, miután sokszor elmagyaráztam már, hogy kinek miben és hogyan van hatásköre, és kinek nincs és miért, te ismét leírod, minden magyarázat nélkül, hogy „meglettek volna erre a hivatalos eszközeik”. Nem baj. U. i: az, hogy egy gazdasági együttműködési szervezet attól lenne „értékközösség”, mert „emberségesen” viselkednek benne a tag_államok_ értelmezhetetlen. Az „emberségesség” szubjektív kategória. Ez helyett nyílt, átlátható, egyértelmű szabályokra van szükség.
sohivatal
2014. jan. 14. 09:54egyvalamit elfelejtesz: az EU létezésének fő célja, hogy a sok acsarkodó, kicsinyes európai népecske ne háborúkban gyilkolássza egymást, mint azelőtt évszázadokon át, hanem az EP-ben, EJEB előtt és hasonló fórumokon oldja meg a vitás kérdéseit. Ezt a feladatát tökéletesen teljesíti, midnen más részletkérdés. Hogy az EU latin tempó meg északi mentalitás? Ne röhögtess, és Felvidék mikor volt egységes? Ugyanolyan szerinted egy palóc mint egy csallóközi?
A kommenteket lezártuk.
