Bukott férfi lett belőlem,
Nem támasz vagy vőlegény,
Nem voltam, csak káprázat és
Vak ígéret, csalfa fény.
Csaló, aki szende szépen
Mesét, álmot, kéjt ígér,
És a végén szánakozva
Megbocsájtást kér, remél.
Mindig messze s mindig máshol:
Örök rejtély, kábulat!
Fukar, mikor szerelmet mér,
Biztonságot s csókokat.
S legbelül csak gubbaszt lelke,
Magánya oly végtelen,
Úgy emészti magát, félve,
Vágyva, szerelemtelen.
„Majdnem” és „majd holnap”– ember,
Mindörökre esély csak,
Buborék, ki színes ugyan,
Menthetetlen kipukkad.
Drága felszín (igéző bár),
Sokat kínál, sejtelem,
Alatta egy gyerek csupán:
Bizonytalan, védtelen.
Kerepesi Igor
Megosztás:
Címkék: Felvidék Főoldal Gömörhorka Holnap-ember igee Igee Kerepesi Igor Kerepesi Kerepesi Igee Kerepesi Igor Komárom Novum pozsony vers
Tetszett önnek ez a cikk?
Kattintson az alábbi gombra vagy a kommentek között bővebben is kifejtheti véleményét.
Eddig 1 olvasónak tetszik ez a cikk.