Ahogy korábban már megírtuk, újra pályázhatnak a Rákóczi Szövetségnél azok a dél-szlovákiai vállalkozók, akik kétnyelvűsítenék vállalkozásukat, ezzel is elősegítve a magyar nyelv vizuális megjelenését a mindennapjainkban. A pályázható összeg ezer euró beadványonként.
Ha a hegy nem megy Mohamedhez, Mohamed megy a hegyhez alapon egy szép őszi napon úgy gondoltam, elviszem hírét ennek a kezdeményezésnek Ipolyságon. A város szerencsére jó pár vállalkozó szellemű emberrel büszkélkedhet, ám a nyelvi egyenjogúság terén még óriási hiányosságok tapasztalhatóak. Sokszor fájó pont számomra, hogy még a magyar nemzettársaim sem tartják fontosnak, hogy vevőiket anyanyelvükön szólítsák meg.
Elbagatellizálják a fontosságát
Elbagatellizálják ennek fontosságát, vagy éppen valamelyik hangzatos sztereotip ferdítésbe kapaszkodnak. „Mindenki beszél szlovákul, minek a magyar felirat?,“ vagy „Én ilyenre nem költök pénzt, aki akar, úgyis vásárol.” Ha valaki kifogást szeretne találni arra, hogy mit miért nem csinál meg, ennek tárháza kimeríthetetlen. Ilyen gondolatokkal felvértezve vágtam bele minden mindegy alapon, úgy gondolva, egy próbát megér.
Közel egy nap alatt több mint húsz vállalkozóval volt szerencsém találkozni. A stratégia hasonló volt. Kicsit puhatolóztam, esetleg rákérdeztem a magyar nyelv hiányának az okára. A legtöbb esetben még a fent vázolt kifogásokkal sem takaróztak, széttárták kezüket, hogy ez van. Amikor felvázoltam a program által kínált lehetőséget, a fagyos légkör enyhült. Azért az ezer euró nagyúr, abból sokat lehet tenni.
Kevesen tudtak róla
Amit egyúttal megtanultam, hogy hiába a jó kezdeményezés, ha az általam megszólítottak közül még egy sem hallott róla. Mindenesetre a fogadtatás pozitív volt, örültek a lehetőségnek és remélem veszik a fáradtságot és a tettek mezejére lépnek. Néhány hónap múlva, a pályázatok kiértékelése után még majd teszek egy sétát a városomban és beszámolok majd az elért eredményekről.
Megjegyezném azt is, hogy Ipolyságon van néhány külföldi befektető, akik számára nem volt megterhelő a kétnyelvű cégtáblák kihelyezése, sőt, meg azoknak az ázsiai boltosoknak sem, akik olcsó portékájukat kínálják. Valahogy mi magunk nem tudjuk rendezni a sorainkat és kiállni magyarságunkért, még ilyen filléres dolgokban sem.
Ennek tudatában nehéz elvárni a komolyabb összefogást fajsúlyosabb kérdéseknél. De mégis úgy gondolom, az építkezést alulról kell elkezdenünk, ha kell, akár a nulláról is. Ne hagyjuk, hogy megváltozzon Dél-Szlovákia arculata.
Ha ezer évig ellenálltunk mindennemű nyomásnak, most, a demokrácia lehetőségeivel és ezernyi jogaival teletűzdelt rendszerében éljünk is azokkal.
Dian Csaba
Képek: illusztrációs felvételek Ipolyságról
Nyitókép: Egyházi Dóra
Megosztás:
Tetszett önnek ez a cikk?
Kattintson az alábbi gombra vagy a kommentek között bővebben is kifejtheti véleményét.
Kommentek
Kommentek
Nádasdi Szabó Zoltán
2017. okt. 08. 13:02Egyik évben Párkányban jártunk feleségemmel, a nagy őszi vásárban. Sok kínai árus volt... nem lepődtünk meg rajta, van Magyarországon is épp elég. Egy helyen nagyon helyes szobapapucsokat láttunk, de csak egyik lányunk lábméretére találtunk megfelelőt. Kerestünk tovább a másik lányunk számára is. Feleségem - azt hittem, nagyon naivan - magyarul mondta a kínainak, milyen méretű papucsot keres. A kínai egyetlen másodpercig gondolkodott, majd az egész árukészletét átforgatta... sajnálkozva tárta szét a kezét, majd így szólt: "nincen" :) meg voltam döbbenve... nem elég neki szlovákul megtanulni, magyarul is ért? Egy harmadik helyen aztán kaptunk megfelelőt.
A kommenteket lezártuk.