A minap röppent hírül, hogy a világ legboldogabb országainak listáján Szlovákia a negyvenedik, és Magyarország csak a hetvenötödik helyet foglalja el. A bulvárhír minden bizonnyal közvélemény kutatáson, szubjektív véleményeken, elégedettségérzeten alapult. Nekünk sikerült olyan országot is megelőzni, mint Trinidad és Tobago (38. hely), amely köztudottan nem egy boldogtalan ország.

 

A „nekünk” alatt most Szlovákia értendő, de erősen kétséges, hogy magunkat, szlovákiai magyarokat hova soroljuk a boldogságlistán: nemzetrészként Magyarországhoz, vagy lakhely és szülőföld szerint Szlovákiához? Hízelgőbb lenne most boldogabbnak tűnni, de vajon tényleg azok vagyunk, és miért is lennénk azok?

 

Jelentkezzen az a szlovákiai magyar, akit megkérdeztek boldog-e!

 

A boldogság szó szinonimái a szótárban: öröm, jókedv, örvendezés, gondtalanság, felhőtlenség, vidámság, elégedettség. Ha ezeket a szavakat ránk vonatkozóan egy 1-10-es skálán kellene értékelnünk, hát nem tudom, milyen eredménnyel zárult volna ez a felmérés Dél-Szlovákiában. De bizonyára nem ezeket az „egyszerű” szavakat kellett a megkérdezetteknek magukra vonatkozóan osztályozniuk, hanem sokkal kifejezőbbeket, mint például a szabadság, demokrácia, korruptság, jogállamiság, biztonság stb. Ezek vonatkozásában kellet véleményt mondaniuk.

 

Minden mindennel összefügg alapon az utóbbiak is hozzájárulhatnak az ember boldogságérzetéhez, viszont a boldogságunk nem csupán azon múlik, hogy milyen demokráciában élünk. Voltak a szocializmusban is boldog emberek, én is akkortájt házasodtam, úgy éreztem, boldog vagyok…

 

Az is lehetséges viszont, hogy a szlovákiai magyarokat kihagyták ebből a kérdéskörből. A felkért szlovákiai ügynökség nem akart túlságosan rossz eredményt produkálni, és a szlovákiai magyar embert inkább meg sem kérdezte, hogy boldog-e. Így lettünk negyvenedikek! Ezzel persze korántsem akarom azt az elvetemült feltételezést sugallni, hogy bizonyos közvélemény-kutató intézetek szándékosan feledkeznek meg a magyar válaszadókról, például a szlovákiai pártok havi népszerűségállásának felmérése kapcsán!

 

Viszont amennyiben megkérdeztek volna bizonyos célcsoportokba tartozókat, hogy mennyire érzik magukat boldog embernek, a válaszokat minden bizonnyal befolyásolta volna a kisebbségi létünkből eredő számtalan nyűgünk, a megosztottságunk, a felgyorsult asszimilációnkból eredő kedvezőtlen jövőképünk, és az ezzel összegfüggő további jelenségek sora, melyekkel lépten-nyomon szembesülünk.

 

Keressünk ilyen célcsoport lehetőségeket a felvidéki magyarok körében, és képzeljük el, milyen válaszokat illetve válaszindoklásokat kaphattak volna a kérdezők, ha megkérdezik őket!

 

Rebellis magyar: Trianon az oka mindennek, vissza mindent oda, akkor leszek csak boldog!

 

Retro-nosztalgikus magyar: Nem volt rossz annyira az a szociban, akkor voltam fiatal és boldog!

 

Rokker magyar: Nálunk lehet cigizni a kocsmákban, tök jó, meg a koktélok is olcsóbbak, például a borovicskasör az unikumsörnél!

 

Híd-hígmagyar: Ugye, megmondtam….

 

Tény és való, hogy nemrégiben egykori gimnáziumi kolléganőm elmondta, hogy nagy létszámú osztályának volt 20 éves érettségi találkozója a közelmúltban, és maga is megdöbbent, hogy a 36 sikeresen leérettségizett magyar diákja közül alig páran maradtak a szülőföldjükön, jó esetben Magyarországon, esetleg Európában, rosszabb esetben a tengerentúlon találták meg a BOLDOGULÁSUKAT! Ők nem is tudtak hazajönni a találkozóra!

 

Hogy is van akkor a szlovákiai magyarok boldogságával?

 

Száraz Dénes

 

Nyitókép: intri.sk

Megosztás:

Tetszett önnek ez a cikk?

Kattintson az alábbi gombra vagy a kommentek között bővebben is kifejtheti véleményét.

Ön lehet az első aki a tetszik gombra kattint!