Nyitókép forrása: SITA/AP Photo/Chris Seward

 

A Főügyészség csaknem háromtucat helyen kifogásolja az amerikai-szlovák védelmi együttműködési paktum szövegezését. Különösen az atomfegyverek telepítéséről szóló résszel elégedetlen. A javaslatot néhány bocsátotta tárcaközi egyeztetésre Jaroslav Naď (OĽANO) védelmi és Ivan Korčok (SaS) külügyminiszter. Mindketten vérbeli atlantisták hírében állnak, és ez meg is látszik a csomagon.

 

Korábbi cikkünkben már nagyvonalakban górcső alá vettük a kétoldalú védelmi együttműködésről szóló úgynevezett DCA-paktumot, és már akkor is hangsúlyoztuk, hogy rengeteget elárul a helyzetről az a tény, hogy az USA a NATO-szövetség keretein kívül egy kétoldalú szerződéssel fűzné szorosabbra Szlovákiával a katonai együttműködést.

 

Ugyanakkor az is igaz, hogy Lengyelországnak és Magyarországnak is van már saját DCA törvénye, bár érzésünk szerint a magyar verzió szövegezése sokkal több garanciát nyújt Budapestnek, mint a szlovák Pozsonynak.

 

Valószínűleg tényleg így van, hiszen most a Főügyészség is beszállt a vitába. Nem csak hogy 35 ponton támasztott kifogást a javaslat ellen, hanem kedden Maroš Žilinka főügyész szükségét érezte annak is, hogy erre ország-világ előtt a facebookon is felhívja a figyelmet. Sőt, bejegyzésében leszögezte, hogy a 35 hiányosság miatt az egész paktumot ellenzi. Innentől fogva már nyílt politikai ügyről van szó.

 

Milyen problémákat lát a főügyészség?

 

Žilinka kifogásolja a katonai reptereken megnövekedő forgalom miatti hangszennyezés nagyságát. Azt is, hogy szerinte a DCA-megállapodással Szlovákia lemondana szuverenitása egy részéről, mert a NATO-keretein felül további vállalásokat tartalmaz saját állami területén, ahol bizonyos körülmények között le kéne mondania joghatósági elsőbbségéről (erre lehetne példa egyébként az amerikai katonák kisebb vétségek feletti mentessége a szlovák hatóságokkal szemben).

 

A Főügyészség azt is nehezményezi, hogy a DCA beavatkozik az Alkotmány által garantált jogokba (megjegyezzük, sok esetben a mindenkori szlovák politikai vezetést hidegen hagyja, hogy nyíltan szembe megy saját alkotmányával – lásd állampolgársági törvény, amelyet a „nyugati partnerek” kedvéért tartanak hatályban).

 

Žilinka hiányolja a széleskörű vitát szakmai vitát a témában, bár az már most nyilvánvaló, hogy egy ilyen széleskörű vita nagy eséllyel a javaslat végét jelentené. Bár a vádaskodás némiképp alaptalan: a DCA szerződés az előző kormányok idején is téma volt, és Naď és Korčok sajtótájékoztatón tárták a nyilvánosság elé a javaslatot.

 

A Főögyészség egyoldalúnak és aszimmetrikusnak tartja a DCA megállapodás jelenlegi formáját, és keményen bírálta azt is, hogy a szerződés lehetővé tenné, hogy az állami illetékességek hatáskörén kívül tárolhatnának Szlovákia területén külföldi haderőhöz tartozó katonai eszközöket és ellátmányt, amelyeket ráadásul nem szabad szlovák hatóságnak ellenőriznie az amerikaiak jóváhagyása nélkül.

 

Annyira nem lepődhettünk meg, az amerikai haderő esetleges szlovákiai állomásoztatása igen érzékeny pont Szlovákia számára, amely saját szerepét Európában leginkább a mindenkinek megfelelni (kivéve a magyaroknak), és mindenkivel jó kapcsolatra törekedni (kivéve a magyarokkal) elvet követi, nehogy számon lehessen kérni bármit is rajta, illetve, hogy a partnerek szemet hunyjanak az égbekiáltó korrupció felett. Nem mellesleg, a szlovák narratíva nemegyszer leszögezte, hogy az EU és a NATO Szlovákia számára azért rendkívül fontos, hogy ezzel szavatolják, sose legyen országnak sem területi követelése Szlovákiával szemben.

 

Kétarcú politikától a liberális túlsúlyig

 

Azt mindenesetre érdemes lenne elemeznie a szakértőknek, hogy ennek a narratívának van-e valóságalapja a mai világban, vagy csak ezzel akarják igazolni a nyugatorientált tisztviselők azokat a lépéseket, amelyek Szlovákia érdekeit kevésbé, de az EU-ét és NATO-ét annál inkább szolgálja.

 

A kép a közelmúltig nem volt ennyire egyoldalú. A korábbi évek status quo-ja ugyan megkövetelte, hogy a mindenkori külügyminiszter egyértelműen nyugati irányultságú legyen, a baloldali kormányfők viszont nem átallottak oroszbarát kijelentéseket tenni, sőt, egy ideig a V4 is igen népszerű volt. Aztán Robert Fico smeres miniszterelnök 2017-ben elkezdett a V4 ellen állást foglalni, amivel hirtelen kivívta a mainstream balliberális sajtó mindenre kiterjedő bocsánatát is. 2018 februárjában viszont meggyilkoltak egy szlovák újságírót menyasszonyával együtt, és a belpolitikai vihar fokozatosan liberális túlsúlyt teremtett a szlovák politikai térben.

 

Két évvel ezelőtt a Szlovák Nemzeti Párt által vezetett minisztérium még elgáncsolta a DCA-szerződést, még úgy is, hogy százmillió eurónyi beruházást hoztak volna az amerikaiak a két katonai légibázis fejlesztésére. Ma a védelmi miniszter és a külügyi tárcavezető egy emberként állt a javaslat mellé egy olyan időszakban, amikor az orosz-amerikai kapcsolatok enyhén szólva is paprikásak.

 

Belpolitika ügy azonban eddig még nem kerekedett belőle. Ezt az állapotot változtatta meg Maroš Žilinka főügyész bejegyzésével. És valószínűleg folytatása is lesz.

 

Az ellenzék profitálhat belőle a legtöbbet

 

Épp Szlovákia mindenáron kényelmes semlegességet jelentő szerep-felfogása lehet az, ami miatt a DCA-paktum nem megy át a törvényhozáson. A politikai retorika szerint nem jelentené azt, hogy amerikai katonák állomásoznának az országban, a valóságban pedig épp ennek feltételeit taglalja.

 

Az egy másik kérdés, hogy az USA szempontjából az alku igen előnyös lenne, mert lényegében megszerezné a keleti NATO-határ második legfontosabb stratégiai ütközője, a Kárpát-medence felett a teljes manőverezési képességet (Ukrajna sem csak közelsége miatt jelent fenyegetést Moszkvának, hanem kiterjedéséből fakadóan igen nagy műveleti szabadságot adhatnak az ellenséges erőknek).

 

Ám Szlovákiában ma a hétköznapi emberek még kevésbé bíznak a kormányban és a politikai vezetőkben. Ezért nem csak a kormány felelős, hanem épp a Maroš Žilinka-féle Főügyészség, amely kivette a részét a nyár végi rendőrháborúból és az oligarchák szabadon bocsátásból, vagy Zuzana Čaputová államfő, aki ideológiai és politikai okokból módszeresen ássa alá a jelenlegi kormány nem liberális szereplőinek tekintélyét.

 

És épp ezért nagyon úgy fest a dolog, hogy az ellenzék fog profitálni a DCA-paktum körül bimbózó vitából. Jobban mondva, az a Robert Fico, aki sosem átallott mélynemzeti retorikát folytatni, hogy aztán a sikeres választást követően úgy ahogy volt, ki is dobja a kukába. Peter Pellegrinitől és a HLAS-tól hasonló kritikát aligha várhatunk, ő ugyanis épp a nyugati irányba elfogult liberálisokkal készül szövetségre lépni.

 

Amerikai hadsereg állomásozhat Szlovákia területén – Korčok és Naď bemutatta a kétoldalú megállapodástervezetet

 

Körkép.sk

Megosztás:

Tetszett önnek ez a cikk?

Kattintson az alábbi gombra vagy a kommentek között bővebben is kifejtheti véleményét.

Eddig 3 olvasónak tetszik ez a cikk.