Dobfenek a Gortva-patak nagy kanyarulatának kicsinyke faluja. A Gortva itt lelassult folyású, így a falu határa mindig ingoványos, mocsaras volt. A nép, ha el is vett valamennyi termőföldet magának, a mocsár azt rövid úton mindig visszavette.
Nehéz élete volt az itteni embernek, de az ilyen körülmények nevelik a kemény embereket.
A kicsi, félreeső község 151 lelket számlál. Jámbor, hivő emberek, akik eldugottságuk miatt a környéken talán legjobban megtartották nemcsak katolikus hitüket, de népszokásaikat is. A közeli Péterfalára jártak templomba, míg aztán 1927-ben felépítették a saját templomukat. Egyszerű szerkezetű, mutatós templom, amely közvetlenül a főút mellett lévén soha nem kerülte el az utazó szemét.
A figyelmes utazónak most is feltűnhetett, hogy a templom külseje pár hete nagy változásokon ment keresztül. Mik is voltak ezek a változások?
„Sajnos az évek alatt elhasználódott a templom és ez látszódott már nagyon a külsején. Gondoltunk egyet a testvéremmel és nekifogtunk a munkálatoknak. Festéket vettünk, pénzt gyűjtöttünk, szerveztük a munkát. Rendbetettük a tornyot, elvégeztük a homlokzat és egyéb kültéri elemek festését. Persze féltem kicsit, de rövidesen a félelmemet nagyon jó érzés váltotta fel. Az emberek vették a lapot, a pénz is összegyűlt és a munkák is mentek. Csodálatos volt átélni, hogy még a legszegényebb emberek is adtak pénzt. Ha pedig megszólítottam őket, félretettek mindent és jöttek. Tulajdonképpen nem is volt nagyobb gondunk, minden ment, mint a karikacsapás. Isten segedelmével nyolc nap alatt el is végeztük azokat a munkákat, amelyeket beterveztünk”
– mondta el Kovács Ottó, a munkálatok mozgatója, a kérdésünkre válaszolva. Hozzátette, hogy a templombelsőre még annyi pénz jutott, hogy az elavult égőket modernekre cserélték és digitális kijelző-táblájuk is lesz.
A dobfeneki emberek előbbre jutottak, az elvégzett munka eredménye láthatóan jó érzéssel tölti el őket. Többen közülük kifejtették, örülnek, hogy a munkák elkészültek Nagyboldogasszony ünnepére, hiszen a templom éppen az Ő tiszteletére lett annak idején felszentelve.
Portálunk részt vett a vasárnapi ünnepi körmenet előmiséjén szombaton, képeket készítve olvasóink számára a megújult templomról, a templombelsőről és a mise lefolyásáról.
A misét ThDr. Juhász Attila PhD Péterfalai plébános cerebrálta. Prédikációjában Nagyboldogasszony ünnepének jelentőségéről beszélt. Elmondta, hogy az ünnep a legnagyobb Mária-ünnep. A Szűzanya haláláról, mennybevételéről, életének a kiteljesedéséről szól.
Beszélt arról is, hogy vasárnap a körmeneten a szentségtartót fogják körbehordozni, Krisztus testével. Mária is ilyen szentségtartó volt, amennyiben magában hordozta Krisztust. Isten a kegyelemmel teljes Máriát testestül-lelkestül felvette a mennyországba. Kegyelemmel teljes volt, mert Isten egyedül őt kímélte meg az áteredő bűntől. Most a mennyei dicsőségben részesült Máriára néz a hívő földi ember, Életének Vezércsillagára.
A Körkép.sk a mise után a plébánost kérdezte, hogyan értékeli a templomon elvégzett munkálatokat:
„A templom nagyon szép lett, öröm ránézni. De nem is annyira a munkák minőségéről szeretnék beszélni, sokkal inkább fontosnak tartom a híveknek az igyekezetét, összefogását, ami a munkálatok elvégzését jellemezte. Jöttek, hogy ez a szándékuk.
Persze, biztattam őket, de megmondom őszintén, megfordult bennem, hogy ugyan meg tudják-e valósítani a szándékukat, urai lesznek-e a helyzetnek. Urai lettek. Isten segedelmével, megvalósították az elképzelésüket. Csak dicsérni tudom őket. Egy kis közösség nagy tettet hajtott itt végre”
– mondta el nekünk dr. Juhász.
Mede Géza
Képek: a szerző, Farkas Alexandra, Facebook.com
Megosztás:
Címkék: 13 és fél perc Dobfenék Gortva-patak Mária ünnep Nagyboldogasszony ünnepe Péterfala prédikáció Szűzanya halála
Tetszett önnek ez a cikk?
Kattintson az alábbi gombra vagy a kommentek között bővebben is kifejtheti véleményét.