Nyitókép forrása: SITA/Photo: Business Wire

 

A héten lényegében hivatalossá vált, hogy a korábbi kijelentésekkel szemben nem az EU energiaellátásának diverzifikációja a cél Brüsszelben, hanem a teljes leválás az orosz energiahordozókról, elsősorban az orosz vezetékes és cseppfolyósított gázról. Mindeközben nő az amerikai nyomás, hogy az EU szankciós hullámot indítson Kínával is, ami újabb gazdasági problémákat vetít előre.

 

Az elmúlt hetekben, hónapokban egész Európát kellemetlen gyógyszerhiány kínozta. Nem egyszerűen arról van szó, hogy a szokatlanul erős influenzaszezon miatt megnőtt a gyógyszerek miatti kereslet, hanem – ha igazak a kulisszák mögül érkező hírek – az EU elkezdte elvágni magát az kínai nyersanyagokról, többek között a gyógyszeriparban is használt alapanyagoktól. És ez csak egy példa.

 

Közben az Egyesült Államok Kína elleni szankciókat sürget és tárgyalásokat kezdeményezett az EU vezetőivel annak érdekében, hogy a szankciókból az EU se maradjon ki. A hivatkozási alap Kína állítólagos hajlandósága Oroszország ukrajnai háborújának katonai támogatása. Mivel az Egyesült Államok elsődleges és legfontosabb ellensége Kína, és Európa képtelen saját érdekei mentén meghatározni a külpolitikáját, a következő időszakban arra lehet számítani, hogy újabb szankciós hullám és vele újabb gazdasági nehézségek alakulnak ki.

 

Gázimport: egyensúly helyett a másik szélsőség

 

 hirdetes_810x300  

Csütörtökön Kadri Simson, az Európai Bizottság energiaügyi biztosa bejelentette, hogy javasolni fogja a 15 százalékos gáztakarékossági szabály jövő évre történő meghosszabbítását. Egyúttal „kérni” fogják a tagállamokat, hogy ne vásároljanak a meglévő szerződéseken túl sem vezetékes, sem cseppfolyósított orosz gázt.

 

Ezt nem lehet másképp értelmezni, minthogy a tavaly oly gyakran emlegetett diverzifikáció helyett az orosz gáztól való teljes elszigetelődés a cél.

 

Diverzifikáció esetén olyan helyzetről lenne szó, amelyben nem lenne egyetlen olyan domináns gázbeszállító sem, akit ne lehetne helyettesíteni, így ennek a beszállítónak nem lenne gazdasági zsaroló potenciálja sem. Egy ilyen konstrukcióban azonban az orosz energihordozóknak is lehetne (elvileg) helye, és az EU versenyeztethetné a orosz, az amerikai, a katari, stb. gázexportőröket a jobb ár érdekében.

 

Ezzel szemben most látjuk, hogy az orosz gáz teljes kizárása a cél, ami azt jelenti, hogy míg korábban Oroszország felé volt Európa viszonylag kiszolgáltatott energiaellátás terén, most majd az USA felé lesz. Ráadásul megváltozik a szállítás módja is: a hajókon indított LNG-szállítmányokkal úgynevezett FOB paritáson kereskednek, ami azt jelenti, hogy menet közben is el lehet adni a hajó rakományát és át lehet irányítani egy másik kikötőbe. Ezzel szemben a vezetékes gázzal csak egy adott és változatlan vonalon lehet kereskedni. Ha ez problémát nem is jelent, sérülékenyebbé teszi az egyébként is gyenge uniós energiabiztonságot.

 

Az uniós bejelentés előtt az oroszok tettek fontos bejelentést nagyratörő LNG-export terveikről. Ennek jelentős részét az európai piacra szánnák – bár biztos, hogy Moszkva is számol EU nélküli forgatókönyvvel.

 

Tény, hogy  az orosz vezetékes gáz európai importjában az oroszok már csak 8 százalékot képviselnek a korábbi 40 százalék helyett. Az LNG importban tavaly 16 százalékos részesedésük van. Ez változni fog.

 

Senki nem beszél a gazdasági következményekről

 

Az európai illetékesek azzal bíztatják magukat és a közvéleményt, hogy Európa az év végéig újabb 5 LNG-terminállal fog bővülni, amelynek 50 milliárd köbméter lesz a kapacitása. Ez azonban még mindig elmarad a (korábbi becslések szerint) 150 milliárd köbméteres mennyiségtől, amellyel már kiváltható az orosz gáz hiánya.

 

Nem véletlen tehát, hogy fenn akarják tartani a 15 százalékos takarékossági modellt. Itt érdemes kiemelni, hogy a takarékosságról sok szó esik, annak valós jelentéséről már kevésbé. Nem csak arról van szó, hogy a lakosság kevesebbet fogyaszt, hanem arról is, hogy egész ágazatok csökkentik a kibocsátásukat. Az energiaválság Szlovákiában is súlyos áldozatokat követel: a Slovalco lehúzta a rolót (1400 munkahely), a nagyszombati autógyár tömeges elbocsátásokba kezd (500 munkahely), a Dr. Oettker is átköltözik Magyarországra. Európai szinten nagyon hasonló folyamatok zajlanak, elég csak a legutóbbi, nagy port kavart bejelentést megnézni: a Volkswagen akkumulátorgyártó gigaüzeme Közép-Európa helyett az USA-ban épül meg.

 

Miközben az európai gazdaság vérzik, a politikai döntéshozók folytatják Ukrajna feltétel nélküli támogatását. Miközben a végsőkig feszítik az EU gázellátási biztonságát, kötelezettséget vállaltak arra, hogy Ukrajna számára 2 milliárd köbméter földgázt teremtenek elő. Ukrajna fizetésképtelen ország, így ellentételezésre aligha lehet számítani. Maga a közös gázbeszerzési program viszonylag kis tételről szól, a 27 uniós tagállam és a három társult ország összesen csak 24 milliárd köbméternyi gázt vásárol „közösen”, és ebből is 2 milliárd Ukrajnának megy.

 

Félrevezető narratívák

 

Azzal is tele van mainstream sajtó, hogy gáztárolók 50 százalékos töltöttséggel vágnak neki a feltöltési időszaknak (április elejétől), ami elképesztően jó arány – lenne, ha lehetne még számolni az orosz gázzal. Az EU már tavaly is csak kínkereservesen tudta 80 százalék fölé tölteni tárolóit, miközben a megszokott orosz gázmennyiség kétharmadát megkapta (a fent említett 8 százalékra csak augusztus végére csökkent az orosz vezetékes gázimport). Mivel most már egyáltalán nem számolnak érdemi orosz gázmennyiséggel, a kihívást nehezebb lesz teljesíteni.

 

A téli válságot csak a szokatlanul enyhe télnek köszönhetően tudta elkerülni Európa. Arra alapozni, hogy az idén októberben kezdődő szezonra megint szerencséje lesz időjárás terén, elég komoly kockázatokat rejt.

 

Ráadásul a hangzatos tudósítások elfelejtenek említést tenni arról is, hogy milyen áron érkezik a nem orosz LNG Európába. Merthogy jóval drágábban, mint az orosz energiahordozók. A szakértők már tavaly ősztől arra figyelmeztetnek, hogy az ár valószínűleg ismét ki fog lőni, amint Kína felpörgeti a gazdaságát és vele az energiakeresletét. Kína, India és Közép-Ázsia is beszerzői versenytársává válik Európának.

 

Röviden: Európa az egyik kiszolgáltatott helyzetből egy másik kiszolgáltatott helyzetbe manőverezte magát, és az egész fordulat iszonyatos gazdasági árat követel.

 

Körkép.sk

 hirdetes_810x300  

Megosztás:

Tetszett önnek ez a cikk?

Kattintson az alábbi gombra vagy a kommentek között bővebben is kifejtheti véleményét.

Ön lehet az első aki a tetszik gombra kattint!