Novembernek hűvös estje

Sétált társként ott velünk,

És a város kövei mind

Rég-regét súgtak nekünk,

Kávénk lassan iddogáltuk,

Míg kinn díszek gyúltak ki,

Karácsonyra várt a világ,

Lágy-remegtek álmai.

 

Fényünneplő lepte már el

Lassanként az utcáit,

És a színek miljó számra

Fonták körbe házait,

„Szeretlek”-ek s titkok szóltak,

Neszek, fáradt sóhajok,

S ó-ablakok nézték, amint

Árnyunk lassan andalog.

 

Kurjantások kocsmabélből,

S porcelánok neszei,

Hívogató meleg fények

(S kezem kezed keresi),

Macskakőre hulló Holdfény,

Ifjú lányok kacaja,

Andalító utcazene,

Valóság-szimfónia.

 

S hideg elől templombelső

Lett a menedék nekünk,

Hogy ott rég-volt idők árnya

Játszadozzon el velünk,

S csalogató fénnyel hívott

Eztán „Dűlő” melege,

Drága zene s áldott falat,

Pillanatunk gyönyöre.

 

S halkan szólt a jazz, míg néztem

Hogy játszik a fény veled,

S láttam, gondod, amely emészt

Szépen lassan elfeleded,

S dús lepelként hullt a tájra

Sárga lámpák fénye kinn,

S játszott velem közben öröm,

Feledtetvén mind a kínt.

 

S „éljen a grund”, már szólt a dal,

Várt a színház s Nemecsek,

Néztük, hittük, tiszta szívvel,

S közben átöleltelek,

Úgy futtak a percek szépen,

(Kezem kezed kereste),

Szívem pihent, s örömittas

Érzés játszott el vele.

 

Kerepesi Igor

Megosztás:

Tetszett önnek ez a cikk?

Kattintson az alábbi gombra vagy a kommentek között bővebben is kifejtheti véleményét.

Ön lehet az első aki a tetszik gombra kattint!