Macron mazsolái

A francia államfő a napokban elképzelések egész sorát vonultatta fel arra vonatkozóan, hogy miként lehetne megreformálni az Európai Uniót. Emmanuel Macronnak  a Sorbonne Egyetemen tartott,  nagy érdeklődés övezte beszédéből mindenki kimazsolázhat magának valamit, de  ne dőljünk be olyan illúzióknak – vagy félelmeknek, – hogy  ezekből mindent sikerül megvalósítani. Többet majd azok a prioritások mutatnak meg, amelyekkel a Berlinben alakulgató új kormánykoalíció is egyetért.

Az utolsó betűig nem fog minden megvalósulni

Már a Macron által felvázolt javaslatok rendkívül széles köre is azt engedi sejtetni, hogy ezekből nem fog minden megvalósulni az utolsó betűig. Úgy tűnt azonban, hogy a már régebben tervezett beszéd egyáltalán nem reagál az elhangzása előtt három nappal megtartott német választások eredményére. Ezeket köztudottan negyedszer is Angela Merkel nyerte meg, de a kormányalakítás minden korábbinál bonyolultabb lesz. Merkel lehetséges koalíciós partnereinek, a liberálisoknak és a zöldeknek a nézetei sok tekintetben kevésbé összeegyeztethetőek, elsősorban a menekültkérdés kezelését és az eurozóna további integrációját illetően. Ráadásul a német kereszténydemokraták és a bajor keresztényszocialisták is meggyengültek a választásokon, így nekik is időbe telik, amíg eldöntik, hogyan is tovább.

   

Amíg nem áll fel Berlinben az új koalíció, addig nem lesz döntés a Macron ajánlotta kúrákról

Mert csak a felsoroltak ismeretében lehet megbecsülni azt, hogy az Európai Unió és az eurózóna bajaira felkínált Macron-féle receptből melyik kúrákat vetik majd be a EU betegségeinek meggyógyítására. Amíg nem áll fel Berlinben az új kormánykoalíció, addig nem is lesz világos, hogy milyen lesz az Európa-politikája, így az sem, hogy miben egyezik az majd a Macron-féle elképzelésekkel.

Jean-Claude Juncker évértékelő beszámolójában ecsetelte ugyan az Európai Unió továbbfejlődésének lehetséges alternatíváit, a laza integrációtól egészen a szorosabbig, de Marcon máshonnan közelített ehhez a kérdéshez. Ő vázolta azokat az ötleteket, amelyekkel egyetérthetnének a „huszonhetek” a brexit után, egyebek között a közös védelmi költségvetést, beleértve közös egységek létrehozását és bevethetőségét ott, ahol a NATO nem tud, vagy nem akar beavatkozni. De Macron beszélt fejlesztési segély nyújtásáról is, amellyel megelőzhető lenne az elvándorlás Afrikából, aminek megfinanszírozását az a Franciaországban és Nagy-Britanniában már bevezetett adófajta tenné lehetővé, amelyet a pénzügyi tranzakciók után fizetnek.

Csökkenhetne az EU-biztosok száma, a franciák példát is mutatnának

Az uniós biztosok számának csökkentésével mérsékelni lehetne a bürokratikus terheket is. Ezzel bárki nyilván egyetértene, ha nem létezne az a csalfa szempont, hogy ezek a biztosok formálisan ugyan nem az egyes tagállamokat képviselik, de egyetlen tagállam sem tudná elképzelni azt, hogy az illető bizottságban ne üljön ott a képviselője. Macron szerint az Unió alapító tagállamai, köztük Franciaország is a biztosok számának csökkentésénél jó példát mutatnának azzal, hogy nem tartanának igényt a biztosi posztra és ilyen nagyvonalúságra ösztönöznék ezzel a többieket is.

Az értékelések hibája, hogy nem egészében vizsgálják Macron javaslatcsomagját

A Macron-féle javaslatokat értékelő kommentárok leginkább abban tévedtek, hogy az egyes elemeket kiragadták belőle és ezeket külön vizsgálták ahelyett, hogy az egész csomag értelmét próbálták volna elemezni. Úgyszólván semmilyen alkudozásnál sem sikerül az egyik félnek mindent keresztülvinnie abból, amivel a tárgyalásokra érkezik. A francia elnök ajánlata azonban azért lehet ösztönző, mert ebben a csomagban az EU minden tagállama és az euró zóna minden tagja a maga szemszögéből talál valami érdekeset. A közös védelemben vagy az imigrációs politikában azok az országok is részt vehetnek, amelyek nem vezették be az eurót, mint példádul Csehország.

A pragmatikus Merkeltől ne várjunk magasröptű politikai üzeneteket

Bárhogy is alakuljanak Berlinben a kormányalakítási tárgyalások, végül is a pragmatikus Merkel által vezetett kormány fog alakulni. Tőle pedig ne várjunk – ahogy a múltban sem volt erre példa – olyan magasröptű, politikai üzenetekkel és irodalmi idézetekkel megspékelt szónoklatot, mint amilyent Macron mondott a Sorbonne-on.  Kettejük között azonban egyetértés van abban, hogy a görög válság után elmozdulásra van szükség az Európai unióban és az euró zónát illetően is.  Az viszont nem meglepő, hogy abban eltérnek az elképzeléseik, miként is kell ezt megtenni, mert a múltban is gyakran ez volt a helyzet. A francia – német tandem mindig akkor volt eredményes, ha sikerült olyan kompromisszumra jutnia, amely aztán alapját képezhette az uniós tagállamok vagy az euró övezethez tartozó országok szélesebb körű egyetértésének is.

A brit kiválás után megnő a többi euró övezeti tagállam szerepe

Érdemes külön is szólni a közös pénzt használó tagállamokról, mert az Egyesült Királyság és 50 milliós lakosságának a távozásával, amely egyúttal az egyik legerősebb európai gazdaság kiválását is jelenti, a többi euró övezetes tagállam szerepe megnövekszik a 27 tagállam táborában.  Automatikusan ugyanis megnagyobbodik az ő részarányuk, függetlenül attól, hogy miben lesznek képesek a jövőben megállapodni, vagy egyáltalán meg tudnak – e egyezni.

Az új cseh kormánynak kapóra jöhet a bonni koalíciós tárgyalások elhúzódása

Az októberi csehországi választások után létrejövő prágai kormánynak ki kellene használnia az elhúzódó német kormányalakítási tárgyalások kínálta időt arra, hogy ezalatt tisztázza, hol, miért és hogyan akarja betölteni a jövőben a szerepét az Európai Unióban. Nem kellene beleesnie a csábító önbecsapásnak abba a csapdájába, amit az Európai Unió eurós államokra épülő mag jelent, hogy aki nem lesz a tagjai, az magát valamiképpen kizárja. Aki nem akar ott lenni, azt nem lehet rákényszeríteni, annak ellenére sem, hogy ha korábban erre kötelezte magát. Az Európai Unió magjának a definíciója másként hangzik. Azok az országok kerülnek be a magba, amelyek képesek lesznek a legjobban megállapodni, kezdve a közös pénztől, a biztonságpolitikán át az imigrációval bezárólag.

A cikk írója Adam Černý, a Cseh Újságíró Szövetség elnöke. Az írás az ihned.cz-n jelent meg 

ihned.cz

Nyitókép: thesun.co.uk