Szőnyeg alá söpört problémák. A vegyespárti kongresszus üzenetei

Az amerikai elnökválasztás kissé elnyomta ugyan a Most-Híd hétvégi kongresszusáról szóló híreket, de a Donald Trump megválasztását kísérő hullámok lecsapódása után érdemes visszatérnünk a történésekhez. A figyelmes szemlélő ugyanis több érdekes üzenetet is felfedezhetett a nyilatkozatok sorai között.

Kontextus elemzés röviden.

1. Gondok a Most-Híd háza táján

   

Bugár Béla értékelő beszédét figyelve láthattuk, mekkora gondok vannak a Most-Híd háza táján. A pártelnök ugyanis a széles nyilvánosság előtt kritizálta saját pártja vezetését, konkrétan hogy lusták és nem dolgoznak. Így, mint fogalmazott, nem tudják „eladni “ sem az „eredményeket“. Bugár ugyanakkor kínosan ügyel arra, hogy ha A-t mond, mondjon B-t is. A párt passzivitásán kabinetpolitizálással és a szakpolitika erősítésével javítana, ami helyes.

2. Ravasz vagy Érsek?

Látszólag ez volt a legizgalmasabb kérdés a kongresszus előtt. Legalábbis ami a megüresedett alelnöki poszt betöltését illeti. És bár Bugár utólag igyekezett bagatellizálni a dolgot, blöffölve, hogy Érsek neve reálisan fel sem merült a posztra, ennek ellenkezője az igaz. A közlekedésügyet formálisan vezető miniszter nagyonis szerette volna megszerezni azalelnöki helyet, de azt belső körök megpuccsolták.

Nem volt véletlen ugyanis, ahogy néhány nappal a közgyűlés előtt a párt udvari hírportálja videóban mutatott rá Érsek alkalmatlanságára. A formális tárcavezető ezen a felvételen a vasúti sorompók feleslegességéről hablatyol a vonatbalesetekkel súlyosan érintett csallóközi utakon.

A dunaszerdahelyi érdekeltségű Paraméter Világi Oszkár jóváhagyásával ki is ütötte Érseket az alelnöki székből. Ez volt ugyanis a valódi célja a kompromittáló videó közzétételének.

A bulvárportál egyébként, ha tulajdonosi körének érdekei úgy kívánják, nem először megy szembe a párt egyes képviselőivel. Emlékezzünk csak vissza az önkormányzati választások előtti írásokra, amikor a Nagy – Csicsay – Érsek hármas szétverte a Most-Híd helyi frakcióját, melynek vezetője történetesen Ravasz Ábel apja volt.

És bár Bugár inkább Érseket látta volna szívesebben az alelnöki székben, gyorsan felmérte ennek esélytelenségét, így előre menekülve végül egyedüli jelöltként Ravaszt javasolta. Akinek megválasztása politikai értelemben jó hír a párt számára. A Most-Híd jövője (ha van ilyen egyáltalán) ugyanis sokkal inkább a Ravasz Ábel – Rigó Konrád féle újhullámban rejlik, mint a fokozatosan közröhej tárgyává váló Érsek Árpád és az oligarcha érdekek.

3. Bugár kényszerpályán

Bugár kényszerpályáján egyre inkább elveszíti realitásérzékét. Ezt mutatják nyilatkozatai is, miszerint:

„Prioritásaink sosem érvényesültek még annyira és olyan mértékben, mint ebben a kormánykoalícióban.”

Vagy: „ez a kormány valósítja meg a legjobban a prioritásaikat az összes közül. Jobban, mint az 1. Dzurinda, a 2. Dzurinda, vagy Radičová kormánya.”

Szavait saját holdudvarán kívül szinte már senki sem veszi komolyan. Ezt bizonyítják az elemzők, publicisták, Miroslav Beblavý, vagy Csáky Pál reakciói is.

A Most-Híd kongresszusa arra is rávilágított, hogy a párt intellektuális értelemben, küzdőszellem, elszántság tekintetében kiégett és sokkal rosszabb kondícióban van, mint azt gondoltuk volna.

Nem valószínű, hogy egyedül indulva bejutnának a parlamentbe

Látva felemás teljesítményüket és az elmúlt hónapok közvélemény-kutatási adatait, melyek a párt süllyedéséről számolnak be, és jelenleg alig 6,1 százalékon mérik őket, rámutatnak, hogy Bugár Béla vezetésével a Most-Híd egyáltalán nem biztos, hogy a következő választások után egyedül indulva bekerülne a parlamentbe.

Amit jó, ha szem előtt tartunk a közelgő magyar-magyar párbeszéd előtt.

Király Zsolt

Nyitókép: teraz.sk