Veczán Zoltán: A remény rabjai

(..)

Hamar kapta a pofont az, aki pár kétnyelvű táblától várta, hogy Románia, amely alkotmánya szerint egységes és oszthatatlan nemzetállam, elkezdi komolyan venni saját 1918-as ígéreteit, és hirtelen kelet Svájca válik belőle. A tenyér szó szerint csattant, épp Kolozsvárott. (..)

… Egy alig egy hónapos közvélemény-kutatás szerint a románok alig hetven százaléka fogadna el magyar szomszédot vagy munkatársat, kevesebb mint fele – 47 százalék – viselne el magyar családtagot, és még annyi sem szavazna magyar politikusra.

A felmérés kijelöli a helyünket szomszédaink szellemi horizontján: a romáknál és az eltérő nemi orientációjúaknál kevésbé utálnak minket, a más vallásúak és a testi fogyatékosok viszont leelőznek bennünket a népszerűség terén. Ugyanebben a felmérésben ugyanezek az emberek egyébként azt is mondták, hogy befogadónak és toleránsnak gondolják magukat. (..)

   

(..)

Még az is hiú ábránd, hogy az RMDSZ lojalitásáért cserébe legalább régi városaink neve kikerül magyarul a névtáblákra, mert Bukarest a legalapvetőbb kisebbségi jogi normák betartását is kegyként gyakorolja, sosem „ingyen”. Mélyen gyökeredző félelme ugyanis, hogy minden lépés, amely nem a romá­niai magyarság mielőbbi eltakarítását szolgálja, újabb esélyt ad valamiféle határrevízióra.

Lehet, hogy mi magunkat frusztráltnak és zárkózottnak látjuk, a románok pedig nyitottnak és toleránsnak, mindenesetre elgondolkodtató, hogy az elmúlt hónapokban külön ráhatás nélkül egyetlen magyar település nevét írták ki Romániában, mégpedig Budapestét. Fővárosunk ugyanis újra visszakerült a bukaresti diadalívre, arra, amely fennen hirdeti a román első világháborús győzelmek helyszíneit, immár ismét megtoldva a hazánk elleni 1919-es rablóhadjárattal. Keleti szomszédaink egyébként másfél millió eurót költöttek arra, hogy dicsőségük felújított emlékműve egy olyan erejű földrengést is kibírjon, amely az egész országot leradírozná a térképről. (..)

Magyar Hírlap – Veczán Zoltán : A remény rabjai