A pozsonyi Ligetfalun nőtt fel, és olyan neves egyetemeken tanult, mint a George Mason University és a brit Oxford. Napjainkban Washingtonban él és dolgozik, mindemellett a világ legkiválóbb gazdasági kommentátorai közé tartozik. Cikkeit az olyan világszerte ismert médiumok közlik, mint a Financial Times, The New York Times, The Washington Post, Politico és a The Wall Street Journal.

 

Dalibor Roháč a Postojnak adott interjújában a jelenlegi Amerika megosztottságáról, a think-tankekről és azoknak az egyetemeknek az atmoszférájáról is beszél, ahol egyre intoleránsabban fogadják a konzervatív nézeteket.

 

Az írásait világhírű médiumok publikálják Amerika- és Európa-szerte. A jobboldali és a baloldali újságok szerkesztői gárdájába egyaránt beletartozik. Úgy emlékezünk Önre, mint egy rendkívül fiatal libertariánus férfira. Mit gondolna a 20 esztendős Dalibor Roháč, ha a mostani írásait elolvasná?

 

Talán boldogtalan lenne, hogy egy baloldali etatista vált belőle. (Nevetés) Természetesen nem vagyok az, de empátiával tudok visszatekinteni a környezetem egykori véleményére, és el is tudom fogadni őket. Csakhogy a valóság jóval összetettebb annál, mint amit egy 18 éves libertariánus gondol a világról.

 

Továbbra is a klasszikus liberálisok egy csoportjához tartozom. Hayek, Buchanan, Friedman olyan jelentős gondolkodók, akiknek az üzenetét komolyan kell venni. Csak az ő híveik azok, akiknek sosem elegendő a mantrák ismételgetése, valamint azok alkalmazása.

 

(…)

 

Ön olyan neves intézményekben dolgozott kutatóként, mint a lodoni Legatum Institue és a Cato Institute, most pedig az American Enterprise Institute-ban (AEI) tevékenykedik. Ennek ellenére a neve az olyan típusú újságokban megjelent cikkei lévén lett világhírű, mint például a The New York Times. Hogyan sikerült megvetnie a lábát ennek a kemény globális konkurenciának a világában?

 

Egy olyan napilaphoz, mint a The Washington Post naponta mintegy 50 olyan kéretlen cikk érkezik, amelyeknek a többségét vagy az összeset egyáltalán nem tudják megjelentetni.

 

Ha beküldené az írását egy teljesen más név alatt, mennyi lenne az esélye arra, hogy a cikkét megjelentetik?

 

Nem nagy. Az, hogy egy cikket megjelentessenek a hírnévtől és az elismertségtől is függ.

 

27 éves korától publikál. Mégis hogy sikerült mindezt elérnie?

 

Egy szerencsés véletlennek köszönhetően. Harmadik napja dolgoztam a Legatum Institute-nál, amikor bemutattak a The Wall Street Journal Europe napilap szerkesztőjének.

 

Vettem a bátorságot, és elküldtem neki két írásomat. Ő egy kicsit átdolgozta a szövegemet, majd megjelentette. A másik cikkem felajánlásakor már hivatkozhattam a korábban megjelent írásomra, utána pedig már minden ment magától.

 

(…)

 

Az egyes amerikai egyetemeken olyasmi zajlik, amit az intellektuális rasszizmus megnevezéssel is illethetnénk. Pontosabban: az extrémnek minősített konzervatív nézetek kiűzése történik. Az amerikai think-tank világban is működik ilyesmi?

 

Nem, sőt, azt gondolom, hogyha ezek a trendek rosszabbodni fognak az egyetemeken, akkor az olyan intézmények, mint a miénk, átveszik az egyetemek eredeti feladatát, mivel olyan fórumok szerepét fogják betölteni, ahol az eszmék – gyakran a kontroverzek is – találkozni fognak.

 

Természetesen, ez az egyetemek feladata lenne, ahol a nehéz kérdésekről érzelmek nélkül, igényes intellektuális normák mellett kellene tudni beszélgetni. A jelenlegi Amerikában ezzel, sajnos, problémák vannak.

 

Ez volt a saját tapasztalata is?

 

Személyesen is gyakran járok előadásokat tartani az egyetemekre, de még sosem tapasztaltam rossz reakciókat a diákoktól. Az én nevem se nem híres, se nem kontroverz.

 

A kollégáim, konkrétan Charles Murray és Christina Hoff Summers már találkozott radikális fiatal férfiak és nők tömegével. Ez egy intő jel, de nem szeretném azt állítani, hogy az egyetemek elveszítették a jelentőségüket, és minden pusztulásra ítéltetett.

 

A felmérések azt mutatják, hogy a milleniális (ezredfordulós) generáció a szocializmus irányába elmozdult generáció, ami a krízissel és a korporativizmussal hozható összefüggésbe. Az eredmény pedig az, hogy az egyetemeken, ahol az akadémiai sokszínűség szellemének kellene uralkodnia, olyan mértékben erősödik az összeférhetetlenség más nézetekkel szemben, amire az elmúlt 30 évben nem is volt példa.

 

Talán igaz, de én nem látom ilyen tragikusnak a helyzetet. A 60-as években az egyetemi kampuszokon sokkal elterjedtebb és erőszakosabb tiltakozások voltak, mint manapság. A jelenlegi állapotok a kettévált amerikai társadalom közti szakadék elmélyülésével hozhatók összefüggésbe. A mai átlagos demokrata jóval baloldalibb, mint amilyen a 90-es években volt, míg egy átlagos republikánus jóval jobboldalibb, mint 20 éve. (…)

 

A milleniálisok lehet, hogy valamiben baloldaliabbak, mint az előző generáció. Több szociális támogatást akarnak, cinikusabban viszonyulnak a jelenlegi államhoz, és nem akarnak adót fizetni. Ezek inkább szétszórt hozzáállásra vallanak.

 

Előfordult, hogy a kollégái az AEI-ből törölték az előadásaikat?

 

Murray már párszor jelezte, hogy erre meg arra az egyetemre inkább nem megy előadni. Tavaly volt egy előadása a Middlebury College-ben, és egy olyan tömeggel kellett szembenéznie, ahol kiabáltak rá és erőszakosan viselkedtek vele. Az előadást áttették egy másik terembe, miközben az egyik baloldali tanárnőt valaki úgy fejen ütötte, hogy kórházban kötött ki. Talán ez volt a legradikálisabb momentum, amiről tudok.

 

Ez egy új trend, vagy inkább a közösségi médiumok miatt tanúsítunk neki nagyobb figyelmet?

 

Minden bizonnyal nagyobb figyelmet fordítunk az ügyre, mint kellene, másrészt a radikális csoportok sokkal jobban tudnak szervezkedni az internetnek köszönhetően. De bevallom, engem sokkal jobban nyugtalanít az amerikai társadalmon belül egyre mélyülő szakadék, valamint az, hogy az emberek egyre inkább elveszítik a politikai intézményekbe vetett bizalmukat. Ez a való, látható trend. Az egyetemen uralkodó nyugtalan helyzetek ennek az egésznek a visszatükröződései. (…)

 

Önnek már van tapasztalata a fiatal amerikaiakkal. Milyen a benyomása?

 

(…) Alapjában véve jók a benyomásaim. Ne gondolja senki, hogy egy elbutított, fanatikus fiatal generáció nőtt fel nulla tűrőképességgel más nézetek irányába.

 

(…)

 

A felmérésekből tudjuk, hogy Trumpnak a konzervatív evangélikusok között sikerült megtartani a pozícióját. Ők voltak azok, akik eleinte gyanúval tekintettek rá, most pedig olyan elnökként tisztelik, aki őket reprezentálja. Az AEI-ben intellektuális konzervatívok között mozog, hogy vélekednek ezek az emberek Trumpról?

 

Nagyon sok olyan embert ismerek ebből a környezetből, akik szintén ezzel a lojalitással rendelkeznek Trumppal szemben. De nehéz lenne olyan embereket találni, akik mindenben képesek lennének Trumpot védelmezni. Épp ellenkezőleg, az intellektuális konzervatívok között sokan a kétségbeesés határán vannak attól, ami a Republikánus Pártban történt. Úgy vélik, hogy a pártból egy hatalommegtartó mechanizmus vált a közpolitika tartalmára való tekintet nélkül.

 

Megtörténhet Trump elnöksége alatt az, hogy ezeknek az embereknek egy része pártot vált?

 

Ez attól függ, hogy mi történik a demokratákkal, tehát, hogy középre vagy inkább balra húzódnak-e majd. Simán előfordulhat, hogy a következő választások során az amerikaiak Trump és Bernie Sanders közül fognak választani.

 

Mellesleg, beszéltünk az egyetemi zavargásokról. Nos, a Trump-féle médiumok nagy teret biztosítanak ennek az egésznek, így ez a kiforrott baloldali kultúra hozzájárulhat ahhoz, hogy Trumpot újraválasszák. Sok konzervatív, aki most megrémült Trumptól, lehet, hogy három év múlva éppen úgy neki adja a szavazatát.

 

(…)

 

Postoj.skVyhrotená ľavicová kultúra pomáha Trumpovi

 

 

 

Megosztás:

Tetszett önnek ez a cikk?

Kattintson az alábbi gombra vagy a kommentek között bővebben is kifejtheti véleményét.

Ön lehet az első aki a tetszik gombra kattint!