Kenyeres Oszkár, a Duna TV-n futó Hazajárók turisztikai magazin egyik szereplője immár 10 éve, hogy a nyári szabadságait Európa változatos tájait bebarangolva tölti el.
A kizárólag csak bakancsos túrák és vadkempingezések nehézségeibe, ám izgalmas és változatos mindenapjaiba kalauzol el minket két héten keresztül.
Egyedi tartalom magával ragadó képek csak a Körkép olvasóinak.
Vágjunk bele!
Török Kurdisztán tájain
Átlépve a török-grúz határt, körülbelül még 5 óra kocsikázás és 400 km megtétele után végre nyugati oldaláról is megpillantjuk az Ararát nyáron is hósipkás csúcsát. A látvány önmagáért beszél, el is döntjük, hogy ma itt verünk sátrat. Már erősen alkonyodik, mikor Dogubayezit felől egy pásztorfiú közeledik nyájával, talán a Gondviselés küldte, hogy még giccsesebb képeket készítsünk az Ararátról. Bizony ez itt már nem az a Törökország, amelyet a prospektusokból ismerünk.
A 3-4000 méter magas hegyek ölelte száraz, kopár fennsíkon se híre, se hamva a turistáknak – ez itt már az „ezeregy éjszaka” világa, karavánszerájokkal, bazárillattal, ázsiai hangulattal. Kelet-Törökországra, Kurdisztánra, az Iszlám Állam megszületése előtt sem az ipari méreteket öltő turizmus volt a jellemző, de most magunkon kívül nem látunk egész itt tartózkodásunk alatt külföldi rendszámú autót. Ki is szednek minden katonai ellenőrzőponton bennünket a török katonák, majd mikor látják, hogy csak békés vakációzók vagyunk, előzékenyen igazítanak útba bennünket.
A kurdok, mint közismert nagyjából 40 millióan élnek főként a mai Törökország, Irán, Irak és Szíria területén, ebből körülbelül 20 millióan Törökországban. Önálló országuk nincs, és minden érintett állam nagyon odafigyelt a múltban, és odafigyel a jelenben, hogy ez így is maradjon. Kelet-Törökország ennek megfelelően egy megszállt terület benyomását kelti, ahol minden település be- és kijáratánál török katonai ellenőrzőpontokon kell áthaladni.
Gyakran keveredünk azonban helyiek közé, akik nem felejtik el kihangsúlyozni, hogy ők nem törökök, ők bizony kurdok. A helyzet talán most még kényesebb is, hisz nem oly messze tőlünk az iraki kurdok éppen oroszlánrészt vállalnak az Iszlám Állam legyőzéséből, közben pedig egy Irakról leszakadó kurd állam létrehozásán fáradoznak.
Ez azonban nyilván Irán és Törökország ellenállásába ütközik, hisz nem szeretnék elveszteni területük jelentős részét. Nehéz elvonatkoztatni itt múlttól, jelentől, főleg úgy, hogy a Van-tó felé haladva az iráni-török határzónában egyszer csak lövészárokba torkollik a főút. Mondjuk már 20 perce gyanús volt, hogy nem jön erre senki…
Nincs mit tenni, vissza kell menni Dogubayezitig, majd onnan Erzurum felé kerülve közelíteni meg a Van-tó vidékét. Megvan ezeknek a magasföldi tavaknak a varázsa; ne feledjük, mind a Szeván-tó, mind az Urmiai-tó és mind a Van-tó 1700 méter felett fekszik. Itt sem marad el a mártózás, és ha már itt vagyunk Muradiye vízesését és a Sürphan dagi 4000 métert meghaladó vulkáni kúpját is útba ejtjük.
Van mit bámulni ezen a sok-sok történelmet látott, de ma kicsit kiürült vidéken; bibliai történetek elevenednek meg, régi nagy hódítók útján járunk, miközben Felső-Mezopotámia felé közeledünk, hogy néha egy-egy páncélozott jármű és a gépfegyveres katona rántson vissza bennünket a valóságba.
Kenyeres Oszkár
Nyitókép: Kenyeres Oszkár
Megosztás:
Tetszett önnek ez a cikk?
Kattintson az alábbi gombra vagy a kommentek között bővebben is kifejtheti véleményét.
