Kerepesi Igor: Novum 13 – Takarózó

Kettőnk közös kis világa

Elgyötört, hűs való lett,

Sejtem még, de nem érzem már,

S nem ismerem lelkedet.

Ami nemrég enyém volt még,

Titoktalan, szép világ,

Fátyol-rejtély fedi most el,

S oly fájó gondolni rád.

Nemrégen még testem óvta,

Őrizte az illatod,

S nemsokára más párnája

Lesz majd öled, mellkasod,

S nem marad, csak emlékezni,

Meggyötörni lelkemet,

Emlékeddel takarózni,

S töltni ki az űröket.

S megértem, ha árulásom

Örök pecsétem nekem,

S azt is én, ha gyöngéd szót már

Nem kap tőled bús szívem.

Bocsánatod vágyom, bárha

Kérni tőled terhem is,

Ostoba csak bolond szívem,

Hibás, ámde nem hamis.

Cserben többé nem hagynálak,

Bánom átkos bűnömet,

S nem érdekel az a világ,

Ami ott él kívüled.

Hiszek benne: megbocsáthatsz.

Van erre még talán mód!

Maradnék a barátod én,

Támaszod vagy hódolód.

Kerepesi Igor