Érzelmeket vinni a politikába nem túl szerencsés. A félelem oka már évszázadok óta ugyanaz, mint ami az európai politikát formálja – az egész kontinens szerencsétlenségére.
Félni Németországtól
Európa köldökzsinórral kötődik Németországhoz. Csakhogy ez nem így volt Németország egyesítése előtt. Bismarck 1862-ben megjegyezte:
„A kor nagy kérdéseit nem szónoklatokkal és szótöbbséggel, hanem vassal és vérrel lehet eldönteni.”
Akkor az egyesült Németország maga alá gyűrte Európát. A német imperializmus paradox módon a francia imperializmus következménye volt. Németország elődjét, a Német-római Birodalmat 200 különböző részre darabolták fel, és ezek a részek képtelenek voltak ellenállni Napóleon seregeinek.
Jóval azután, hogy Napóleont legyőzték, Bismarck megértette, hogy Németország biztonsága csak saját erejétől függ. És egy újabb támadástól való félelem okán kiépítette az erős Németországot. A nyugat és kelet felől érkező támadásoktól tartva robbantotta ki az első világháborút.
Aztán jött a gazdasági válságtól való félelem, ami a németeket Hitler szocializmusa felé terelte. Feléledt a jól ismert félelem egy újabb európai háborútól – és megjelent Európa integrációjának szükségessége.
Integrálódni félelemből
Az európai integráció a Szén- és Acélközösség 1951-es megalapításával kezdődött. Létrejöttének célja egészen prózai: Franciaország igyekezete, hogy korlátozza Németország acéltermelését. Pár évvel később létrehozták az Európai Gazdasági Közösséget, aminek a célja egyesíteni a kontinenst egyszer s mindenkorra.
Az ezt követő évtizedekben Németország fejlődött, a márka erősödött és a többi országnak meg kellett hajolni a német gazdaság előtt. A szocializmus bukása után Németország újraegyesítése az európai integráció újabb szakaszát indította el.
Franciaország egyetértett, hogy Németországgal azzal a feltétellel egyesülhet, hogy idővel feladja a márkát. És lőn az euró. Egy politikai projekt bármiféle reális gazdasági alap nélkül. Európa megpecsételte önmaga és a valutaunió sorsát.
Félni az eurótól
A görög válság volt az, ami felébresztette a félelmet az eurozóna jövőjét illetően. Kiderült, hogy a király meztelen: vajon milyen mélyen kell a többi tagállamnak a zsebébe nyúlnia, hogy stabilizálni tudják az eurót?
A legjobban a hétköznapi emberek értették meg a helyzetet. Rájöttek, hogy az európai integráció nem hozott nagy előnyöket, csak félelmeket amiatt, hogy mi történhet, ha az ország kénytelen kilépni az eurozónából.
Víziót a félelem helyett
És épp ezen a héten, amikor az európai közösség megszületésének 60. évfordulóját ünnepli, Nagy-Britannia ezt a közösséget elhagyja. Szimbolikusan és racionálisan.
A britek távozása Európa számára reményt jelent. Reményt, hogy az elsődleges politikai motiváló erő nem feltétlenül a félelem lesz, hanem a vágy, hogy végre helyesen cselekedjen.
Aktuality.sk, Komentár Ronalda Ižipa: Európu ovláda strach
Nyitókép: aktuality.sk
Megosztás:
Tetszett önnek ez a cikk?
Kattintson az alábbi gombra vagy a kommentek között bővebben is kifejtheti véleményét.
