Robert Fico (egy időre) visszatért Szlovákiával a V4-be

Hiába volt Robert Fico simulékony, engedékeny és megalkuvó Brüsszellel szemben, hiába fogadott be migránsokat az elmúlt hónapokban, csak annyit ért el vele, hogy a Visegrádi Négyek fekete bárányává tette Szlovákiát, melyet a látszólag erősebb kedve szerint manipulálhat.

Fico a csütörtöki és pénteki EU-csúcson újra leakasztotta eurokritikusabb köpönyegét a fogasról, és elutasította a migránskvótákat. Olyan hangnemben, amit már régen hallhattunk tőle. Tévedés ne essék, nem tért észhez, csupán jelezte Brüsszelnek: ha nem kap semmit, nem is játssza el a rá osztott szerepet. Igazi smeres…

A szlovák kormányfőnek az nem elég, hogy egyedül őt nem cibálják az Európai Bíróság elé a migránskvóták elutasítása miatt. Ambíciói nagyobbak voltak: Európai Gyógyszerügynökséget akart Pozsonyban és Peter Kažimírt az Eurócsoport élére. Ezek kulcsfontosságú eredmények lettek volna az otthon jócskán meggyengült Smernek, és Fico hatalmas sajtófelhajtás mellett dicsekedett volna velük. Ehelyett?

   

Ehelyett annyit ért el, hogy a legmegbízhatatlanabb visegrádi partnerré tette az országot, saját szavahihetősége pedig mind Nyugaton, mind Prágától keletre mélypontra zuhant. Egyértelműen nem érte meg.

Két nagy csalódás

Néhány hónappal ezelőtt Robert Fico nagy csinnadrattával jelentette be, hogy Salzburgban találkozik Emmanuel Macron francia államfővel (a francia-S3-csúcs keretében). Ennek eredményeként mindenki azt várta, hogy Franciaország majd Szlovákia mellett szavaz az Európai Gyógyszerügynökség (EMA) kapcsán. Ez azonban nem történt meg.

Érdemes megnézni a francia logikát: Franciaország nem pályázott ugyan az EMA-ra, de pályázott egy másik, Londonból kiköltöző ügynökségre, az Európai Bankhatóságra, ami végül Párizsban is kötött ki. Nyilván megvolt az ára – például, hogy olyan megoldást támogat az EMA-nál, ami a nyugati „magországoknak” elfogadhatóbb, mint Pozsony.

Ezután jött Peter Kažimír kudarca. A fősodrású sajtó ódákat zengett arról, hogy a szlovák jelölt az egyik favorit. Ennél többre azonban nem futotta – párhuzamosan több írásban vonták kétségbe Kažimír szakmai rátermettségét.

Nagyhatalmak szorításában

Szlovákia nagyhatalmak szorításában van. Németországnak nem érdeke egy erős V4, mert az rontja gazdasági alkupozícióját a térséggel szemben. Számára a kétoldalú tárgyalás eredményesebb, mint egy ötoldalú, ahol teljesen más súllyal esik latba Közép-Európa szava.

Ráadásul Lengyelországtól is elhidegült, aggodalommal nézi a lengyel regionális hatalmi ambíciókat – amely útjában áll többek között annak is, hogy Németország könnyebben férjen hozzá az orosz nyersanyagokhoz.

Franciaországnak sem érdeke egy erős V4. De egy túl gyenge sem. Egy manipulálható visegrádi csoporttal kiválóan kordában tartható lenne Németország, amelynek a V4 a legfontosabb gazdasági partnere Európában. Ha Visegrád összetart, az energiát von el Németországtól.

Macron még megkockáztathatja ezt a játékot, mert Németországnak nincs kormánya.

Elkerülhetetlen az oldalválasztás

Szlovákia számára hamarosan eljön a színvallás ideje. Lengyelország ellen Merkel támogatásával elindítják a 7-es cikkely szerinti eljárást. Ennek része, hogy felfüggeszthetik Varsó szavazati jogát – ehhez azonban egyhangú igenre van szükség az Európai Tanácsban. Magyarország nyilván kiáll a lengyelek mellett, ám ezúttal Csehország és Szlovákia is döntésre kényszerül.

Az pedig mindent megváltoztat. Ha Szlovákia Lengyelország ellen voksol, végleg megbonthatja a V4-eket, és saját térségében kerül perifériára. Cserébe ugyan elnyeri a németek kegyét, de az eddig sem hozott számára túl sokat.

Ha pedig Lengyelország mellett szavaz, Németország ellenérzését vívhatja ki. Hogy ez milyen következményekkel jár majd attól függ, milyen kormány alakul. Schulztól sok jóra nem számíthat – szociáldemokrata pártcsalád ide vagy oda.

Mi vár a Visegrádi Négyekre?

Hogy mi járhat Merkel fejében? Nyilván rendezni akarja helyzetét gazdasági hátországával (a V4-kel), mielőtt egy új kormány élén elkezdi saját képére formálni az EU-t. Egy ellenkező Közép-Európával keleten és egy „lendületes” Franciaországgal nyugaton nyilván erre nem képes. Ki akarja venni a képletből Lengyelországot, mert Macron már így is túl nagy előnyre tett szert az elmúlt hónapokban.

Mi vár a Visegrádi Négyekre? Hamarosan azzal szembesülhetnek, hogy a könnyű útról leágazik a helyes út, és el kell dönteniük, hogy közös érdekek mentén folytatják az együttműködést, vagy sutba dobják az eddig elért eredményeket, és fellazítják a kapcsolatukat. Az egyikkel beleszólást kapnának saját sorsuk alakításába, a másikkal viszont maradnának azok, mint eddig: európai nagyhatalmak megosztott, civakodó ütközőzónája.

Komjáthy Lóránt

Nyitókép: EUobserver.com