Király Zsolt: Tisztújítás előtt a Magyar Szövetség. De ki törődik itt a választók érdekeivel?

Nyitókép: Facebook, Magyar Szövetség

A felvidéki magyar politika eljutott abba az állapotába, hogy a honi magyarság érdekeit szinte már egyáltalán nem képviseli. Ezért kénytelenek vagyunk megszólalni.

Kiiindulási alap

Két hét múlva tisztújító kongresszust tart az egykor szebb napokat látott MKP (mely jelenleg Magyar Szövetség néven ismert). Szeptember 28-án dönt majd 150 küldött (ennél várhatóan kevesebben lesznek jelen, információink szerint úgy 130-an lesznek jelen) arról, hogy ki legyen a párt elnöke, OT-elnöke, kik legyenek az alelnökei, milyen összetételű legyen az országos elnökség, stb.

Amiről nem fog dönteni, mi több, egyetlen szó sem esik mostanság, az az, hogy hogyan szeretnék visszaszerezni a választóik bizalmát. Azaz, milyen elképzelésük, víziójuk, stratégiájuk van 2024-ben az országos politika művelésére. Tevékenységük ugyanis a nullával egyenlő, így abból arra vonatkozóan, hogy mit, kivel és hogyan gondolják, nem derül ki a választó számára a világon semmi.

Hogy mennyire tekinthető egyáltalán legitimnek egy ilyen kongresszus, mennyire legitim maga a küldöttek kiválasztása, amikor a Magyar Szövetségnek sok helyütt szinte már működő struktúrái sincsenek, azt most nem taglaljuk. Megállapításként legyen elég annyi, hogy valószínűleg semennyire. Így komoly legitimitási kérdések merülhetnek fel a magyar párt újonnan megválasztott vezetőivel szemben.

A jelöltek

Amit most látunk, az három jól körülírható érdekkör (két egykori MKP-s és egy hidas-összefogásos) kétségbeesett próbálkozása arra vonatkozóan, hogy politikai legitimációt szerezzenek, és rátehessék kezüket az ezzel járó eurómilliókra.

Jelen ismereteink szerint (maga a jelölési folyamat ugyanis még tart) 7 név merült fel eddig javaslatként a helyi szervezetek részéről a párt elnökének személyére vonatkozóan: Forró Krisztián, Becse Norbert, Cziprusz Zoltán, Gubík László, Orosz Örs, Pandy Péter, Gyimesi György. Közülük négyen fejtenek ki tevékenységet  – jellemzően a kulisszák mögött  – arra vonatkozóan, hogy a már nem induló Forró Krisztián helyére lépjenek. Maga Forró egy korábbi alkunak köszönhetően vélhetően Peter Pellegrini államfő nemzetiségi tanácsadójaként folytathatja majd, immár civilként, milliomos vállalkozóként.

Ez a négy személy Becse, Cziprusz, Gubík és Pandy. Míg előbbiek (mindhárman az egykori MKP tagjai) egymást marják és gyengítik vállalhatatlan módon, utóbbi a surranópályán várakozik, lépeget.

Itt-ott megjelenik egyiktől-másiktól egy-egy interjú, rövid nyilatkozat. Ami édeskevés ahhoz, hogy bármelyikük is nyugodt szívvel, felkészülten, aprólékos, világos stratégiával rendelkezve az itt élő többszázezres felvidéki magyarság politikai képviseletére vállalkozzon.

Mégis ezt teszik. Van, akit a másik oldal emberei biztatnak, fűtenek, hogy indulj csak, te vagy a legalkalmasabb, mi majd támogatunk, miközben valójában a hasznos hülye szerepét játszatják el Cziprusszal. Mindezt annak érdekében, hogy a legesélyesebb (vigyázat, ez nem jelent felkészültet is) jelölt esélyeit gyengítse és valójában Pandyt támogassa.

A Magyar Szövetség elnökjelöltje a Körképnek: Vissza kell fordítanunk a piramist! Interjú Becse Norberttel

Mások kimatekozták, hogy szeptember 28-án semmiképp sem tudnak nyerni, így jövő tavaszra tolnák ki az elnökválasztást, addig pedig átmeneti elnökséget hoznának létre, ahol jelöltjük megerősödhet – gondolják ők, –  hogy tavasszal majd győzhessen. Persze nem fog, de ez egy másik történet.

Öncélú az egész, melynek végén a Magyar Szövetség által kínált SEMMI választók általi totális elutasítottsága lesz. Más nem is lehet, hiszen az utolsó hét nagy választást saját korlátoltságuk miatt már sorra elbukták, a nívó pedig mint láthatjuk, azóta csak gyengült.

Gyimesi György a Körképnek: Ha arra kényszerülök, hogy innen el kell mennem…(Interjú)

Mire van szükség?

Mára oda jutottunk, hogy teljesen nyilvánvalóvá vált a széles közönség számára is, hogy a Magyar Szövetség jelenlegi állapotában, személyi összetételében, mentális képessége mellett már nem alkalmas országos politizálásra. Elfogytak, mint a bot vége. Ők már csak akarnának, de nem tudnak.

Király Zsolt: A felvidéki liberálisok már egymást marják. A közelgő kongresszus hasonló veszélyt rejt az egykori MKP tagjai számára is

Egyrészt mert fogalmuk sincs arról, hogy mit kellene tenni, másrészt totálisan kölcsönös bizalmatlanságban élnek, harmadrészt pedig túlságosan belekényelmesedtek saját agóniájukba. Amiben Budapestnek is ordas nagy felelőssége van azért, mert a nulla teljesítményt etette és eteti igencsak nagylelkűen.

Mi lehet a megoldás?

A Magyar Szövetség önerőből már nem képes kilábalni a gödörből, ahová jutott. Így nincs értelme a tisztújítás elhalasztásának sem, ha néhány hónap múlva ugyanazok fogják akarni pozícióba helyezni önmagukat.

Király Zsolt: Felvidéki paradox – Eljutottunk oda, hogy szinte mindegy, ki lesz a Magyar Szövetség új elnöke

Ehelyett inkább nyitni kell(ene) azok felé, akik egykor ott voltak közöttük, de látva a szomorú valóságot, inkább önállósultak, hogy piaci viszonyok között is helyt állva bizonyítsanak.

Jelenleg a felvidéki magyarság alig 30-35 százaléka szavaz még a Magyar Szövetségre. Ez a szám napról napra csökken. Így már legitimitását is elvesztette a Magyar Szövetség arra, hogy a felvidéki magyarság egésze nevében lépjen fel. Mert ezt teszi minden egyes tárgyaláson szlovák partnereikkel.

Ha a Magyar Szövetség újra növekedő pályára szeretne kerülni, le kell mondania arról, hogy szeptember 28-án új vezetőséget választ. Annak ugyanis semmi értelme. Helyette, ahogy azt már hetekkel ezelőtt elsőként felvetettük, egy, a felvidéki közélethez szervesen kötődő pártonkívüliekkel feljavított, kötött mandátummal rendelkező ügyvivő testületet kellene létrehozni. A pozíciók elosztása helyett az oly hiányzó politikai munka elvégzésére. Stratégiát, jövőképet, víziót alkotni. Napjaink kihívásairól, magyarságunk jövőjéről, az országos történéseket figyelembe véve.

Király Zsolt: Magyar Szövetség – Mi értelme ilyen helyzetben a „tisztújításnak“?

Minden más öncélú, méltatlan, kicsinyes egóharc, a magyar emberek bizalmával való hazardírozás.

Király Zsolt