Újra itt a Tavasz. Éled.
Készülőben már a Nyár,
S bennem ismét kétség dereng,
Átkos bűvkörébe zár.
Nem érdekel, mi lesz holnap,
És a Nap, hogy süt-e majd,
Szemem kizár minden képet,
Fülem kizár minden zajt.
Mit adhat egy újabb tavasz
Így magamra hagyottan?
Milyen szín, mi üdíthet még
Retinámba hatoltan?
Hová legyek kételyemmel,
Mikor minden fojtogat?
Veszni hagyom drága időm,
Ezerszínű álmomat.
Nincs kegyelem! Nem is kell már.
Volt épp elég új esély.
Bűnhődnöm kell! Megbűnhődöm
Mostantól hát mindenért.
Zuhanásom véghetetlen,
Alig győzi már szívem,
Itt most minden olyan sivár,
Hideg, kies, színtelen.
Ám sok mosoly készen áll még,
Kedves szó és tapintat,
Sok hazugság, hogy ne lássák
Kételkedő arcomat.
Erőm alig maradt már, az
Utolsókból dolgozom,
S várom, jöjjön már a nap
S vele föloldozásom.
S eljön bizony mindig újra,
Ezredszer is tovább hajt,
Lendít rajtam, s megszólít,
Feledtetvén mind a bajt,
S mindig újabb szép reménnyel
És mosollyal ruház fel,
S amikor már zuhannék én,
Erős karként fölemel.
Kerepesi Igor
Megosztás:
Címkék: Felvidék Föloldozás Főoldal Gömörhorka igee Igee Kerepesi Igor Kerepesi Kerepesi Igee Kerepesi Igor Komárom Novum pozsony vers
Tetszett önnek ez a cikk?
Kattintson az alábbi gombra vagy a kommentek között bővebben is kifejtheti véleményét.
