Szellemi infláció – Az idő hordaléka, 17. rész

A Neviditelný pes (Láthatatlan kutya) nevű cseh hírportálon egy figyelmet érdemlő eszmefuttatás olvasható annak kapcsán, hogy Shimonura Hakubun japán oktatási miniszter egy udvarias levélben felkérte 28 egyetem vezetőit: szüntessék be bizonyos humán tárgyak, mint a szociológia, a pszichológia, a politológia, a vallástudomány és egyebek oktatását, mert az ezekről a szakokról kikerülők nagy részének alig veszik hasznát.

Ez persze nem azt jelenti, hogy a szigetországban végleg megszűnne ezeknek a tudományterületeknek az oktatása, hiszen vagy 60 állami egyetemen és még ennél is jóval több magánegyetemen folyik ilyen szakképzés. Az állam azonban már nem képes mindnyájuknak munkahelyet biztosítani, arról nem is szólva, hogy szakmai ismereteik lényegében nem hasznosíthatók a mindennapokban.

Értelmiségi felháborodás

   

Az érintettek és azok az értelmiségiek, akiknek ilyen diplomájuk van, nyilván fel vannak háborodva és ellentámadásba lendültek, arra hivatkozva, hogy a túltechnicizált világban szükség van olyan emberekre, akik képesek belátni a tágabb horizontot és mindenki másnál jobban értik a problémákat.

Ez talán igaz is lehetne, ha nem azt tapasztalnánk, hogy ezek a „humánértelmiségiek” az utóbbi időben elsősorban a konzervatív pártokat és kormányokat csepülik, sokszor elefántot csinálva még a bolhából is, miközben a balliberális oldal sokkal nagyobb mulasztásait, hibáit, sőt olykor törtvénytelen praktikáit szóra sem méltatják.

A különböző tévécsatornák és nagy példányszámú lapok körül is szinte őket találni, ők azok, akik megpróbálják befolyásolni és alakítani a közvéleményt, miközben ellentmondást nem tűrő hangnemben kioktatnak mindenkit, aki netán más véleményt fogalmaz meg. Sokszor valóban nem tudni, hogy ezen kívül foglalkoznak-e még valamilyen értelmes munkával is vagy az egzisztenciájukat bizonyos alapítványok, esetleg háttérben megbúvó pénzemberek biztosítják.

Mi szükség a balliberális humánértelmiségiekre?

Japánban egyébként továbbra is sokan tanulhatnak majd ezeken a szakokon, hiszen állítólag megpróbálják összekapcsolni a képzést a gyakorlatban is hasznosítható ismeretekkel. De ha ez nem elégíti ki a jelentkezőket, önköltséges alapon bármelyik területen művelhetik magukat.

A cseh blogger, Petr Hampl felteszi a kérdést: vajon milyen reakciókat váltana ki egy ilyen lépés Csehországban? Bizonyára utcai tüntetésekre kerülne sor, az újságok címlapjain öles betűkkel követelnék a miniszter lemondását, szenvedélyes vitaműsorok foglalkoznának a témával és azzal riogatnának, hogy a hatalom korlátozni akarja a véleménynyilvánítás szabadságát és el akarja fojtani a kritikát.

Az ilyen forgatókönyv már csak azért is könnyen elképzelhető, hiszen pl. Budapesten is szemtanúi lehettünk effajta megmozdulásoknak, noha csupán elképzelések fogalmazódtak meg bizonyos tervezett lépésekről, amelyek lényegét ráadásul eltorzítva vagy éppen meghamisítva állították be.

A sajtószabadság Magyarországon és odaát

Talán még emlékszünk milyen vádakkal illetté az EU-ból és az EP-ben az Orbán kormányt mert állítólag a sajtószabadságot akarja eltiporni. Hónapokig hangos volt ettől az a magyarországi ellenzéki média, amelynek állítólag be akarták fogni a száját. Mostanában, amikor a migránsválság kapcsán éppen Németországban és más nyugat-európai országokban újabb újságírói csalásokra és ferdítésekre derül fény, senki nem aggódik a sajtó szabadságáért odaát, sőt a magyarországi balliberális értelmiségiek is mélyen hallgatnak.

De térjünk vissza az eredeti cikkhez. A cseh blogger azt a kérdést is felveti, hogy a társadalom mennyit profitál azokból a szakemberekből, akiknek a képzését az adójával is támogatja? Talán némi demagógiával, de sok igazságot is kimondva leszögezi, hogy a társadalomnak konkrét haszna mindenekelőtt a természettudósok, az orvosok vagy a mérnökök képzéséből származik, míg a humán tudományok esetében leginkább maguk a társadalomtudósok a haszonélvezői mindannak, amivel foglalkoznak, ráadásul egész életükön át az államnak kell eltartania őket.

Még azt a véleményt is megkockáztatja, hogy a bölcsészhallgatók jelentős hányada manapság sokkal szerényebb képességű, mint néhány évtizeddel korábban végzett társaik. Petr Hampl szerint Csehországban, ahol mindig is jelentős volt a gépkocsigyártás több hallgatója van a társadalomtudományi karoknak, mint a legnagyobb autógyárnak és a cseh villamos műveknek együtt. Csak az elméleti politológiára évente mintegy 200 hallgatót vesznek fel, de ez egyáltalán nem javít a cseh politikai kultúrán, jegyzi meg a szerző nem kis malíciával.

Túltermelés a Selyén és Nyitrán is

Nos, ha most körbepillantunk Szlovákiában, közelebbről a nyitrai és a komáromi egyetemen, akkor úgyszintén azt tapasztaljuk, hogy bizonyos területeken „túltermelés” zajlik és a felvidéki magyarság egyszerűen képtelen lesz egzisztenciát biztosítani a sok magyar szakos tanárnak, miközben a tehetségesebb diákok nem is itt, hanem külföldön, éppenséggel Csehországban, Magyarországon, Németországban vagy másutt tanulnak és közülük alig néhányan tervezik csak, hogy visszatérnek szülőföldjükre.

Korábban utaltunk rá, hogy ezekről a fontosnak tűnő kérdésekről vajmi kevés szó esik a felvidéki magyar egyetemisták nyári táboraiban, pedig szerintünk ez a jövőnket meghatározó problémák egyik legfontosabbika.

Egyetemistáink is felelősek

Most, hogy Krasznahorkaváralját elhagyva ismét Gombaszögön vernek sátrat egyetemistáink, és már nagyban tervezgetik a nyári táborozás programját, talán ezt a témát is felvehetnék, mert bár még a parlamenti választás előtt vagyunk, de úgy tűnik, hogy a felvidéki magyarság megosztottsága március 5-e után sem szűnik meg, s ebben, sajnos, a jövőnk és sorsunk alakulása iránt közömbös egyetemistáinkat is felelősség terheli.

HOMÉROSZ