Nyitókép: ng.hu
Egy örmény barlang üledékéből kivont DNS alapján vizsgálták meg, hogy a kőkori ember miféle vadon élő növényeket hasznosított.
A Journal of Human Evolution szakfolyóiratban tette közzé a kutatási eredményeit az az örmény–német–norvég kutatócsoport, amelynek munkáját a Tübingeni Egyetem ismertette, olvasható a National Geographic cikkében. Az örmény Aghitu-3 nevű barlangot 40-24 ezer évvel ezelőtti időszakban, az őskőkor végén használták menedékként elődeink, a kutatócsoport az ebben az időszakban képződött üledékekből vont ki DNS-t.
„A barlangban kőeszközök, állati maradványok, csontok, különböző tárgyak, kagylóból készült gyöngyök, a tábortüzek után maradt faszén már előkerültek”
– mondta Dr. Andrew Kandel, a feltárások tudományos vezetője. „Habár nyilvánvalóan tudjuk, hogy a növények alapvető fontosságúak voltak az elődeink számára például élelemként, azonban a növényi részek, mint a termések, magok, levelek hamar lebomlanak, s ritkán őrződnek meg, így igen nehéz vizsgálni is őket.”
A DNS-vizsgálatok alapján először is kiderült, hogy sokkal több növényi DNS maradt az üledékben azokból az időszakokból, amikor az ember is sűrűn megfordult itt, szemben a gyér emberi jelenlét időszakaival.
„Ennek okán a növények jó részét az emberi tevékenységhez kötjük. Az ember a mindennapok során gyűjtött növényeket, majd a felhasználást követően a barlangban hagyta azok maradványait és ezzel a DNS-eit is, a mi legnagyobb örömünkre. A DNS elemzésével, s a korábban már azonosított pollenszemcsék adatainak összehasonlításával teljesebb képet kapunk az ember számára hozzáférhető növényekről, s arról, hogy miként is használták ezeket”
– magyarázta a kutatás egyik szerzője, Dr. Angela Bruch.
A kutatók 43 növényt azonosítottak, amelyek öt kivételével alkalmasak emberi felhasználásra: egyes növények gyógyhatásúak, mások élelmet adtak, fűszerként-ízesítőként használhatóak, vagy épp szúnyogriasztó hatásúak. Olyanokat is találtak, amelyek rostot, illetve színezéket biztosítottak, a kutatók szerint varrócérna és zsineg készülhetett, s a kagylógyöngyöket ezekre fűzhették fel. Mivel korábban állati csontokból készült tűket is felfedeztek a barlangban, ezért ezt igen fontos, hiánypótló felfedezésnek tartják a kutatók.
„Ma már tudjuk, hogy őseink varrtak e barlangban, és azt is, hogyan”
– tette hozzá Kandel.
Olyan növények nyomait azonosították például, mint a dió, a mogyoró, a kender, a fehér fagyöngy, francia sóska, papsajtmályva, vadkáposzta, mustár, csülleng, sugártalan székfű, üröm, orvosi kálmos, répa, gyöngyköles.
Mivel a módszer igen eredményesnek bizonyult, a kutatók más lelőhelyek esetében is szeretnék majd a jövőben alkalmazni.
Megosztás:
Tetszett önnek ez a cikk?
Kattintson az alábbi gombra vagy a kommentek között bővebben is kifejtheti véleményét.
