Gyimesi György: A szlovákiai magyarok nem jelentenek biztonsági kockázatot

Nyitókép: Facebook (reprofoto)

Rengeteg negatív reakciót és kommentárt váltott ki nemrégi kijelentésem, miszerint az SaS tevékenysége a jelenlegi kormányban veszélyt jelent a nemzeti közösségek jogaira vonatkozóan. Elképzelhetetlen, hogy egy liberális párt, mely létezésének esszenciális alapját az egyén szabadságának hangsúlyozása adja, akadályozza a nemzetiségi közösségek jogainak kiterjesztését.

Azt, hogy az SaS képviselői valójában mit éreznek a nemzeti közösségek – elsősorban a szlovákiai magyarok iránt –, nemrégiben egy televíziós vitaműsorban Martin Klus ismertette. A kérdésre, hogy miért ellenzi a kettős állampolgárság lehetőségét magyarjaink számára, az abháziai, donyecki és a kelet-ukrajnai helyzettel érvelt. Egyszerűsítve ez azt jelenti, hogy Martin Klus érvként a biztonsági kockázatot hozta fel. Számára és minden bizonnyal az egész SaS számára (mivel ő a párt külpolitikai csapatvezetője) azok a szlovákiai magyarok jelentenek biztonsági kockázatot, akik felvennék a magyar állampolgárságot.

   

Állításának abszurditását és szörnyűségét az is megsokszorozza, hogy Szlovákiához hasonlóan Magyarország is NATO- és EU-tag, amit az államtitkár úr a kijelentései során egyáltalán nem vett figyelembe. Ettől már tényleg nem áll távol az a másik általánosítás, miszerint az SaS külügyi szakértője nyilatkozatai szerint fegyveres konfliktustól tart Dél-Szlovákiában.

Ezeken a 90-es évek legsötétebb, mečiarista korszakára emlékeztető kijelentéseken nem lenne semmi különös – ilyen alacsony szintű véleménynyilvánítással rendelkezik néhány marginális, soviniszta párt és mozgalom képviselője is –, ha nem a szlovák külügyi államtitkár szájából hangzanának el. Vagyis a szlovák kormány egyik jelentős képviselőjétől, aki mellesleg saját bevallása szerint magyar gyökerekkel rendelkezik. A teljesség kedvéért hozzá kell tennem, hogy a tavalyi választási időszakban Martin Klus ellenzéki képviselőként kétszer is beterjesztette a parlamentben az állampolgárságról szóló törvényjavaslatot. Ez a törvény lehetővé tette volna, hogy a szlovák állampolgárság elvesztése nélkül bárki felvehette volna egy másik ország állampolgárságát. Most, államtitkárként már biztonsági kockázatot lát benne az országa számára. Érdekes, nem?

Térjünk vissza a dolgok érdemi részéhez. A jelenlegi állampolgárságról szóló törvényjavaslat megnyugtató megoldást hoz azon polgárok számára, akik legkevesebb öt éve élnek vagy dolgoznak egy másik államban, amelynek aztán felveszik az állampolgárságát. A törvényjavaslat az ilyen típusú állampolgárság-felvételt nem köti össze a szlovák állampolgárság elvesztésével.

A Szlovák Köztársaság ezt az adott ország „autentikus kötelékének“ meglétével magyarázza. Ez a törvényjavaslat továbbra sem foglalkozik a szlovákiai magyarokkal, akik történelmi, etnikai, érzelmi és nyelvi kötődés alapján szeretnék felvenni a magyar állampolgárságot anélkül, hogy elhagynák szülőföldjüket. A kérdés tehát így hangzik: mi lehet autentikusabb annál a kötődésnél,  mint amit az előbb megneveztem? Ezeket a kötődéseket nyugodtan össze lehet hasonlítani az anya-gyermek kötődéssel, ami nem azt jelenti, hogy egy ilyen személy nem akar a Szlovák Köztársaság lojális polgára lenni.

Martin Klus nyilatkozataival teljes meztelenségében felfedte néhány szlovák politikus fóbiáját, és emlékeztetett minket arra, hogy a mečiarizmus szelleme továbbra is kísért a társadalmunkban. Egyértelmű, hogy a polgároknak címzett ilyen típusú kijelentésekkel Klus diszkvalifikálja magát külügyi államtitkárként, és egy normális országban három percnél tovább nem maradhatna pozícióban.

Mivel Szlovákiában élünk, ezen nyilatkozata után – amit nem első alkalommal tett – teljesen felesleges önreflexiót várni. Meggyőződésem, hogy a szlovákiai magyarok számára nem maradnak észrevétlenek ezek a megnyilvánulások, és elegendő ideig rezonálnak majd. Legalább addig, amíg nem születik számunkra kedvező eredmény.

Gyimesi György – Facebook