Van egy kollégám a Petíciós Bizottságban, befolyásos tag, svéd liberális. Irányomban korrekt, de a jelenlegi magyar kormányt nagyon nem szereti. (…)
A kölcsönös viszonyunk – ennek ellenére – korrekt. Igaz, túl sokat nem beszéltünk eddig a jelenlegi európai liberális világlátás kiüresedett voltáról (…).
Beszéltünk azonban más dolgokról, és valamilyen oknál fogva szinte szívta magába a szavaimat. Azt kérdezte ugyanis, szerintem miért reagál Kelet-Európa eltérően a migrációs válságra, mint Nyugat-Európa nagy része.
Levezettem neki az elmúlt fél évszázad eltérő történelméből fakadó, különböző pilléreket az értékrendjében tudó szocializációs hatásokat, amelyek Nyugat-Európát jórészt elpuhították és mesterséges témákkal való foglalkozás irányába ösztönözték mondván, hogy ez a modernizáció útja.
Kelet-Európa viszont állandóan bukdácsolt, gyakran fuldokolt, és nem ért rá mesterséges agymenésekkel foglalkozni, hanem produkálnia kellett. (…) És ez arra késztette őt, hogy reálisabban szemlélje a világot, és valós problémákra – mint a migránsválság is – életszerűbb válaszokat tudott produkálni. (…)
November 12-én – fontos a dátum, egy csütörtöki napon, a fekete péntek, 13-a előtt – a Petíciós Bizottság a Mikó kollégium ügyét tárgyalta. (…) A szünetben odajött hozzám a svéd kolléga, eléggé zavartan viselkedett. Elnézést kért, hogy kicsit indiszponált volt, majd azt mondta: Tudod, nem érzem jól magam. Ma délután ugyanis bejelenti a miniszterelnökünk, hogy Svédország is bevezeti a határellenőrzést.
A tekintetében szégyenkezést és zavarodottságot láttam. S akkor még egyikünk sem tudhatta, mi történik majd Párizsban, 13-án…
Szabadujsag.com, Csáky Pál: Az az árulkodó tekintet
(Megjelent a Szabad Újság december 2-i számában.)
Megosztás:
Tetszett önnek ez a cikk?
Kattintson az alábbi gombra vagy a kommentek között bővebben is kifejtheti véleményét.
