A kozákságról röviden – az ukrajnai háború kapcsán

Nyitókép: SITA

Ukrajnáról, az itt élő népekről, azok történelméről vajmi keveset tudunk. Legfeljebb annyit, hogy a „szociban” a Szovjetunió része volt, majd önállósult. Most, a sajnálatos események folytán, információk tömkelege árasztja el róla az embereket. Tapasztalhatjuk viszont, hogy ezek az információk célzatosak, nagyon gyakran gyökeresen ellentmondanak egymásnak. Ahhoz, hogy az ember lásson, érdemben vitatkozhasson a barátaival, hitelesebb információkra van szükség.

Kik a kozákok?

   

Most az itt élő népekről szeretnék írni, azok közül is a kozákságról. A kozákok ugyanis történelmük során zömével azokon a területeken éltek, ahol ma a hadműveletek folynak.

Kozákokon azokat az ukrán sztyeppékre kivándorolt szabad szláv csoportokat értették, akik kereskedelemmel, vándorhalászattal, vadászattal, szarvasmarha-tenyésztéssel foglalkoztak. A kifejezést a 15.század végére a lengyelországi, litvániai és moszkvai jobbágyságból a Dnyeper és a Don régiójába menekült parasztokra is használták, ahol szabad, önkormányzó katonai közösségeket hoztak létre. Többségük elűzött, szökött, kivert paraszt, jobbágy, pásztor volt, de voltak közöttük kereskedők és egyéb foglalkozású emberek is. Nemzetiségük szerint ukránok, ruténok, oroszok és lengyelek, azaz jellemzően szlávok voltak.

A hadtörténet úgy ismeri őket, mint kiváló harcértékű népet. Bátor, karizmatikus emberanyag voltak a környező birodalmak számára, akiket szolgáltak jó pénzért, de gyakran lojalitásból is.

Az őket körülvevő népekkel sokáig állandó harcban álltak. A legveszélyesebb ellenfeleik a tatárok voltak, de harcoltak a törökök, az oroszok, a svédek és a lengyelek ellen. Félelmetes harcosoknak bizonyultak, és még az elit Waffen-SS egységek elismerését is kivívták. 1943-ban Hitler beleegyezett egy önálló kozák hadosztály felállításába. Egyes kozák alakulatok még 1945-ben is harcoltak az szovjetek ellen, akik rettegtek tőlük az elszántságuk, vadságuk és megingathatatlan bátorságuk miatt.

A kozákok számos csatát vívtak Napóleon ellen is. A boronyinói csatában a francia sereg utóvédjét támadták, sikerrel fedezték az orosz hadsereg visszavonulását Moszkváig. A Doni kozákok részt vettek a későbbi hadjáratokban is, részt vettek például Párizs elfoglalásában. Napóleon maga ezt mondta róluk:

„A kozákok a létező legjobb könnyűcsapat. Ha az én seregemben lennének, az egész világon átmennék velük.”

Történelmük során úgy alakult, hogy a kozákság kettévált. Ukrajna középső területein maradtak az ukránul beszélő Zaporozsjei kozákok, akik a hetmanjuk vezetésével a Dnyeper vidékét lakták (őket Dnyeperi kozákoknak is mondják).  A tőlük elvándorolt, atamánjuk vezetésével a Don középső vidékét lakó kozákok lettek a Doni kozákok. Oroszul beszéltek és jellemzően lojálisak voltak az orosz cári birodalomhoz.

Tudni kell, hogy a kettévált nép között a vonal ott húzódik, ahol ma a legnagyobb harcok folynak. Ukrajna keleti területe, Donbasz és Luhanszk régió Doni kozákok által lakott terület volt, tőlük nyugatra húzódott a Dnyeperi kozákok által lakott terület. Ahogy föntebb is olvashattad kedves olvasó, olyan népekről van szó, akik tartásból, harciasságból példát mutattak a történelmük során. Talán ez magyarázza azt a mindkét oldali mérhetetlen elszántságot is, amit a mostani harcok során tapasztalhatunk. Két nép öli egymást. Egymásnak feszültek az oroszok és az ukránok, velük egyik oldalon a Zaporozsjei kozákok, másik oldalon a Doni kozákok (szakadárok).

És ami a legrosszabb, a háború tragikusan elhúzódik

Döntse el a kedves olvasó, van-e az érintett népek és nemzetek történelmének ráhatása a mai valós háborús történésekre.

Mede Géza

Felhasznált irodalom: Wikipédia