Ki fekszik most ágyainkban, hotelszobánk rejtekén,
Ahol nemrég összebújva álmodoztunk te meg én?
S ki éli meg most a vágyat, mi nemrégen miénk volt,
Ott a forró, bolgár éjben s csontunk mélyéig hatolt?
S szeretkeznek vajon mostan forrón ott, hol egy éve
Kettőnknek volt időleges, boldog, közös, kis fészke?
Kinek lábát nyaldossák most ott a tenger habjai
Hol nemrégen nekünk futtak éltünk legszebb napjai?
S emlékeznek vajh reánk még ott a szobák és falak,
(amik ma is olyan sűrűn fogják körbe álmomat?),
S visszavár a Napospart még, őrzi helyünk homokja?
(emlékében ott pihen-e tested gömböly alakja?)
S ki tapossa most a kövét utcáidnak, Nesebar?
Kié most a sok kis üzlet, madárhang és kocsi zaj?
Ki készít most fényképeket naplementéid előtt?
S ki karol most bízva, vágyva, mint én egykor, szeretőt?
Sós levegőd ki légzi be? Ódon házid ki látja?
Ki lesz az új utazó, ki mindezt szívébe zárja?
Ki lel rá a kis utcákra, falaknak hűs árnyékán?
S ki mereng az utcazenész szívfájdító játékán?
Ki szed kagylót partjaidnál, s kit fürkész a sirály most?
Ki remél ott szebb jövendőt, s lócádon ki álmodoz?
Kinek haját fújja most a tengeri sós drága szél?
S ki az, aki öledben most örök szerelmet remél?
Kerepesi Igor
Kép: Kerepesi Igor
Megosztás:
Címkék: Árnyalatok Felvidék Főoldal Gömörhorka igee Igee Kerepesi Igor Kerepesi Kerepesi Igor Komárom pozsony vers
Tetszett önnek ez a cikk?
Kattintson az alábbi gombra vagy a kommentek között bővebben is kifejtheti véleményét.
