December 1-je a románok legnagyobb ünnepe. És ha még lenne ilyen államalakulat, akkor a jugoszlávok legnagyobb ünnepe is lenne. 1918-ban, másfél évvel Trianon előtt ugyanis ezen a napon kiáltották ki Gyulafehérváron a népek önrendelkezési jogára hivatkozva Erdély kiválását Magyarországból és Romániához való csatlakozását. Ugyanezen a napon pedig Belgrádban kikáltották a dél-szlávok egyesítését célzó Szerb-Horvát-Szlovén Királyságot is. Mindettől függetlenül, vagy épp ezért december 1. a külhoni magyarság számára ugyanolyan gyásznap, mint június 4.
A történelmi Magyarország szétszakításának története a népek önrendelkezésére való hivatkozással kezdődött, azzal az elvvel, amit aztán az utódállamok „államalkotó” nemzetei következetesen figyelmen kívül hagytak.
Alexandru Vaida-Voevod, a Román Nemzeti Párt egyik vezető országgyűlési képviselője 1918 októberében a pesti Országházban a magyarországi románok kizárólagos képviselőjeként lépett fel, ezzel gyakorlatilag kétségbe vonta a magyar országgyűlés jogát a románok feletti hatalomgyakorlásra.
A „román impérium” igénye
Az Osztrák Magyar Monarchiában a világháború fináléjában már sorra alakultak a nemzeti tanácsok, köztük a románoké is (az őszirózsás forradalom idején). Vaida-Voevod közbenjárására a monarchia katonai parancsnoksága fegyverezte fel a romániai nemzetőröket.
A monarchián belül kirobbanó nem kis felfordulással járó népmozgalmaknak a román politikusok igyekeztek nemzeti irányt adni, ami azért is ment könnyen akkoriban, mert a közigazgatás nagy része magyarok kezében volt, a nagybirtokok négyötöde szintén magyar volt.
A folyamatosan erősödő román katonasággal a háta mögött a Román Nemzeti Tanács ultimátumot adott a Károlyi-kormánynak, és 14 erdélyi és 9 szomszédos vármegyére, Békés-, Csanád-, és Ugocsa-vármegyék pedig egyes területeire „teljes kormányzói hatalmat” kértek – hozzátéve, hogy „román impériumon” más népekkel szemben tiszteletbe fogják tartani a wilsoni elveket.
Megkésett ajánlat
A Román Nemzeti Tanács felkérte I. Ferdinánd román királyt, hogy hadseregével szükség esetén avatkozzon be, aki ennek eleget téve kijelentette „az összes román egyesítését egy szabad és hatalmas államban”.
A Károlyi-kormány már megkésve akart tárgyalóasztalhoz ülni, semmilyen alkupozícióval nem rendelkezett. Ráadásul a magyarországi román nemzetőrséget továbbra is ellátta pénzzel, még ha a fegyverkiosztást be is szüntette.
A magyarországi románok Gyulafehérvárra összehívott nemzetgyűlésén Erdély feltétel nélküli csatlakozása mellett foglaltak állást (a két másik álláspontot, a Románián belüli autonómiát és Románia demokratikus átalakulását elvetették).
Az elmaradhatatlan ígéretek
A nemzetgyűlés végleges határozata számos kedvezményt ajánlott a többi nemzet számára. A nyilatkozat a következőket mondta ki:
„Teljes nemzeti szabadság az együttlakó népek számára. Mindenik népnek joga van a maga neveléséhez és kormányzásához saját anyanyelvén, saját közigazgatással, saját kebeléből választott egyének által. A törvényhozó testületekben és az ország kormányzásában való részvételre minden nép népességének számarányában nyer jogot.”
A Gyulafehérvárott összegyűlt 100 ezres tömeg éljenezve fogadta az nyilatkozatot. Az Erdéllyel egyesülő Románia végleges megszervezéséig Erdély viszonylagos autonómiát élvezett, de a külügy, hadügy, a vasút-, gazdaság és a postaügy Bukarest kizárólagos fennhatósága alá került. Két évvel később pedig az „Ó-romániai” kormányzat kivette az irányítást az erdélyi románok kezéből.
Román haderő előrenyomulása
Az eseményeket látva 1918. december 22-én, Kolozsvárra összehívták a Magyar és Székely Nemzeti Tanácsot, ami azonban katonai támogatás hiányában nem tudta ellensúlyozni a gyulafehérvári nemzetgyűlést. Erdélyt ekkor 3-4 ezer katona védte a románok (magyar pénzen is felszerelt) 40 ezer fős hadseregével.
Ezt a haderőt a románok be is akarták vetni. Már december 15-én megindultak a fegyvreszüneti vonal felé, 24-én pedig elérték Kolozsvárt. A Károlyi-kormány Ferdinand Vix francia ezredes javaslatára (Vix volt az antant-hatalmak budapesti katonai bizottságának a vezetője) nem tett ellenlépéséket „a vérontás elkerülése érdekében”.
A román hadseregnek ezután nem lehetett megálljt parancsolni: mint közismert, 1919. augusztus 4-én Budapestre is bevonultak, de egyes egységeik még Győrt/Hegyeshalmot is megszállták.
Nem ok az ünnepre
A történelmi Magyarországtól elcsatolt 103 ezer négyzetkilométernyi terület 5,2 millió fős lakosságának mindössze 53,8 százaléka volt román, 31,6 százaléka magyar, több mint 10 százaléka német. Ezek az arányok aligha tükrözhették a népek önrendelkezésének elvét.
A magyarok e nemzeti ünnephez való viszonyát, bár meglepő, de épp egy román politikusnak, Mădălin Guruianunak sikerült nagyon találóan megfogalmaznia:
„December 1. román érték, egy rendkívül fontos ünnep, és továbbra is ennek kell lennie, de a jelenlegi formájában nem tekinthető Románia országos ünnepének. Ez az ünnep a román nemzet ünnepe, amelyet Romániában és a határain túl – Besszarábiában, Bukovinában – is meg kell ünnepelnie a románságnak, de nem alkalmas arra, hogy Románia országos ünnepe legyen. (…) Egyrészt „nem természetes”, hogy a határokon túl, Ukrajnában, Moldovában élő románok egy másik állam – Románia – ünnepét ünnepeljék, másrészt a Romániában élő nemzeti kisebbségek, különösen a magyarok számára ez a nap nem ok az ünnepre, és nem jelképez egy olyan közös értéket, amellyel az ország minden lakója azonosulni tud.”
Körkép.sk, mult-kor.hu, szekelyhon.ro
Nyitókép: szekelyhon.ro
Megosztás:
Címkék: 1918 1919 erdély erdély lcsatolása Főoldal gyulafehérvári nyilatkozat Károlyi Mihály Károlyi-kormány magyarország román Románia Székelyföld trianon Vix
Tetszett önnek ez a cikk?
Kattintson az alábbi gombra vagy a kommentek között bővebben is kifejtheti véleményét.