- 2024. máj. 06. - 17:54
Tizenöt hétnyi irodalmi termést követően költőnk elérkezettnek látta a pillanatot kis időre leszámolni poétájával, hogy háttérbe szorítván irodalmi ambícióit egyébfajta ténykedésnek, az eddigiektől eltérő témák boncolgatásának adhassa át magát. A megújulás ugyanis alapfeltétele a varázslat megtartásának. Alapfeltétele az...
Két aprócska költeményem két teljesen eltérő, mégis kedves korszakából életemnek...Apró csokra már megjelent, talán legkedvesebb verseimnek... A vágyakozás korszakából... I. Mért hazudjak szerelmet? Mért hazudjak szerelmet, ha nem érzek, csak vágyat, Derekadat foghatni és...
Tartván magam elmúlt heti igéretemhez, folytatom költőnk közönség kegyeire bízott korai verseinek s töredékeinek számbavételét, s rövid-párszavas értékelését. Az előző kiadás sikerére való tekintettel költőnk megerősödvén „régiségeibe” vetett bizalmában ismételten szerzeményeinek képzeletbeli szütyőjébe nyúlt s...
Az embernek, hogy tovább haladhasson, időnként szükséges visszatekintenie mindaddig megtett útjára, író-költő esetében pedig mindaddigi irodalmi termésére. A visszatekintés sokszor egyfajta megemlékezés is azon kevéssé jósorsú szerzeményekről, melyek – ha szabad így fogalmaznom – igen...
Poétánk a téma hosszas mellőzését követően visszatért az emberiséget a világpolitikán és valláson kívül leginkább foglalkoztató pezsdítő és lélekemelő Erotikához. Soron következő, enyhe pikantériával megfűszerezett szerzeménye a vágyakozás mindennél erősebb és intenzívebb szakaszába, az ábrándok és...
Ajánlás: A lánynak, ki minduntalan gondomat viseli, s kivel félszavakból is megértjük egymást... Mottó: Megköszönni szeretnék csak mindent, amit meg lehet, Hidd, e szív, bár láthatatlan, változatlanul szeret. I. Érzem még a kebleidnek...
Ifjú poétánk soron következő epigramma-folyamában az „alázatos” hangvételű Istenes-költemény szerzőjének képétől fogva a szerelmes lázat magáról éppen csak levedlett humoros poétán keresztül egészen a művészetét enyhén meggúnyoló ironikus-epés ifjú személyéig megannyi formában tűnik majd fel...
Költőnk szakítva minden eddigi ideológiájával és stratégiájával, az általa oly hőn szeretett epigramma műfajának kijáró tiszteletért és elismerésért kelve harcba heti szerzeményeként egy viszonylag könnyedén emészthető epigramma-füzért kíván önök elé tárni. S mi egyébről is...
Mottó: Anyeginnak bús szelleme lengi körbe lelkemet, Elveszítvén, akár ő a reményt adó szerelmet... I. Amikor eltűn a csoda S végképp magányos leszek, Neveddel és bűntudattal A szivembe halok meg. Nem is halál...