Duray Miklós: Egy új harc kezdődött

Nyitókép: Körkép.sk

(…)

Harminc évvel ezelőtt éppen a pénzérdek kezdte szétdarabolni a túlnyomó többség által kívánt egységet, aminek a kezdete a pénz-érdek kapcsolatban az 1970-es évek elejétől, az úgynevezett konszolidációs korszaktól kezdett fokozatosan szerepet játszani.

(…)

   

A jelennek is van kezdete, aminek időpontja 2006. Az MKP nem került be az első Fico-kormányba, pedig minden esélye megvolt rá. Fico csak koalíciós kormányt tudott alapítani, de az általa utált vagy megvetett Szlovák Nemzeti Pártot csak az MKP-val tudta volna helyettesíteni. (Sokan nem tudják, hogy Vladimír Mečiar is megvetette az SNS-t, bennünket többre tartott, mert közöttünk kevesebb volt a korrupt személy). Hogy nem így lett, ezt az MKP gazdasági háttércsoportjának mérhetetlen kapzsisága okozta. Olyan pozíciókat akart megkaparintani a közlekedésügyi, vízgazdálkodási ágazatban és telek-spekulánsi kapcsolatokban, amelyek elfogadhatatlanok voltak Fico számára, noha ezeket a követeléseket Robert Kaliňák is támogatta – s majdnem beletört a foga.

Az MKP tehát 2006-ban nem került be a kormányba. Bugár Bélát 2007-ben leváltotta elnöki tisztségéből az MKP kongresszusa. A párt addigi gazdasági érdekcsoportja, vezéralakja Világi Oszkár és okos pénzügyesei azonban nem nyugodtak bele a helyzetbe és Bugárt előtérbe helyezve 2009-ben megalakították a Most-Híd nevű pártot.

Ennek két következménye lett. A Most-Híd 2010-ben bejutott a parlamentbe a gazdaságilag érdekelt magyarok és a korábbi kormányzásból kiábrándult szlovákok támogatásával, majd tagja lett a kormánykoalíciónak, az MKP pedig nem jutott be a parlamentbe.

Azóta folyamatos és szemmel látható a felvidéki magyar közösség politikai és társadalmi bomlása. Előtte csak sejthető, noha mérhető volt, azóta korábban nem észlelhető jelei is mutatkoztak.

Csupán adalékként érdemes megemlíteni, hogy évekkel ezelőtt, az Orosz Örs vezette gombaszögi tábor egyik nyitódélelőttjén Németh Zsolt, a Magyar Országgyűlés Külügyi Bizottságának elnöke megnyitó beszédének végén felhívta a jelenlévő fiatalok figyelmét a közelgő (2016-os – szerk. megj.) szlovákiai parlamenti képviselőválasztásra és kérte őket, hogy szavazzanak az MKP jelöltjeire. Németh Zsolt zárszava hihetetlen tiltakozást váltott ki a jelenlévőkből és nyíltan elhatárolódtak az MKP-tól, de a felvidéki magyar politikai közélettől is

A következményeket ismerjük. Akkor a Most-Híd ugyan még bejutott a parlamentbe, majd a kormányba is, de fokozatosan csökkent a támogatottsága, az MKP népszerűsége ugyan nem sokat változott, csak ingadozott 3% körül, a 2020-as parlamenti választás pedig meghozta a felvidéki magyar politika teljes csődjét. A szervezett magyar közélet kiesett a szlovákiai országos politikából. Ez a nyílt felháborodás része volt a szétesésnek.

(…)

Nem vettük figyelembe, hogy időközben megváltozott a Most-Híd gazdasági háttércsoportja. A kezdeti hangadót, Világit, akinek szintén elsősorban maga felé hajlott a keze, kiszorították az egyéb szlovák érdekcsoportok, amelyek több pénzszerzési, lenyúlási lehetőséget biztosítottak az MKP-t szétverő személyeknek. Szakszerűtlen lenne, ha ezt nem vennénk figyelembe. Tudni kell, hogy Világi 1998-2000-től mind a szlovákiai,mind a magyarországi gazdasági érdektengerben áztatta a lábát, de a 2010-es évek közepe táján kezdték kiszivattyúzni a talpa alól a szlovákiai pocsolyát. Ez összefüggött a Bugártól való eltávolodásával is. Nem állunk messze a valóságtól, ha feltételezzük, hogy az eltávolodást Bugár újabb érdekkörei kezdeményezték.

Ennek egyik következménye lett az új szlovákiai kapcsolatok kialakítása. Mivel Világi vitathatatlanul magyar, ez meghatározta a csoportkeresését is. A maradék MKP alkalmatlan volt erre, a Most-Híd pedig kicsúszott a kezéből. Keressük tehát az alkalmasat és ha nincs, gyártani kell.

(…)

én az MKP-t és a Most-Hidat tekintem párttársnak, annak ellenére, hogy ők a korábbi pártszakadás maradványai és a Most-Híd az okozója. Mindkettőnek van helyi vagy területi szervezeti felépítése, kapcsolatrendszere. Ezek egy része a pártszakadás idejéből maradt fenn, egy része új. A lényege a szervezettség.

(…)

Két tárgyalófél van, igaz, nem azonos súlyarányúak. Az MKP 75 százalék, a másik a maradék. Ebbe nem lehet beleférkőznie egy nemlétező harmadiknak, ez matematikai logika. Akinek nincs meghatározható szerkezete, az csupán egyénileg társulhat a meglévőhöz.

(…)

Ilyen körülmények között nem lesz egyhamar egységes pártjuk a felvidéki magyaroknak, aminek kárát látják a velünk egy régióban élő szlovákok és a többi számbeli kisebbségben élő közösség is.

Duray Miklós – Felvidék.ma