1953. november 25-én, a londoni Wembley Stadionban játszotta „az évszázad meccsét” az angol futballválogatott és a legendás Aranycsapat, melyen a Puskás Ferenc vezette magyar nemzeti tizenegy győzedelmeskedett, 6:3 arányban. A diadal történelmi jelentőségű volt, hiszen az angol futball addigi 90 éve alatt először fordult elő, hogy egy kontinensről érkezett válogatott saját otthonában győzze le Angliát.
Az Aranycsapat, mely 1950 júniusa óta őrizte veretlenségét, az 1952-es helsinki olimpián szerzett aranyérem, majd az 1953-as közép-európai bajnokság megnyerése után egyértelműen a világ legjobb alakulatai közé lépett, ennek következtében pedig úgy az ország vezetése, mint a közvélemény azt várta, hogy a közelgő, 1954. évi világbajnokságon is diadalt arat. Sebes Gusztáv a nemzeti tizenegy felkészítése érdekében még Helsinkiben megszervezte az angolok elleni barátságos mérkőzést, amit a Rákosi Mátyás-féle pártvezetés először aggályokkal fogadott, ám az összecsapásban rejlő propagandalehetőségek miatt végül mégis beleegyezett az Aranycsapat londoni utazásába.
A találkozóra „rákészült” Sebes Gusztáv szövetségi kapitány: a helyszín tanulmányozása során lemérte a pályát, minden részletre figyelt, még arra is, hogy nehezebb labdával játszanak majd.
Az angol válogatott a legendás Wembley Stadionban fogadta Puskásékat, ahol az „évszázad mérkőzésére” 1953. november 25-én több mint százezren voltak kíváncsiak. Bár a Walter Winterbottom által menedzselt csapat tisztában volt az Aranycsapat képességeivel, a hírek szerint az angolok nem sokat aggódtak a magyarok elleni meccs miatt; bizonyára úgy gondolták, hogy ha 90 év alatt egyetlen olyan válogatott sem tudott győzedelmeskedni a szigetországban, amelyik a brit szigeteken kívülről, a kontinensről érkezett, miért éppen egy ilyen kicsi ország esetében lenne ez másként?
November 25-én még az is a rádiót hallgatta, akit hidegen hagyott a foci, mindenki Szepesi György közvetítésére figyelt. A politikai vezetés is a rádiók előtt, mellett ült, a kommunista uralom elvárta a mieink sikerét. Nem kellett csalódniuk a fiúkban. Egy perc után már örülhettek a magyarok Hidegkuti gólja miatt. A vezető találat után Puskás lesgólt lőtt Leo Horn játékvezető szerint, ki tudja, mi lett volna a végeredmény, ha megadja a találatot. Szinte felfoghatatlan, hogy a meccs 57. perce után már nem született gól.
A mérkőzés statisztikáiból az is kiderült, hogy az Aranycsapat nemcsak sok gólt lőtt, hanem sok lövést küldött kapura, a „lőlap” tanúsága szerint annak minden oldalára, míg a házigazdák a magyar kapunak csak a jobb oldalára támadtak.
A világsajtó címlapon, szenzációként hirdette az eredményt, míg az angolok katasztrófaként aposztrofálták. Magyarországon a politika propagandaként használta a „nyugati világ” legyőzését. A Puskás Ferenc vezette magyar válogatott győzelme ugyanakkor nem csak az eredmény miatt volt történelmi jelentőségű, hanem azért is, mert a Wembleyben mutatott – egyébiránt Sebes Gusztáv által kidolgozott – taktikával az Aranycsapat új utakra vezérelte a világ labdarúgását.
rubicon.hu, nso.hu, 24.hu
borítókép: back-post.com
Megosztás:
Címkék: 1953 Anglia aranycsapat események foci Főoldal Grosics Gyula helsinki olimpia Hidegkuti Nándor kommunizmus labdarúgás London magyar labdarúgás magyar válogatott puskás ferenc rádiós közvetítés Rákos-rendszer Sebes Gusztáv sport taktika Wembley
Tetszett önnek ez a cikk?
Kattintson az alábbi gombra vagy a kommentek között bővebben is kifejtheti véleményét.